A Superbike világsorozatot feldolgozó szimulátorok témája nem teljesen új, már tíz esztendeje is beszámoltunk az akkor az Electronic Arts szárnyai alól kikerült játékokról. Most egy újabb hasonló érkezett hozzánk kipróbálásra, a Milestone fejlesztésében készült SBK X Superbike World Championship, így mai köntösben újra száguldozhattunk a versenypályákon.

A legjobb hír a programmal kapcsolatban, hogy ez a játék egy igazi "kettő az egyben" termék. Az első kérdés ugyanis a program indulása után, hogy arcade vagy szimulációs módban kívánunk-e motorozni. Kezdésképpen feltétlenül az előbbit javaslom, így egyfajta ügyességi versenyjátékot kapunk, mindenféle teljesíthetetlen feladat nélkül. Ebben az esetben az minden feladatunk, hogy hozzávetőleg időben fékezzünk a kanyarok előtt, kerüljük ki, ami/aki az utunkba kerül, a megfelelő íven tartsuk a gépet a kanyarokban és az egyenesekben hasaljunk rá a benzintankra, mintha csak egy csőbe kuporodnánk. Ha véletlenül az autóversenyekkel terhelt szokásaink miatt elfelejtenénk a mocira hasalni, az egyenesekben mindig figyelmeztet a program, hogy ezt tegyük meg.
Szimulátor módban már egészen más a történet. A motor megtartása és a hibátlan vezetés egy igazi férfias kihívás. Meg merem kockáztatni, hogy az életben könnyebb a feladat. (Valójában sajnos nem tudhatom, hiszen ilyen erős kétkerekűt még nem volt szerencsém vezetni sem versenypályán, sem utcán.) Tehát a szimulátor módot csak olyan játékosnak javaslom, aki tényleg mindig tudja, mit csinál, robotot megszégyenítő precizitással kezdi meg a féktávokat, elég megfontolt ahhoz, hogy csak akkor korrigáljon bármilyen folyamatot is, ha az tényleg elengedhetetlen. Minden meggondolatlan, túlzott vagy hirtelen mozdulat egyenes következménye a taknyolás.
(Itt jegyezném meg, hogy a fejlesztők bizonyára tisztában voltak vele, hogy hiába az Arcade-mód és a könnyű győzelmek "B" opciónak, a szimulátor mód így nem lesz túl népszerű, ha szinte kezelhetetlen. Szerencsére éppen ezért a valóságból is le lehet faragni egy picit. Három nehézségi szint közül választhatunk a szimuláció módban. Így már van esélyünk a pályán maradni, mégis valóságosabb az élmény, mint az arcade módban.)
A játékba tehát mindent bevetettek, amit az eddigi motoros játékokból esetleg hiányoltunk, igaz, komoly előrelépés nem történt a nagy elődökhöz képest, hiszen itt is versenypályákon kell motorozni, és nem érzünk semmit, csak amit a monitoron látunk, arra támaszkodhatunk. Való igaz, hogy ilyen alapon nehéz szintet lépni, főleg, hogy olyan igazán még semelyik eddig motorversenyekkel foglalkozó játékba nem lehetett igazán belekötni a közelmúltban.

És ha már a szintlépésnél tartunk: egészen ötletes sztori mód került a játékba, afféle kihívássorozat. Az arcade módban ez elsősorban unaloműző/képességfejlesztő időtöltés ötperces száguldozásokkal, viszont a szimulátor részben előkerülnek a nagypályás motívumok. Szerződésajánlatokat kapunk, amelyek közül az egyiket egy esztendőre elfogadhatjuk, majd sorra kell venni a szerződésben szereplő kategória versenyeit. A program három géposztályt foglal magába, melynek a csúcsa a Superbike. Ha elérjük a kitűzött célt, rendben vagyunk. Ez alatt a versenyhétvégéken a boxban dumcsizhatunk a mérnökünkkel, hogy van-e javaslata versenygépünk viselkedésének és tempójának javítására. De mi magunk is állítgathatjuk a gépet saját szánk íze szerint. Szükség is van a beállításokra. Persze van, amit halandó ember nem érez meg, de ha nagy tempót vagyunk kénytelenek menni, mindenképpen érdemes legalább egy picit keményebb keverékű gumit használni, mert a kerekek nagyon gyorsan kopnak. Egy-egy ötkörös verseny végére már szinte semmi nem marad a gumikból. Ezt a jobb alsó sarokban jelzi két ikon, egyik az első kerékre, a másik a hátsó kerékre vonatkozik. Ugyanitt láthatjuk a motor főbb összetevőinek állapotát is. Ezek a bukások számával egyenes arányban mennem tönkre. Extrém esetben pedig azt is megkaphatjuk, hogy a versenyző is megsérült, így az adott sessiont már nem folytathatjuk. Kiváló kihívás úgy az élen – vagy egy adott helyen – motorozni, hogy közben vigyáznunk kell a gumikra is, ne is maradjunk el és még el sem eshetünk. Így meglehetősen hosszas élmény a játék.
Amennyiben egy teljes élet elegendő, hogy mindkét játékmódban végignyerjük a sztori módokat és a bajnokságokat is, már mehetünk is a többjátékos módra. Ez a szekció semmi komolyabb meglepetést nem tartogat. Habár olyan megszokott előnyös részletek vannak, mint az örökranglista, és bekerült a játékba egy csapatbajnokság is, ami már biztosan érdekes a neten, de ilyen egyszemélyes játékmenettel nem vagyunk rászorulva a netes versenytársak kihívásaira. Akárhogy is... A megfontolt és precíz motorkezelés minden játékmódban előny. Ez persze úgy lehetséges, ha analóg eszközzel irányíthatjuk.
Az irányítás amúgy sajnos mindig problémás történet egy motoros játéknál. Az autósoknak ott a kormánykerék és a pedálok, a repülőgép-szimulátor rajongóknak a villás kormány és a tolóerő-szabályzó, akciójátékosoknak meg a WASD és az egér, a motort preferálók azonban nem kaptak még olyan kontrollert, amivel a dőlést is lehetne rendesen vezérelni. Főleg a konzolosok persze arra esküsznek, hogy a gamepad mindenre alkalmas, de a PC-sek közül sokak nem képesek ezzel megbarátkozni. Jelen körülmények között viszont motoros játékokhoz még mindig talán ez a legalkalmasabb vezérlő.
És ha már az irányítással valamilyen formában megbarátkoztunk, örülhetünk a játékban felvonultatott külsőségeknek. Való igaz, hogy nem vitték túlzásba a csicsázást, ellenben teljesen hihető a grafika és a hanghatások is. Az animációk lehetnének sokkal kifinomultabbak, ahogy a szereplők arcvonásai is, de alapvetően versenyzés közben igazából nincs mibe belekötni. A kor igényeinek megfelel, ráadásul ennyire bonyolult játéknak bőven elnézzük, ha egy kicsit kevésbé csecse, mint azok, amelyek főleg a grafikával hódítanak. Személy szerint nekem jobban tetszik az SBK X grafikája, mint a legutóbb PC-re megjelent MotoGP játék.

Úgy gondolom, az SBK X Superbike World Championship mindenestül nagyszerű játék. A nagyteljesítményű motorokkal száguldozó fiataloknak egyenesen nyomatékkal ajánlom az SBK X-et, hogy nagyjából legyen sejtésük, mit is jelent az a fajta versenyzés, amelyet az ország hegységeiben próbálnak reprodukálni, oly sok esetben sikertelenül és tragikus végeredménnyel. Eddig ennek a játéknak hihetünk a legjobban.