Óriási lelkesedés övezte világszerte a Disney pár évvel ezelőtti bejelentését, miszerint a legendás Warren Spector (System Shock, Deus Ex) dolgozik a nem kevésbé híres Miki egér főszereplésével készülő új játékon. Az eredetileg multiplatformnak tervezett Disney Epic Mickey végül a Nintendo konzolján kötött ki és Wii-exkluzív lett. A játék ma került a boltokba, a forgalmazónak köszönhetően azonban már a megjelenés előtt kipróbálhattuk. Lássuk, hogy sikerült a várva várt kaland!
Főhősünk, a barátságos egér figurája a játékban nem teljesen pozitív karakterként jelenik meg, hiszen ő idézi elő a "Hígító katasztrófát" a rajzfilmfigurák világában. Mint a már korábban napvilágot látott intróból kiderül, egy varázsló – Yen Sid – műhelyébe jut be egerünk egy tükrön át. A kíváncsi Mickey az asztalon egy békés rajzolt világ életét bolygatja meg óvatlan cselekedetével, megidézve a Shadow Blot nevű szörnyet, no meg a hígítóval szürkítve el Wasteland lakóinak – az elfeledett rajzfilmkaraktereknek – életét. Évekkel később aztán berángatják őt is ebbe a világba, az egykori első ottani lakó, Oswald – egy korai Disney-karakter, egy nyúl, aki amúgy Mickey féltestvére – pedig az egér szívét szeretné megszerezni. Feladatunk az Őrült Dokival szövetkező Blot legyőzése és az Oswalddal való kibékülés lesz, miközben igyekezhetünk helyrepofozni Wastelandet is.
Érdekesség: olvasd el a varázsló nevét visszafele!
Az Epic Mickey alapvetően egy 3D és 2D részeket kombináló platformjáték, kaland elemekkel ötvözve. A legtöbb időt a háromdimenziós részben töltjük: különböző Disney-filmbeli helyszínek illetve a Disneyland vidámpark egyes részei elevenednek meg a képernyőn. A változatos helyek közti közlekedés a vetítőkön keresztül történik. Ezekben egy-egy régi Mickey Mouse rajzfilm jelenik meg kétdimenziós platformjáték formájában – hol oldalra, hol felfele kell haladnunk. A felhasznált források 70-80 évvel ezelőtti rajzfilmek (mint például az 1931-es The Castaway vagy a '36-os Alpine Climbers), amelyekre alapozva legtöbbször fekete-fehérben mászkálhatunk, hiszen akkoriban még ritkán használták a színes technológiát. Igen hangulatos részek ezek, megjelennek bennük az eredeti filmek karakterei is, igazán bájos az egész megoldás. A baj csak az, hogy ha két helyszín között többször tesszük meg az utat, akkor ugyanaz vár ránk újra meg újra – oda-vissza is.
Az alapvetően lineáris játékmenet leginkább küldetésekből áll össze, amelyet néha nem kötelező mellékfeladatok színesítenek. Igaz, a legtöbbször "fedex" típusú (hozd el, vidd oda) missziók várnak ránk, a feliratokban megjelenő párbeszédek humora mégis feledteti az egyszerű mechanizmust. Nagyobb váltásoknál pedig extra átvezető jelenetek viszik előre a sztorit, amelyek ráadásul egy teljesen más grafikai stílusban készültek, még eggyel fokozva a játék stílusosságát. A központi város (Mean Street) egyfajta elosztóközpont szerepét tölti be, de sokat nem változtat a linearitáson, a fő történeti szál küldetései meghatározott sorrendben nyílnak meg előttünk. Összesen mintegy 12-16 óra játékidő vár ránk, attól függően, hogy mennyire teljesítjük a mellékküldetéseket és mennyit bénázunk. Ezt pár órával még kitolhatja, ha mindenütt rászánjuk az időt az összes extra felkutatására.
