Ha két önmagában is roppant piacképes terméket, melyek egyébként semmi más módon nem kapcsolódnak egymáshoz összevegyítünk, akkor – persze szigorúan logikai alapon – komoly oddsok mutatnak abba az irányba, hogy szintén valami zilliószám eladható árucikket kapunk. Gondoljunk csak az óra- és az autógyártás házasságából született Smart járgányokra, vagy a könyv- és a játékipar elegyét képező „lapozgatós” könyvekre. A várt siker persze ilyenkor legtöbbször nem marad el, és az egyes alaptermékek még szélesebb vásárlóközönséget hódítanak meg. Az ebben rejlő potenciált aknázza ki már jó másfél évtizede egy dán játékszergyártó is elektronikus termékeivel.
A mostani kiváló gazdasági helyzetben az 1932 óta működő skandináv kockagyár több ízben is csődközeli állapotba került, amiből ruházati (és ha jól tévedek, lakberendezési) cikkek gyártásával próbált kilábalni. Ezen felül – habár a Lego Interactive jóvoltából előtte is szép számmal készültek elektronikus játékportok – 2005. óta megsokszorozódtak a LEGO és a Traveller's Tales égisze alatt megjelenő jóságok. Ezek rendszerint valamelyik nagyon sikeres könyv-, képregény- és/vagy filmsorozatnak a teljes licencével bíró adaptációi, és kivétel nélkül roppant szórakoztató platformjátékok, melyek a túlcsordulásig el vannak árasztva a LEGÓban rejlő báj, kreativitás és humor vegytiszta elegyével.
A LEGO Star Wars széria előző darabjai a mozifilmek két trilógiáját dolgozták fel. Mivel azok mostanra elfogytak, a készítők ezúttal az időközben szintén világhódító útjára indult rajzfilmsorozatot vették górcső alá, ami a II. és III. epizódok történései közötti klón háborúk krónikáját regéli el. Habár ez a sorozat mára több évaddal, illetve amolyan bevezető gyanánt egy egész estés filmmel is rendelkezik, népszerűsége egyelőre meg sem közelíti a legendás mozikét. Talán éppen ezért a LucasArts az elmúlt években ezt a szériát is népszerűsíteni kívánja játékai által, aminek legújabb ékes bizonysága az ismertető témájául szolgáló program.
A történet a Geonosison veszi kezdetét az Episode II-ből jól ismert kivégzős jelenettel, mikor Padmé és Anakin Kenobi mester segítségére sietvén alaposan „lukra futnak”, és végül együtt találják magukat a bolygó arénájában a Dooku által vezetett szeparatista mozgalom kivégzőtermében. Innen az Erő – no meg az időközben a klónsereg élén megérkező jedik – segítségével menekülnek meg. Ez a klón háborúk első ütközete, melyek hosszú éveken keresztül folynak Darth Vader születéséig, és a hírhedt 66-os parancsban foglaltak foganatosításáig. A játék ezt az időszakot dolgozza fel a már említett rajzfilmsorozat első két évadának történései által.
A 18 masszív küldetés végigjátszása bőven 20 órányi tiszta játékidőt tartogat. Közben összesen 16 bolygórendszert látogathatunk meg és vonhatunk uralmunk alá. A LEGO játékokban már megszokottak szerint több tucat különféle, zömükben jól ismert szereplőt irányíthatunk, melyek skálája a főhősöktől a mellékkaraktereken át a totál „noname” alakokig terjed, és mind más és más különleges képességekben jártasak. A jedik például az erő segítségével tudnak tárgyakat mozgatni, a droidok fel tudnak törni terminálokat, más karakterek a távolsági tűzharcban jeleskednek, a klónok el tudnak helyezni különféle szerkezeteket, egyszóval mindenkinek megvan a maga szerepe. Egy pálya megoldásához rendszerint váltogatnunk kell az egyes irányított karakterek között a siker érdekében, sőt, újításként egyszerre több csapatot is irányíthatunk.
A program gerincét természetesen most is a sorozatra jellemző platformer stílusú pályák adják, amelyeken rejtvények megoldása, számtalan ellenfél legyőzése, és a lehető legtöbb megszerezhető mütyür bezsebelése a célunk. Üdítő színfoltként más küldetésekben az adott bolygó körüli űrszektorban kell győzedelmeskednünk, melyhez a filmekből ismert elfogó- és űrfölény vadászok, illetve bombázók teljes arzenálja a rendelkezésünkre áll. Szintén újításként a planéták felszínét is elfoglalhatjuk. Ehhez először ellenőrzőpontokat kell megszereznünk, ahol kis bázisunkat megépítve lehozhatjuk megszálló csapatainkat és velük nyomulhatunk előre a következő ellenőrző pontokhoz. Szükség esetén erősítést is hívhatunk, és seregünket bázisainkról vezethetjük a balga droidsereg ellen. Ez a már-már stratégiai programokra emlékeztető elem színesebbé teszi a játékmenetet, még ha nem is kölcsönöz különösebb stratégiai mélységet a játéknak. Végeredményben elmondható tehát, hogy a LEGO Star Wars III az eddigi legváltozatosabb program a LEGO játékok sorában, amiben a kaland és a platformeren kívül a stratégia és a szimulátor stílusok is megtalálhatók.
