Üvegtigris 3 [film]

Ki látott már ilyen csodát:
magyar filmből trilógiát?
Ehhez is elérkeztünk: konkrét, egyenes folytatással harmadik rész készült egy magyar filmhez! És hogy ez pont az Üvegtigris, talán nem is meglepetés, hisz az elmúlt évek egyik legnépszerűbb magyar termékéről van szó. A Rudolf Péter által dirigált és vászonra varázsolt vígjátékról, mely 2006-os második villantása után 2010-ben egy harmadik epizóddal bővült – immáron trilógiává! És hogy mennyire sikerült a harmadik rész? Mi több: milyen összkép alakítható ki a teljes trilógiáról?

Sok idő telt el az első rész óta, ám egy dolog változatlan: ebben a filmben mindenki ugyanolyan idióta. Ja, meg a büfé sem változott. És az a durva, hogy szerintem ez egyáltalán nem zavaró. Talán pont a harmadik rész az utolsó, amiben még el tudnám viselni ezt a környezetet, ezt az állandóságot mind az alaphelyszín, mind a karakterek részéről. Szó sincs karakterfejlődésről, mindenki pont ugyanolyan, mint eddig.

Bár az alaphelyszín is a jó öreg Üvegtigris büfé, a sztoriban azonban végre (?) kimozdulunk valahova máshova is, méghozzá nagyvárosi környezetbe! Sokakat megmozgatott a kérdés – már persze a film iránt érdeklődők közül –, hogy vajon jó ötlet volt-e ezt a lépést megtenni. Én azt mondom, abszolút. Azért harmadjára nem biztos, hogy ugyanazt a filmet végig tudtam volna nézni még egyszer... Vagyis végig tudtam volna, de megkérdeztem volna, hogy ennek most mi értelme? Igen, jó, hogy maga a büfé és a szereplők is változatlanok, és ez tényleg nem zavaró, de szerintem épp itt volt az ideje egy, a sztori során bekövetkező helyszínváltásnak. Ezt már a második részben is meglépték egyszer, bár nem olyan nagy mértékben, itt azonban abszolút kimozdult minden szereplő, és betette a lábát a fővárosba.

A sztoriról nem szeretnék sokat elárulni, nem akarok spoilerezni, de hiába sikerült jól adagolni és jól felépíteni azt, ami a főszereplővel, Lalival történik, ezt az önmagában nem is rossz történetszálat elrontja egy csomó dolog. Elsőként a megalapozás. Fontos egy történetnél nagyon a megalapozás, az, hogy hogyan és miért jutunk el egyik jelenetből a másikba. Itt, az Üvegtigris 3-nál ezt sokszor nagyon elrontották. Már az eddigi részek során is voltak erőtlenül, erőltetetten felépített ugrások, itt meg aztán pláne. Elsősorban ezt az egész amnéziás sztorit nem tudtam mire vélni, nagyon-nagyon hirtelennek tűnt, és pont arról árulkodott: "Gyerekek, itt ez a 6 hülyegyerek, valahogy át kéne őket rakni Pestre de nagyon sürgősen." És akkor 4 perc alatt ezt tudták megszülni. Az, hogy bizonyos, drámainak szánt jelenetek még mindig hirtelennek és megalapozatlannak tűnnek, továbbra is fennáll. Sajnos az, ami Lalival történik, kissé (?) sablonos, sokszor láthattuk már ezt, és a végén is pontosan az történik, amire számítunk.

A másik, ami elrontja a dolgot, az a színészi játék. Rudolf Péter hozza a szokásosat, ez kinek tetszik, kinek nem, viszont az új szereplők eléggé alulteljesítenek, köztük is Szabó Erika és Kamarás Iván. Sőt, számomra Pikali Gerda is eléggé béna volt, szóval nem tudom... Itt tűnik ki, hogy ki az, aki vászonra való, és ki az, aki nem. Ilyen formán Szabó Erikában teljesedik ki a Megan Fox-effektus, bár tegyük hozzá, az nagyon erősen. Azt viszont meg kell említeni, hogy a Reviczky Gábor, Csuja Imre, Gáspár Sándor stb. színészek által alakított társaság nagyon erősre sikeredett színészi szempontból! Szerintem nagyon jól és hitelesen alakítják ezt a debil, elmebeteg csürhét; szerencsére túl sok "ízirájder" sem hangzik el, ezzel kiütve a catchphrase-mércét, szóval az ő jeleneteik kifejezetten jóra sikeredtek.

De ami a legrosszabb az egészben, és nem is tudom hová tenni, az a vágás és a kameramunka. A vágás – ki merem mondani – szörnyű, és nem tudom, hogy ronthatták el azt, ami eddig jól működött. Valószínűleg túl sok helyszínen játszódtak jelenetek egyszerre, egy időben, és emiatt az ide-oda vágások valami rettentő ritmustalanra és illúziórombolóra sikeredtek. Szó szerint el tudták rontani a jelenet hangulatát, és ez nem egyszer, nem is kétszer fordult elő. A kamerakezelésben nem tudom megérteni a zoom használatát (vagy hát, ha már egyszer ezt tanulom, köteles vagyok azt mondani, hogy a vario használatát). Szerintem a variózás alapból elrontja és megtöri a filmélményt, nem véletlenül használnak ehelyett a mozifilmek 99,999987%-ban síneket, darukat és steady-camet (egy-két Ridley Scott-filmben láttam még vario használatát, ott sem jött be túlzottan). De az Üvegtigris 3 tele van ki-bezoomolgatásokkal, amiket nem tudok megérteni. Konkrétan csomószor az jött le, hogy az operatőr teljesen felkészületlenül és ötlettelenül ment el a forgatásra, és ott találta ki, hogy kit milyen közelről vegyen. Nem tudom… nekem ez, meg a vágás zavaró problémája sokat rontott az élményen.

Összességében úgy gondolom, korrekt filmre sikeredett az Üvegtigris 3, de sajnos elmarad a második résztől. Valamiben talán még az elsőtől is. Jó, hogy teljes mértékben elszakadtunk az epizodikus, szkeccses formátumtól. Jó, hogy helyszínt váltottunk, ráadásul a pesti jelenetek egyáltalán nem erőltetettek. Jó, hogy mindezek mellett ismét meg tudta tartani a film az "üvegtigrises" hangulatát. De az alapvetően sablonos történetvezetés, az erőltetett és hirtelen konfliktusok, valamint a számomra zavaró technikai megoldások levontak az egészből. Így annyi pontot adnék rá, mint amennyire az első részt értékeltem:
3/5

Azt hiszem, valamilyen szinten büszkék lehetünk az Üvegtigris-trilógiára. Bár nem a filmművészet legértékesebb alkotásai, de szerény magyar hazánk filmarchívumában és -történetében úgy érzem, fontos szerepet tölt be. Egy hatalmas kultusz áll a filmek mögött, nagyon gyakran idézgetnek belőlük a rajongók, és már-már szállóigévé vált mondásai is vannak. Mi jelezhetné jobban a közönségsikert, mint ez? Én azt hiszem, mivel közönségfilmekről beszélünk, "kénytelenek vagyunk" megelégedni ennyivel: de ez egyáltalán nem negatív. Már csak azért sem, mert az Üvegtigris 3 önmagában viccesebb volt, mint az ÖSSZES, a moziban előtte levetített amerikai vígjáték előzetese együttvéve (elképesztő, mennyire nem tudnak vígjáték-előzetest vágni...).
DHOPW42