Mickey magával vitt Wastelandbe egy varázsecsetet, amely a játékmechanika egyik fő elemét jelenti. Ezzel festéket és hígítót szórhatunk a tájra, eltűntetve egyes részeket vagy visszahozva korábban ott lévő dolgokat. Segítségével eliminálhatuk ellenfeleket vagy akár magunk mellé is állíthatunk közülük néhányat. A festék és a hígító a jó és a rossz metaforájaként jelenik meg a játékban: gonoszkodhatunk a hígítóval vagy jó cselekedetként festhetjük vissza a házak falait vagy a környező díszleteket. Furcsa mondjuk, hogy egy-egy helyszínre később visszatérve a festegetést kezdhetjük elölről, a játék annak ellenére, hogy valamilyen szinten befolyással van a későbbiekre az, hogy milyen arányban használjuk a két tartályt, mégse következetes: Mean Streeten is újra meg újra kifesthetünk mindent, amikor kalandjaink után ismét oda érünk vissza. A játék pedig sokszor rákényszerít arra, hogy kísérletezzünk is mindkét folyadékkal: egy-egy fal mögött vannak rejtett dolgok, így hígítóval kell eltűntetnünk, majd vissza is festhetjük rögtön, miután megszereztük például egy láda tartalmát vagy kiszabadítottunk egy gremlint. Ha az egyik folyadékot jelentősen többet használjuk, azt a játék a hozzá tartozó tartály kapacitásának növelésével jutalmazza.
Alapvetően platform játék lévén rengeteg gyűjtögetnivaló akad az Epic Mickey világában. A játékbeli pénzt gyűjtve – széttörhető tárgyakból vagy a 2D-s pályákon ugrálva – vásárolhatunk magunknak különböző dolgokat a fő helyszín boltjában (festéket vagy például más gyűjthető dolgokat). Ládákban találhatunk kitűzőket, amely egyfajta achievementként szolgál, hiszen minél értékesebb (bronz, ezüst, arany), annál nehezebb rátalálni. De összeszedhetünk filmtekercseket és energiagömböket is, az előbbi opcionális, az utóbbira szükségünk lesz egy-egy feladathoz, és sok esetben különböző kis küldetések teljesítéséért kaphatjuk. Egy pár Disney-karaktert – Donald, Goofy, Daisy – pedig robot testtel építettek újjá, amelynek darabjait szintén nekünk kell összegyűjtenünk vagy akár néha megvásárolnunk.
Sajnos több meglehetősen idegesítő momentum is bekerült a játékba, amelyek beárnyékolják az önfeledt szórakozást. Az irányítás több ponton is problémás. Egyik ilyen a kamerakezelés: a játék maga gondoskodik a kamera mozgatásáról, amelyet a D-pad segítségével korrigálhatunk, de sajnos nem mindig. Ez pedig esetenként azt eredményezi, hogy nem látjuk rendesen ugrásunk célpontját, amit így bizonytalan kimenetű, sokszor halállal végződő. És amikor 10-15 perc ügyeskedés után egy ilyen kis hiba miatt kezdhetjük az egész részt elölről, az bizony meglehetősen frusztráló. Talán kicsivel sűrűbbre vett checkpointokkal orvosolható lett volna a dolog. Másik probléma, hogy a festék/hígító szórás közel sem tökéletes: akár az előttünk lévő talajba, vagy egy dobozon vagy magaslaton állva annak peremébe is megakad a festék, és ezen sokszor a first-person nézetbe váltás se segít.
A grafika egyszerűen csodás, egyértelműen a legjobban sikerült része az Epic Mickey-nek. A Super Mario Galaxy 2 után ismét egy játék, amelynek megjelenése érezteti, hogy már-már a Wii képességeinek határait feszegetik a fejlesztők, remek vizualitást kihozva az erősnek nem éppen nevezhető konzolból. A háromféle grafikai stílus keverése pedig hangulatilag is igen sokat dob az egészen. Mindezt kellemes zenei aláfestés kíséri, így a játék audio-vizuális részében nem találhatunk semmi kivetnivalót.
Úgy vélem, Warren Spector jó kézzel nyúlt az alapanyaghoz, azaz a Disney ismert figuráihoz és a rajzfilmarchívumhoz. A Disney Epic Mickey egyáltalán nem egy átlagos rajzfilmadaptáció lett, hanem egy élvezetes és szórakoztató akció-kalandjáték, ügyes ötletekkel. Nagy kár, hogy az említett negatívumok néhány esetben a kontroller elhajításának vágyát hozzák ki a játékosból, emiatt bár kétségtelenül egy remek termékkel állunk szemben, tökéletesnek mégse nevezhetjük azt. Még egy kis polírozás hiányzott ahhoz, hogy az év egyik legjobb Wii játékát köszönthessük a mai napon.
