A történelem ismétli önmagát. Az elmúlt időszakban egyre többször merült fel ez bennem, amikor egy-egy játékbejelentésről olvastam, vagy megérkezett egy újabb játék tesztpéldánya. A pár éve boltokba került Wii és most a PlayStation Move és az X360-hoz a Kinect esetében is megfigyelhető ugyanis az a tendencia, hogy előkerül egy halottnak hitt játéktípus vagy az új kontrollerhez ismét elővesznek egy elfeledett sorozatot. Jelen cikkünk esetében a fénypisztolyos játéktermi lövöldözős játékok jutottak eszembe, a The Shoot ugyanis egy rail shooter.
A nemrég szerkesztőségünkbe érkezett tesztpéldány mellé egy Move kiegészítőt is kaptunk: a piros-fehér színű (tetején áttetsző) plasztik pisztolyba a fedél eltávolítása után helyezhetjük be a mozgásérzékelő kontrollert, hogy aztán igazi vadnyugati feelinggel lődözhessünk a képernyőre. A műanyag pisztoly ravasza a Move mutatóujjunknál lévő gombját mozgatja, a többi gombhoz pedig a fedél lyukas részénél férhetünk hozzá. Alapvetően hasonló a koncepció, mint a Wiihez megjelent Zapper esetében, csak ez nem puska alakú és nem helyezhető bele a másik kontroller. (De jobb is így, felesleges plusz méret és súly lenne csak amiatt.) A PlayStation Move Shooting Attachment amúgy egy külön megvásárolandó termék, nem jár automatikusan a játék mellé. Nélküle is játszható a The Shoot, azonban sokkal élvezetesebbnek bizonyult a pisztolymarkolat használatával.
A játék elindítását egy gyors kalibrálás követi, ami a későbbi futtatásoknál már csak három gombnyomást jelent (de első alkalommal is csak kettővel többet). Ezután mindenekelőtt a tutorial részre kötelez bennünket a program, amit célszerű amúgy is elvégezni, hiszen az extra mutatványok végrehajtási módját így a legegyszerűbb megismerni. Ezután belevethetjük magunkat az öt különböző helyszín négy-négy pályájába. A The Shoot a cím több jelentésével (lövésre és filmfelvételre egyaránt használják a szót) játszva egy filmforgatásba helyezi a játékost, ahol díszletek között kartonból/deszkából kivágott figurákra, felülről madzagon belógatott célpontokra kell lövöldöznünk. Az öt téma között valószínűleg mindenki talál magának való kedvencet: vadnyugat, robotos sci-fi, maffia, mélytengeri lények, kísértetek/zombik/Halloween.
Mi más is lehetne egy rail shooter játék célja, mint a minél magasabb pontszám elérése? Bónusz szorzónk folyamatosan növekszik, ha egymás után egyre több célpontot sikerül eltalálnunk, ha pedig mellélövünk vagy ártatlant találunk el, visszaáll alaphelyzetre és újra kezdhetjük növelni. A sikeres hosszú sorozatokat háromféle extra képességgel is jutalmazzák. Az első a Showtime: a pisztolyt fejünk felett körbe mozgatva aktiválhatjuk ezt (ha már összegyűjtöttünk belőle), és ekkor lelassul minden, így pontosabban tudunk célozni. A Shockwave egyszerre több ellenfél eliminálására használható, míg a Rampage elindításával sorozatban lőhetünk akár vaktában is, bónuszszorzónk megmarad akkor is, ha nem találunk el semmit. Persze mindhárom extra lehetőség csak néhány másodpercig aktív egy alkalommal.
Ha már hollywoodi forgatáson vagyunk, elmaradhatatlan szereplő a rendező is, akit a jobb felső sarokban egy kis ikon jelenít meg. Ha jók vagyunk, szinte ugrál a székén, ha viszont sorozatban rontjuk el a lövéseket, vagy a néha felbukkanó ártatlanokat gyilkolásszuk, dühös lesz, végső esetben még a forgatást is leállítva – ilyenkor egy életünk elvész és egy lépéssel közelebb kerülünk a Game Over felirathoz.
A nehézségi szint az utolsó helyszínen már igencsak durva tud lenni, mivel a zombik esetében különösen fontos a fejre célzás. Ha máshol találjuk el ezeket, közelednek tovább és ha elérnek, az nem egészséges. Egyes ellenfelek amúgy mindenfélét hajigálnak felénk (villáskulcs, kézigránát, halálfej stb.), ezek elől elhajolhatunk a Move oldalra mozgatásával, vagy ha az jobban tetszik, lelőhetjük, mielőtt elér minket. Az összesen húsz pálya viszonylag gyorsan, alig egy-két óra alatt végigvihető – feltéve, hogy odafigyeltünk az oktató részre, és aktívan használjuk is az extra képességeket, máskülönben nem érünk el megfelelő pontszámot a következő helyszín megnyitásához. Utána viszont megkezdődhet a hajsza a pontszámokért, a toplista élére kerülésért (a játék PSN-re is feltölti eredményünket egy globális listára).
Kétszemélyes játéklehetőségre csak az első helyszín teljesítése után nyílik lehetőség, amit kicsit fura megoldásnak éreztem, főleg, hogy a tesztbe pont úgy kezdtünk neki, hogy de jót fogunk versengeni. Ehelyett maradt első körben a vadnyugati pályák egyszemélyes végigjátszása és csak utána kezdhettünk bele egymás pontszámának párhuzamos überelésébe.
A The Shoot egy könnyed és kellemes rail shooter játék. A grafikai stílus is teljesen jól mutatja, hogy a fejlesztők se gondolták teljesen komolyan a dolgot, inkább a szórakoztatás volt a fő céljuk, minthogy egy precíziós lövöldözős akciójáték kerüljön ki a kezeik közül. A pár óra alatt letudható karrier mód után pedig újra meg újra elővehetjük, ha egy kis lődözésre vágyunk egy fárasztó munkanap végén, a minél magasabb pontszámra törekedve megcélozva a toplisták élét.