Ismertető/teszt
Back to the Future: The Game
Újra veszélybe került a tér-idő kontinuum!
2011.01.10. 09:30 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt
"Ha a számításaim helytállóak, mikor eléri a 88 mérföldes sebességet... csodát fogsz látni, fiú...!"
Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a '80-as évek egyik legnagyobb klasszikusát. Marty és a doki kalandjain milliók nőttek fel, és a mai napig bármikor szívesen ülnek le újra megnézni a Vissza a jövőbe trilógiát. A történet írói – Robert Zemeckis és Bob Gale – a harmadik résszel lezártnak tekintették a történetet, és számos interjúban hangoztatták, hogy ez így teljes és eszük ágában sincs leforgatni egy negyedik részt. Ám a rajongók szíve nagyot dobbant, amikor a Telltale Games és Bob Gale bejelentette, hogy Brown doktorék ellátogatnak a számítógépekre, és egy kalandjáték képében kapjuk meg az áhított folytatást!
Az új kaland hónapokkal azután veszi kezdetét, hogy a doki és családja elbúcsúzott Martytól. Az ifjú időutazó visszazökkent a hétköznapi életbe, ám hamarosan kiderül, öreg barátja minden vagyonát elárverezik. Épp kétségbeesetten próbálja megakadályozni ezt a szörnyűséget, amikor a laboratórium bejáratánál megjelenik az időgép, benne Einsteinnel és egy baljós üzenettel: a doki nagy bajba került valahol a múltban, s egyedül ő segíthet neki. Marty azonnal nekilát a mentőakciónak, s csakhamar a '30-as évek Hill Valleyjében találja magát, ahol a börtönből kell kiszabadítania Brown doktort.
A történet ígéretesnek tűnik, ami nagyban köszönhető Bob Gale bábáskodásának. A hamisítatlan Vissza a jövőbe hangulat az egész játék során végigkísér minket, hiszen rengeteg az eredeti filmekkel kapcsolatos utalás és poén.
A Telltale Gamesnél úgy gondolták, egyetlen játékba nem érdemes belesűríteni az egész kalandot, ezért öt epizódon keresztül bontakozik ki a teljes sztori, amelyek várhatóan havonta jelennek majd meg.
Az első rész alapján a történet teljesen rendben van, de ugyanez a megvalósításról sajnos már nem mondható el. Kalandjáték lévén a grafika nem feltétlenül a legfontosabb szempont, de a program még ehhez képest is eléggé felemásan teljesít. A karaktereken látszik, hogy sokat dolgoztak velük, igényesek és ötletesek lettek. Minden szereplő felismerhető és szerethető. Azonban a környezettel már akadnak komoly problémák, ami főleg a kültéri jeleneteknél érhető tetten. Alapvetően kevés helyszínen fogunk megfordulni, s ezek közül a belső helyszínek (a doki laborja vagy egy étkezde) jól sikerültek. A város főtere viszont egyenesen borzasztó. A textúrák csúnyák, a modellek kidolgozatlanok, itt-ott a látvány már öt-hat évvel ezelőtt is gyengének számított volna. Ehhez társul még a totális kihaltság. Szökő évente lehet csak járókelőket vagy elhaladó autót látni, néha egyenesen magányosnak érezheti magát az ember. És akkor még a kisebb-nagyobb bugokról még nem is beszéltem. Nem is fogok, nem érdemes.
A problémák itt még nem értek véget. Sajnos nemcsak a vizualitás terén teljesít felemásan a játék, hanem az irányítás terén is. A fix kamera még rendben működik, de a karakterek már nehezebben találják meg a megfelelő irányt egy-egy nézetváltást követően.
És ha már a bajok felsorolásánál tartunk, nem mehetek el szó nélkül a játék talán legnagyobb hibája mellett. A program még a kezdő játékosoknak sem jelent semmi kihívást. A feladatok nem hogy nem nehezek, de egyenesen a szánkba rágják, mikor, mit kell csinálni. Gondolkodnunk még csak elvétve sem kell. Kár érte, mert ez így sokat ront az élményen.
Szerencsére a hangok terén már hibátlan a játék. Hatalmas piros pont a fejlesztőknek, amiért megnyerték maguknak Christopher Lloydot, aki a doki hangját kölcsönzi a játékban. Ugyan Martyt már nem Michael J. Fox szinkronizálta, de az őt helyettesítő színész hangja is nagyon hasonló és maximálisan helyt áll. A többi karakter is remekül játszik, így ezzel tényleg semmi gond nincsen. A zenék alapvetően a filmek zenéire épülnek, tehát itt sincs baj, óriási hangulatot teremtenek az ismerős dallamok.
Nehéz dolog értékelni a Back to the Future: The Game-et. Nehéz, mert részemről óriási várakozás előzte meg a programot, így az elvárásaim is nagyok voltak. És sajnos messze nem azt kaptam, amire vártam. A történet tényleg olyan, mint egy igazi negyedik rész, és a hangulat is azonnal magával ragadja az embert. De ott vannak az idegesítő irányításbeli hibák, a szívfájdítóan hanyag grafika és a gyenge játékmenet. És mindezt még tetézi, hogy az első epizód gyakorlatilag másfél-két óra alatt végigjátszható. Nem tart tovább, mint végignézni valamelyik részt a filmek közül. Ez azért egy kalandjátéknál nagy baj, de talán a többi epizód majd változtat ezen.
Mégis azt kell mondjam, hogy a megannyi sebből vérző alkotás igenis szerethető. Hiszen végre húsz év után visszatért Marty és a doki, és újabb fantasztikus kalandokba keverednek. Akik szerették a trilógiát (van olyan, aki nem?!), azok szeretni fogják a Telltale Games játékát is!
"Doki! Most hova megy innen? Vissza a jövőbe? – Dehogy, ott már jártam...!"
értékelés
Back to the Future: The Game
- Marty és a doki visszatért
- Kitűnő szinkron és zene
- Érdekesnek ígérkező történet
- Elhanyagolt grafika
- Problémás irányítás
- A kihívást még hírből sem ismeri a program
hangok 9
játszhatóság 6
hangulat 8
Back to the Future: The Game
hozzászólások (19)
Még egy ok, hogy miért mellőzd a Magyar médiát:D
Amúgy nagyon jónak nézz ki a játék, elismerésem a készítőknek, rengeteg nagyon hangulatos mű tartozik a nevükhöz.
Alaposan rámijesztettél először :)
Készült hozzá magyarítás.
A magyarítások portálon megtalálható.
Michael J. Fox Parkinson kórban szenved, de nem halt meg, és remélem hosszú élete lesz, mert megérdemli. Én olvastam az első könyvét is, szerintem tehetséges és nagyon jó ember. Amúgy a játék érdekesnek tűnik, a legutóbbi Prince of Persia óta nem játszottam semmivel, ezt lehet, hogy kipróbálom. :D
van benne egy érdekesség. Nem tudom, hogy poén-e és az időutazásra utal, vagy simán hiba. De azt írja ki ez epizód végén, hogy a következő rész 2010 februárjában jelenik meg. :D