A pályákat természetesen most is nyomhatjuk egy barátunkkal kooperatív módban, vagy játszhatunk egymás ellen az extra tartalomként felfedezhető Galactic Conquest módban is, online multiplayer támogatás azonban nincs a programban.
A küldetések között a végtelen űr egy meghatározatlan pontján keringő cirkálókon találjuk magunkat. Itt költhetjük el a pályák teljesítése során összegyűjtött kreditünket és más kincseinket például új karakterek megvásárlására, és innen indulhatunk missziókra, vagy akár kötetlen, szabad játékra. Az extra tartalmakat is itt „kutathatjuk föl”. Ahogy előbbre haladunk, mind nagyobb része válik elérhetővé ennek a háttérvilágnak több cirkáló és vadász elérésével, és persze gazdagodik a felhasználható játékos, az indítható játékmód és egyéb készletünk is.
A program grafikailag rendben van, még ha a mára egyre népszerűbb 3D-s prezentációt nélkülözi is a 3DS verzió kivételével. Az életteli bolygókat buja, zöld növényzet borítja, az űr végtelen feketeségét ide-oda cikázó lézerek és fel-felvillanó tűzcsóvák törik meg. Mindemellett engem a hideg rázott ki, amikor mindjárt a játék elején a Geonosison a kivégzésünkre kivezényelt szörnyek teste nem, vagy csak részben volt LEGÓból. A mindössze két, támadó karját építőkockákból magán viselő „rémsáska” egyenesen ijesztően hatott, mintha valamelyik végtagprotéziseket gyártó cég furcsa kísérletének eredménye lenne.
Az irányítás eddig sem volt túl bonyolult, és most sem az. Gyakorlatilag minden funkciót előhívhatunk ugyanannak az egy-két gombnak a nyomogatásával, és a többlet lehetőségeket az egyes szereplők váltásával érhetjük el, akik együtt kell dolgozzanak az adott probléma megoldásán. Érdekes módon a készítők az irányítás terén nem éltek a legutolsó technika adta lehetőségekkel, így mind a Move, mind pedig a Kinect támogatás teljes mértékben kimaradt a játékból. A zenéről és a hangokról nincs mit mondani: azok úgy jók, ahogy vannak.
Sajnos néhány igen bosszantó elemmel is találkozunk a játék során. A nagyobb helyszíneken karakterünk legtöbbször „elvész” az egyre újraéledő ellenfelek hullámaiban. Sokszor nem világos, hogy kivel/mivel és mit kellene csinálnunk a továbbjutáshoz. Olyan is volt, hogy míg a terület egy széltében is igen terjedelmes részén bóklásztam, addig a célobjektum nem az x, hanem a z tengely mentén várt rám türelmesen, de erre csak jó tizenöt perc után derült véletlenül fény az x plusz egy trilliomodik droidkatona likvidálása után. A játék gyakran minimális utalást vagy segítséget ad csupán az aktuális feladatra vonatkozóan. A célzás is rettenetesen zavaróra sikerült: a nagy kavarodásban rengetegszer lőjük ripityomra saját társainkat – vagy ők minket –, amit nyugodt szívvel enged a program, még ha néha gyakorlatilag átláthatatlan is a helyzet a rengeteg szereplőtől. A karakterek váltása csak akkor lehetséges, ha fizikailag elég közel vannak egymáshoz, amit nem mindig egyszerű megvalósítani. Űrhajóink manőverező-képessége is igen behatárolt, ami nagy kontrasztban áll az űr végtelensége keltette szabadságérzettel.
A LEGO Star Wars III: The Clone Wars minden hibája ellenére nem sikerült rosszul, még ha nem is ez az eddigi legjobb LEGO játék. A felsorolt hiányosságok igen bosszantóak tudnak lenni, főleg, hogy legtöbbjük egy kis odafigyeléssel orvosolható lett volna. Mindazonáltal a program kellemes kikapcsolódást nyújthat kicsiknek és nagyoknak egyaránt, korra, nemre és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül. És valahol ez a lényeg, én úgy gondolom.
