„Kellemes év köszönt arra, aki rajong, de legalábbis érdeklődik a középkori Japán iránt” – írtuk március elején, mikor megjelent a Sengoku trailere. A napokban kipróbálhattuk a hamarosan megjelenő játék bétáját. A Sengoku idén a második stratégiai játék, amely Japán történelmének azzal a bizonyos polgárháborús, kaotikus időszakával foglalkozik. Az első ugye a Shogun 2: Total War volt. A fejlesztő most a svéd Paradox Interactive, amely a Creative Assemblyhez hasonlóan ugyancsak történelmi stratégiai játékairól vált híressé, csakhogy teljesen más okból. A Total War játékokban egy meglehetősen egyszerű, körökre osztott stratégiai részhez illesztették hozzá a sorozatot naggyá tevő 3D-s „csataszimulációt”. A Paradox játékok ezzel szemben egy összetett stratégiai részre építenek, ahol különböző politikai és/vagy gazdasági rendszereket modelleznek, a csata részébe viszont nincs túl sok beleszólásunk azon túl, hogy igyekszünk olyan körülményeket teremteni, ahol nagyobb eséllyel nyerhetünk. „A háború a politika folytatása” – írta Clausewitz. Milyen véletlen: a Paradox-stratégiák (Europa Universalisok, Hearts of Ironök, Victoriák, Crusader Kingsek) alatt futó motort is pont róla nevezték el. Ennek ellenére mindegyik másra helyezi a hangsúlyt, és így jelentősen különbözik a többitől.

De milyen játék a Sengoku? Tapasztalatból tudom, hogy a Paradox ilyen típusú játékai eléggé összetettek, megtanulásuk odafigyelést igényel, ráadásul itt mindennek furcsa (japán) neve volt. Miután elindítottam egy zsír új játékot a (kedvenc) Takedákkal, kb. negyed órán át csak a különböző menüpontokat böngésztem és elolvastam a hozzájuk fűzött tutorial üzeneteket. Közben leesett, hogy a Sengoku a Crusader Kings rendszerét használja. A CK ugye a középkori Európa feudális- és hűbéri rendszerét igyekezett lemodellezni, ahol nem közvetlenül országokat, hanem inkább dinasztiákat kellett irányítanunk. Innentől kezdve sínen voltam, hiszen nagy kedvencem a Crusader Kings, rengeteget játszottam vele. Akik szintén ismerik ezt a nagy szellemi elődöt, azoknak nem is kell többet mondanom a Sengokuról. A többieknek azonban talán mégis összefoglalom néhány szóban. A helyszín és környezet ismerős lehet a Shogun: Total War játékokból, itt is ugyanazt a korszakot dolgozzák fel, vagyis a középkori, polgárháborúba süllyedt Japánt, ahol különböző családok (klánok) vetélkednek a hatalomért, vagyis a sóguni címért. Itt is ennek megszerzése lesz a feladatunk. A játéknak bármely klán vezetőjével, vagy annak földdel rendelkező alattvalójával nekivághatunk, a választék óriási. Csakúgy, mint az újrajátszhatóság értéke, hiszen minden játék más és más. A játéktér provinciákra van felosztva, melyekből egyszerre csak ötöt irányíthatunk közvetlenül. Természetesen túlléphetjük a korlátot, de annak komoly negatív következményei lesznek, így a létszám feletti területeket célszerű egy hűbéresre bízni. Klánunk összetartó ereje a vezető becsületének (honour) értéke. Ez vette át a CK-ból a presztízs és a hírnév (reputation/infamy) helyét, döntően befolyásolja vazallusaink hűségét és azt, hogy hogyan vélekedik rólunk az összes többi karakter. A becsületnek van egy olyan tulajdonsága, hogy ha nullára csökken, karakterünknek rituális öngyilkosságot kell elkövetnie, ami a játékos számára is a játék végét jelenti. Ezen felül érdekes funkciónak ígérkezik még az összeesküvés (plot), mellyel más hadurakkal szövetkezve indíthatunk összehangolt támadást egy kiszemelt klán ellen. Ez új színt vihet a diplomáciába. (Vagy a háborúba, ld. Clausewitz.)

A Sengokut nem fogják szeretni azok, akik csillogó-villogó grafikához és filmszerű akciójelenetekhez szoktak. De hát mindez amúgy sem jellemző a Paradox játékaira. Személy szerint nagyon várom, hiszen a Crusader Kings 2 csak jövőre érkezik, addig jó időtöltés lesz a szeptemberben megjelenő Sengoku.