Sokszor viccelődünk azzal, hogy az amerikaiak csak képregényt olvasnak, és emiatt könnyű azt hinni, hogy a képregény valamiféle amerikai stílus, de a tengerentúli eredete ellenére szerintem azért ezt is az európaiak csinálják minőségibb szinten. Gyerekként faltuk az Alfa magazin Asterix és Lucky Luke történeteit vagy épp a Kockás újság francia képregényeit, amelyek ritka kivétellel nagyszerű alkotások voltak és sokkal szórakoztatóbbak, mint az amerikai Tarzan és Superman füzetek. Tintin valahogy mégis elkerült, bár tudtam róla és láttam is vele képregényt, de mivel franciául nem értettem, így legfeljebb átlapoztam, de túl mély nyomokat nem hagyott.

Érdekes, hogy ahhoz, hogy újra felfedezzék ezt a képregény-kalandort, Spielberg és Jackson kellettek, meg persze Hollywood. A mozifilmet természetesen azonnal követte a videójáték-adaptáció is. Persze nem a képregényé, hanem a filmé, hiszen az most az aktuális. Ezzel pedig alapból nem lenne baj, ha ez valóban – a filmhez leginkább passzolva – egy akció-kalandjáték volna. De igazából egy akció-kalanddal feldúsított platform-/ugrálós játékkal van dolgunk. És bár az engine alapvetően 3D-s, a játék nagy részében két dimenzióban találjuk magunkat, ahogy a különböző pályákon kerülgetjük és semlegesítjük az ellenfeleket és csapdákat, illetve jutunk tovább az akadályokon. Mindeközben aranyat is gyűjthetünk, aminek igazából nincs is köze a történethez.

Unalmasan hangzik mindez? Elsőre – a játékstílus nem túl nagy kedvelőjeként – én is arra számítottam, de aztán magam is meglepődtem, ahogy a játék sodort magával. Egyrészt a hagyományos platformjátékokhoz képest itt tényleg egy kalandról van szó. Azaz a sztori húz magával minket és próbáljuk megoldani a feladatokat, csak hogy a következő videóbejátszással tovább pörögjenek az események. Másrészt – bár az is lehet, hogy én láttam túl rég ilyen típusú játékot – de a pályák változatosak és izgalmasak voltak. Sokszor át kellett nézni a helyzetet és ésszel végiggondolni, hogy akkor most mi is a megoldás, hogyan is juthatunk itt át, mit is kéne csinálni? Máskor pedig felgyorsultak az események, és vagy ránk támadtak, vagy valami balszerencse kezdett el üldözni minket (mondjuk több ezer tonna víz formájában).
Ilyenkor pedig sokat számít az ügyesség. Csakhogy hiába a gyors reflex és a helyzetfelismerés, ha az irányítás csapnivaló. Az egész játékból süvít, hogy konzolátirat, és annak irányítását örökölte. Csakhogy a konzolokon van két analóg joystick, PC-n pedig kontroller hiányában a billentyűzetünk WASD gombjaira vagyunk utalva. Ez – a játék nagyobbik részében – a 2D-s pályákon nem is baj, de amikor 3D-s a környezet, és az egér helyett billentyűkkel kell "darabosan" mozgatnunk Tintint egy ferde pályán, ráadásul időre, és mindezt úgy, hogy a nézőpontot nem mi mozgatjuk, szóval ez nagyon idegesítő érzés. Véleményem szerint ez a leggyengébb pontja az egész játéknak.

Amit viszont mi a legerősebb előnyének éreztünk, az a kooperatív mód. Ez azonban nem a sztori mód pályáin játszódik, hanem különálló részt képez és a fő történet után játszódik. Ilyenkor ketten, Tintint, a kapitányt, vagy a többi speciális képességű szereplő valamelyikét irányítva oldhatunk meg ugyanolyan platform pályákat, mint amilyeneket korábban egyedül Tintinnel. Az internet előtti időkben még tömegesen léteztek ilyen multiplayer játékok, hogy azonos gépen, a billentyűzet két széléhez tapadva a tesónkkal játszhattunk egyetlen játékkal, de az ilyeneket jórészt elmosta az internet és a LAN. Ezért nagyon megörültünk, hogy a Tintinben újra ilyen a közös játék. Néha persze nem leszünk kooperatívak, hiszen a pályákon található pénzt versengve gyűjtögetjük. De a legtöbb helyen csak összedolgozva juthatunk tovább. Ketten pedig a sok ellenséget is könnyebb legyőzni, főleg ha előtte a taktikát is megbeszéljük.

Összegezve tehát, az irányítást és picit a platformságot leszámítva egy jó kis játékot kaptunk, amelynek nagy része amúgy is az átvezető videókból áll, a Spielbeg-film történetét elmesélve. Biztos vagyok abban, hogy az akció részek közül például a vívás sokkal élvezetesebb lehetne valamilyen mozgásérzékelővel, például Move-val. De akit hajt a történet, az úgyis megold mindent a billentyűzettel is. Aki a mozi után szívesen átéli még egyszer a kalandokat egy platform játékkal, annak ideális kikapcsolódás lehet a Tintin: The Secret of the Unicorn.