Az Infamous első része egy kiválóan sikerült PlayStation 3-exkluzív TPS játék volt (amely most a Welcome Back program keretében ingyenesen beszerezhető a PS Networkről), amely a kritikai sikerek mellett a boltokban sem szerepelt rosszul. Így a folytatás nem is volt kérdéses, a Sucker Punch fejlesztőgárdája pedig két év alatt el is készítette Cole MacGrath történetének következő felvonását.
Az Infamous 2 története egy hónappal az első rész vége után játszódik, amikor is a főhős a Beast néven emlegetett szörnyeteggel csap össze. Érdekes felütés, hogy egyből a főellenséggel küzdünk, de ahogy az előre sejthető, ez a harc a vereségünkkel végződik. Az első rész helyszínéül szolgáló Empire Cityből New Marais-ba hajózunk, hogy Lucy Kuo ügynök és a régi barát, Zeke segítségével fel tudjunk erősödni a minket követő Beast elleni visszavágóra. New Marais városa gyakorlatilag New Orleans játékbeli megfelelője, amely szabadon bejárható játékteret biztosít. A város szélén találunk mocsaras területeket, sőt a térkép egyik része a Katrina hurrikán utóhatásait szemlélteti a vízben álló, lerombolt házakkal, épületekkel. Tehát egy hangulatos, változatos játékteret kapunk, amely a történet szálának alakulásával fokozatosan nyílik meg. Az (átléphetetlen) átvezetőkkel kísért sztorit egyébként alapvetően jól megírták, de azért ne számítsunk például az L.A. Noire szintjére.
Az első részhez hasonlóan morálrendszer is a játékba került: a történetben szereplő két hölgy, Lucy és Nix jelentik a jóságos és a gonosz ellenpólusokat. Elektromossággal játszó szuperhősként mi döntjük el, hogy az embereket segítve, gyógyítva jutunk előre céljainkban, vagy gondolkodás nélkül pusztítva teszünk szert nagyobb erőre és hatalomra. Lucy mellé állva választjuk a pozitív oldalt, Nix pedig az agresszívan pusztító utat képviseli. Több ponton eltér a történet, a választható küldetések, a kifejleszthető képességek, sőt a végkifejlet is attól függően, hogy melyik oldalt választjuk. A jég hatalmával Lucy adományoz meg, míg Nixet választva a tűz erejét kapjuk meg a történet folyamán. A két markánsan eltérő oldal miatt az amúgy sem rövid játékot csak kétszeri végigjátszással tudjuk teljesen felfedezni, bár ez már az első Infamous esetében is így volt.
Amúgy a karma rendszer elég fapados olyan tekintetben, hogy nincs köztes átmenet: csak jók lehetünk vagy gonoszak. Vagy gyógyítjuk az embereket, megmentjük a polgárokat az utcai rablásokból és bombákat deaktiválunk, vagy nagyfeszültségű árammal hallgattatjuk el az utcazenészeket, a tüntetőket és gyilkolunk le minden utunkba kerülő létformát. A használható képességeink is tetteink függvényében fejleszthetőek (akárcsak az első részben), az áramcsapások, elektromos bombák és rakéták különböző formáit találjuk meg a jó és a rossz oldalon. Ezek megnyitása sokszor további feladatokhoz kötött, például lökjünk le a tetőről öt ellenfelet, vagy osszunk ki öt fejlövést.
Ezúttal lehetőségünk lesz közelharcra is, ugyanis Zeke haverunk a játék elején megajándékoz az Amp nevű szerkentyűvel, amellyel jó nagyot sózhatunk a közelben ólálkodó ellenségek kobakjára, sőt a továbbfejlesztésével kombókra is szert tehetünk. Egyébként szerencsére nem nulláról kezdjük Cole tulajdonságainak fejlesztését, sok képesség megmaradt, amit az első részben szereztünk meg.
