Nem emlékszem pontosan, mikor játszottam utoljára Disney mesefilm játékadaptációjával. Hirtelen csak a platformer Herkules ugrik be még a kilencvenes évek végéről, de amikor érkezett egy tesztpéldány a Verdák 2 játékváltozatának Playstation 3-as verziójából, spontán felindulásból jelentkeztem rá. Ennek eredménye aztán kis híján hidegrázás lett – ugyanis amikor jó szokásomnak megfelelően elkezdtem információkat gyűjteni a lemez megérkezése előtt, kiderült, hogy a külföldön már levetített filmet a kritikusok az utóbbi évek leggyengébb Pixar-alkotásának nevezték. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy ez a filmstúdió (szerény személyes véleményem szerint) milyen szinten lecsengett kreativitás és eredetiség terén az elmúlt években, szerintem bármelyik teszternek a torkában doboghat a szíve, én pedig egyenesen olyan remegő kézzel tettem be a lemezt a konzolba, mintha az Antikrisztust készülnék elszabadítani.

De szerencsére pozitív csalódás ért. A Cars 2 a film világát csak egyfajta háttérként használja, pusztán a szereplőket, a környezetet és a játék alapvonalát vette át belőle. Négykerekű hőseink a rövid intró után a CHROME nevű kémszervezet kiképzőközpontjába kerülnek, köztük Matukával és McQueennel, ahonnan rövid kiképzés után világkörüli útra indulnak, hogy a Földgolyó Futam során megakadályozzák a megalomán Zündapp professzort a világ üzemanyagkészletei fölötti irányítás átvételében. A CHROME bázis szolgál főmenüként, itt ellenőrizhetjük a már megnyitott "ügynökeinket", innen ugorhatunk bele a hat fejezetből álló fő küldetésláncba (amiket néha rövidebb átvezetők fognak össze, azonban történetet még ezek sem kerekítenek melléjük), illetve az első pályák teljesítése után Free Play módot is választhatunk, ahol akár osztott képernyőn négy játékos is versenyezhet egymás ellen. Online mód viszont nincs, pusztán a World of Cars nevű böngészős játékban nyithatunk meg pár új dolgot, ha aktiváljuk rajta a Verdák 2-t, illetve vica versa, a WoC regisztrációnkat használva a játékban is nyithatunk meg extrákat. Soványka megoldás, és képtelen vagyok felfogni, manapság hogyan hagyhatja ki egy fejlesztő bármelyik játékából az online többjátékost.
A versenyekről: ha van egy szó, ami semmiképp nem jellemző rájuk, az az egysíkúság. A kampány rövid, sztori nincs, de a futamok elég pörgősek ahhoz, hogy akár az animációs filmekért nem rajongó hardcore játékosokat is leköthessék. Eleve több játékmód áll a rendelkezésünkre: a sima Race-ben pusztán versenyeznünk kell, Battle Race módban a pályákon fegyvereket is felvehetünk (olajfolt, rakétavető stb.), hogy időnként egy kis tisztességtelen előnyhöz juthassunk ellenfeleinkkel szemben, Attack módban Zündapp professzor limó nevű kis csatlósait kell levadásznunk a rendelkezésünkre álló fegyverekkel, Hunter módban pedig egy arénában kell szétroncsolni Zündapp öt hullámban érkező alattvalóit. Free Playben még lehetőségünk van a Survival mód kipróbálására, amiben a helyzet kissé megfordul, és nekünk kell az alvázunkat mentenünk, többjátékosban pedig akár deathmatch-szerű arénameccsekre is lehetőség nyílik.

Új autókat és pályákat szintlépésekkor kapunk. Minden verseny lejátszása után az elért helyezésünknek megfelelően szerzünk Chrome pontokat, melyekből, ha összegyűlik egy adott mennyiség, bekövetkezik a level-up. Emiatt a már egyszer lejátszott pályáknak is érdemes újból nekifutni, a jobb helyezés és a több Chrome pont érdekében. Megnyitható karakterekben és versenyekben amúgy tisztességes mennyiségben bővelkedik a játék, a pályák pedig kellőképp el is térnek egymástól – van fúrótorony, japán repülőtér, londoni utcák, ahol időnként a jó öreg vörös buszokat is kerülgetnünk kell, és még sorolhatnám. A pályadesign amúgy nem a linearitás jegyeit viseli magán – gyakran két-három eltérő irányba is kanyarodhatunk, ráadásul általánosan jellemző, hogy egy nehezebben bevehető kanyar után általában bónusz jutalmakhoz, tehát Battle Race-ben erősebb fegyverekhez, sima Race-ben pedig olajoskannákhoz juthatunk.
Ezek a kannák töltik fel a Turbo sávot, aminek aktiválása után kipufogónk helyére rakétameghajtás kerül, illetve ha sikerül a sávot aktiválása előtt maximumra töltenünk, a rakéták ereje megduplázódik, és egy ideiglenes védőpajzsot is kapunk járművünk köré. A Turbo sáv feltöltését a pályákon elszórt kannákon kívül számos kreatív dologgal megoldhatjuk – egyrészt a gáz taposásával elkezdhetjük tölteni már a rajt előtt, hogy így rögtön kis előnnyel indulhassunk, másrészt verseny közben is végrehajthatunk különböző stílusos mozdulatokat (kétkerekezve vagy farolva haladunk a pályán, driftelve vesszük be a kanyarokat, egy rámpára hajtva felugrunk és megpördülünk a levegőben), amelyek szép lassan szintén emelik a sáv állását.

A versenyjátékokban szokatlan ugrás annak a ténynek a következménye, hogy nem egyszerű kocsikat, hanem "élő" versenyzőket irányíthatunk, ebből pedig egy másik hatékony mozdulat is következik: a lökdösődés. Ha egy ellenfél pont mellettünk próbál elhúzni, egész egyszerűen oldallal nekilökődhetünk, ami megfelelően időzítve kitolhatja a pályáról, vagy épp belelökheti egy robbanó hordóba. Egyes pályákon a hordókon kívül vannak még más instant death tényezők is: az olaszoknál például véletlenszerű sziklaomlások akadályoznak minket, az olajfúrón, ha keresztülhajtunk egy pásztázó fénysugáron, a biztonsági rendszer rakétákkal bünteti ügyetlenségünket. Ha ilyesmi történik velünk, az nem jelent Game Overt, pusztán a balesetünk helyszínétől kicsit távolabb kerülünk vissza a versenybe. Ez a rendszer kellemes megoldás, mindösszesen annyi problémám volt, hogy kissé talán túl érzékeny, többször előfordult, hogy egy sima karambol vagy egy sikertelen megpördülés után is visszább rakott a program, ami néha a helyezésem elvesztését jelentette.
A grafika szép, a zenék pedig minden esetben passzolnak az adott pályához. Összességében a Cars 2 kellemes csalódás volt, csak az online mód hiánya, a rövid kampány és az annihilált történet alaposan megrövidítheti az élettartamát. Aki ennek ellenére tenne vele egy próbát, vagy kisebbeknek szeretne egy versenyzős játékot, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani.