Az alkotás teszi az embert, emberré – mondja a költő, és nincs ez másképp a játékok világában. Szinte mindenki szeret játszani, ám viszonylag kevesen szeretnek játékokat készíteni. Pedig legalább olyan jó tervezni, fejleszteni és végül kipróbálni játékokat, mint csak úgy játszani vele. Igaz, ez nem mindig csupán felhőtlen szórakozás, néha nehéz és izzasztó munka. Ám a végén megkapjuk jutalmunkat: a jól megérdemelt sikerélményt.

A Wario Ware: DIY egyszerűnek tűnő feladattal kezdődik. Egy katicát kell rajzolnunk, ami érintésre kimászik a képből. Ez alatt pedig annyi tudás és információ birtokosaivá válunk, mintha legalább három informatikaórán vettünk volna részt egyhuzamban. De persze közel sem olyan fárasztó. Csak egy kicsit unalmas a hosszú, szájbarágós magyarázat. De lehet benne valami, mert ugyan sokszor tök ideges voltam, hogy mondja már a következő lépést, de a végére egész komoly elképzelésem alakult ki a triggerekről, az MI-ről és a játékalkotás egyéb kellékeiről.
Ezek után fokozatosan haladunk a nagyobb kihívások felé. Egy idő után kicsit komolyabb animációt, zenét, komplikáltabb játékmenetet is készíthetünk. A játékok azonban önmagukban nem lennének megunhatatlanul szórakoztatóak. A jó bennük inkább az, hogy egyre inkább tényleg Te magad készíted őket. Meg azért vicces, amikor egy rajzfilmes keretbe beépül 10 ilyen primitív játék, amiket aztán időre kell megoldanod. Így sokkal szórakoztatóbb, és még hibázni is lehet.

Persze azért egy idő után önállósíthatod is magad. Komponálhatsz saját zenét, vagy képregényt is rajzolgathatsz. Na meg ugye, nélküled is van egy-két játék, amit kipróbálhatsz, hogy aztán sóhajtozva arra gondolj: "Vajon mikor fogom ezt én is megcsinálni?". Amikor pedig már elég tudást és önbizalmat halmoztál fel, szabadon garázdálkodhatsz a játékműhelyben és szabadon engedve ötleteidet, megalkothatod a teljesen saját vicces játékaidat. Mert jó, jó végigcsinálni a tanulópályákat, de az igazi mégis az, ha az ötlet is a tiéd.
Én a játékokat leginkább játszásra szeretem használni. De látva a férjemet (itt árulom el, hogy az első és az utolsó bekezdést ő írta), aki szívesen tölt akár délutánokat is játékok kitalálásával, készítgetésével, el tudom képzelni, hogy ez sokaknak örömet okoz. Talán ezért volt izgalmas nekem is kicsit belekóstolni a játékok mögött rejlő kreatív, de komoly munkába. Tanítóként pedig azt gondolom, hogy, ennél jobb módszert nem is nagyon találhatnánk a játékkészítés megtanulására. A Budapest-Balaton vonatúton például három komplex játékot sikerült megalkotnom, és tényleg csak néha untam a hosszas magyarázatokat, amit a program adott.

A PC-ken nem ritka az efféle játék készítő alkalmazás. Sőt, legtöbbször a telefonokhoz, kézikonzolokhoz tartozó játékfejlesztői környezetek is PC-re készülnek. Azonban a Wario Ware: DIY furcsa módon magán a DS-en fut – idegen szóval on board fejlesztő eszköz –, ami akkor lehet hasznos, ha nincs otthon PC-nk, sokat utazunk, amikor csak a Nintendo DS van nálunk, vagy a komoly játékkészítő programok túl bonyolultnak tűnnek. Ilyenkor viszont kincset ér a Do It Yourself, amin olyan játékokat készíthetünk, hogy barátaink a csodájára járnak!