A játékmenet a már megtapasztalt sandbox típusú TPS móka, gördülékeny közlekedéssel, egyszerűen kivitelezhető falmászással, ugrálással és elektromos vezetékeken csúszkálással. Az ötletes főküldetések mellett sok mellékküldetést is találunk, amelyek egy része szintén megoszlik jó és rossz oldalra. Ezek szerencsére változatosabbak, mint az első Infamousben, és nagy örömömre ezúttal kevésbé frusztrálóak a lopakodós, célszemélyt követős missziók. A mellékküldetések elvégzésével egyébként saját dolgunkat könnyítjük meg, a képességek megnyitásához szükséges XP-szerzés mellett ugyanis egy-egy terület felszabadítása kevesebb kolbászoló ellenséget eredményez. Emellett gyűjtögethetjük az elszórtan megtalálható blast shardokat a képességeink használatához szükséges energiatartalékunk növelésére, valamint az első részben még antennákon lefülelhető, most már postagalambokon megtalálható dead dropokat is felkereshetjük, amelyek a történetet bővítik ki rögzített beszélgetések révén. Ellenség fajtából amúgy most változatosabb a repertoár: a Bertrand nevű gazember zsoldos milíciája mellett mutálódott szörnyetegek is be fogják nyelni szikrázó energianyalábjainkat, valamint a jég energiájával pusztító humanoidok mellett nagyra nőtt főszörnyekkel is meg fog gyűlni a bajunk.
Jelentős bővítmény az Infamous 2-ben a játékba integrált pályaszerkesztő rész. Ugyan elsőre kicsit bonyolultnak tűnt a pályák megalkotása, de egy kis kitartással és kreatív szellemmel biztosan nagyszerű felhasználói küldetéseket lehet gyártani. Ezen pályák aztán megjelennek a játék térképén, így némi XP jutalomért és pótlólagos játékidőként bármikor belevághatunk a többi játékos által generált küldetésekbe. A Sucker Punch munkatársai is készítettek pár kipróbálható instrukciós küldetést, amelyek alapján nagy potenciál van ebben a részben. Kétséges, hogy sikerül-e akkora bázist kialakítani, mint a LittleBigPlanet esetében, de mindenképpen jó ötlet volt a fejlesztők részéről.
Az Infamous 2 grafikája stílusosan szépre sikerült, a karakterek mellett a tereptárgyak, épületek, valamint a különböző robbanás- és füsteffektek is gyönyörűek. Ugyan előfordulnak néha clipping problémák, amikor átesünk az épület falán, de szerencsére nem gyakran találkozunk ilyen bakikkal. Ami még feltűnő, hogy a főküldetésektől függő napszakváltozások során az esetek túlnyomó részében éjjel ügyködünk – én örültem volna több nappali játékidőnek.
Az irányítás megfelelő, könnyen terelgethetjük Cole-t a nyitott játéktéren. A kamerakezeléssel azért akadnak problémák, főleg a közelharcos Amp használatakor fordulnak elő zavaró kameraállások. Az MI nagyrészt megfelelően teljesít, de azért előfordult olyan is, hogy távolról soroztam halálra energianyalábokkal a továbbra is nyugodtan ácsorgó ellenfeleket. A hangok, zenék jók, bár viszonylag ritkán csendül fel muzsika a játékban, a szinkronhangok pedig szintén rendben vannak, annak ellenére, hogy a főszereplő Cole-t ezúttal más szinkronszínész szólaltat meg.
Az Infamous 2 gyakorlatilag az első rész továbbpolírozott, kisebb újításokkal és küldetésszerkesztővel ellátott közvetlen folytatása. Akit megnyert az Infamous sandbox-jellegű TPS játékmenete, annak feltétlenül ajánlott a második rész is. Aki pedig TPS-rajongóként még nem találkozott a két évvel ezelőtt megjelent első résszel, az először a Welcome Back program keretében mindenképpen szedje le a PlayStation Networkről (feltéve, hogy korábban regisztrált már magának megfelelő accountot), és élvezze az izgalmas küldetésekkel tarkított remek játékot.