Az EA Black Box utoljára 2008-ban hallatott magáról „egészestés” autós játékkal, a meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült Need for Speed: Undercoverrel, így tulajdonképp három évük volt arra, hogy kicsit összeszedve magukat egy jó Need for Speeddel örvendeztessenek meg minket (közben azért két Skate epizód mellett 2010 nyarán a Need for Speed: Worlddel is elkészültek – de annyira nehéz dolguk talán nem lehetett vele, hisz ez tulajdonképp az előző pár NFS „összegyúrva” MMO-vá). Ígéreteket kaptunk bőven: látványos versenyek, lebilincselő történet, fantasztikus grafika... Hogy ezekből mit sikerült megvalósítani? Ennek jártam utána az elmúlt napokban.
FPS-ből autóverseny?
Pontosan. A Need for Speed: The Run alatt is az a Frostbite 2 engine dolgozik, amely a Battlefield 3-at is hajtotta. Rootshaper kollégám akkor el volt tőle ájulva mind a grafika, mind a hanghatások tekintetében – én pedig kissé szkeptikusan vártam, ebből hogy lesz Need for Speed. Nos, a mellékelt képek önmagukért beszélnek. A látvánnyal tehát nincs gond, de 30 képkocka/másodpercre van limitálva az egész. Ez még úgy-ahogy hagyján, de sokaknál (köztük nálam is) elég gyakran textúra- és/vagy objektumvillogások rontják az élvezetet, valamint relatíve gyakran lefagy. Hozzáteszem: ugyanezen a gépen a Battlefield 3 betonstabilan fut a mai napig...
A hangokról pedig hasonlóan csak jókat mondhatok: az autók gyönyörűen duruzsolnak, minden a helyén szól – a zene volt kicsit fura a történet végigjátszása során, ugyanis a legtöbbször a Battlefield 3-ra igencsak hasonlító dallamok szóltak. A többi játékmódban szerencsére már nem egészen ez a helyzet, noha nem hinném, hogy sokakat lázba hozna az idei dallista: az adott helyszínhez tökéletesen passzolnak, legyen elég ennyi.
Itt a lé(t) a tét!
A történet szerint egy Jack Rourke nevű srácot irányítunk, akit valami zűrös ügy miatt a maffia el akar tenni láb alól. Jack egyik ismerőse, Sam Harper viszont ajánlatot tesz neki: vegyen részt a San Francisco–New York útvonalú illegális autóversenyben, ahol 25 millió dollárt kap a győztes: ezzel a pénzzel segíteni tud Jacknek megváltani az életét. Ki ez a Jack és Sam; ki szervezi ezt a verseny és miért; mi az oka annak, hogy Jacket el akarják tenni láb alól? Nem tudni – és a játék során sem derül ki.
Kétfajta módon versenyzünk majd a történet során: egyrészt néha csak az óra az ellenfelünk amolyan Outrun-módra (azaz: érj el a legközelebbi checkpointig adott időn beül – ami időd marad, ahhoz adunk még egy kicsit, hogy a következőig eljuss), a többi esetben egy vagy több másik versenyzőt kell lenyomnunk az adott pályaszakaszon. Igen, mindenkit. Néha a játék fellengzősen battle-nek hív egy-egy szakaszt: ilyenkor annyiban változik a feladat, hogy a következő checkpointig egyetlen adott delikvenst kell megelőznünk és magunk mögött tartanunk. Néha ezeknek az ellenfeleknek neve is van, és a töltőképernyőn olvashatjuk, miért is vesznek részt a futamon, de annyira érdektelen az egész, hogy akár levitézlett golfautó-sofőrök is lehetnének. Az egyedüli plusz ilyenkor az, hogy elnyerhetjük a kocsijukat – csak néha ehhez kétszer kell őket megverni.
Maguk a versenyek önmagukban tehát tulajdonképpen az alapvetően elvárható minimumon kívül nem sok mindent hoznak. Néha feltűnnek a zsaruk is, de közel sem jelentenek akkora kihívást, mint a tavalyi Hot Pursuitban. Ám volt három emlékezetes rész (a huszonvalamennyiből): az első, amikor a Sziklás-hegységben egy lavina közepette folyt a küzdelem (helló, Split/Second); a második, amikor Chicagóból menekülve a maffia üldözőbe vesz, és nemcsak autókkal üldözve lövöldöznek ránk, hanem egy helikoptert is bevetnek; a harmadik pedig a New York-i finálé. Ilyenekből kellett volna több – sokkal több! A Quick Time Eventek is feldobják az egyhangú száguldozást, meg alkalmat adnak az autócserére – bár ezt a benzinkutaknál is megtehetjük.
Mi is hírt adtunk már róla, hogy meglehetősen rövid lett a sztori mód. Ezen pontosítanék: a futamon elért időnk lesz 2 óra körül, maga a végigjátszás töltési időkkel, a Quick Time Eventekkel, némi mozival és az újrapróbálkozásokkal olyan 5 óra környékén van – ami egy autós játék esetén eléggé harmatos... Ráadásul az egyes szakaszok pofátlanul rövidek: nagyjából 2-3 perc száguldozásra jut ugyanennyi továbbnyomhatatlan nyerőképernyő-bámulás (nahát, mi mindenért kaptam tapasztalati pontokat), meg persze a következő pálya betöltése. Ebből következően értelemszerűen nem a komplett 4700 km-es távot vezetjük le, hanem csupán a töredékét. Persze ott van még a Challenge mód, ahol valamivel több mint 50 feladat vár ránk, ezzel szerintem még olyan 10 órát lehet elbohóckodni, ha mindent legalább aranyra hozni akarunk, de utána csak a multi marad.
Verdák és csotrogányok
Az autóválasztékra nem lehet különösebb panaszunk, mindenki megtalálhatja a maga kedvenceit (a Ferrari-rajongók kivételével): mintegy 20 gyártó majd' 60 modellje közül választhatunk. A sztori alatt a gumiszalag-effektus miatt tulajdonképp majdnem teljesen mindegy, mivel toljuk. Igen, összes ellenfelünk egy gumiszalaggal van hozzánk kötve, így bármilyen kocsit is hajtunk, se nagyon lehagyni nem tudjuk őket, se nagyon lemaradni nem tudunk tőlük. Persze menettulajdonságok tekintetében különböznek egymástól az autók, de ez leginkább a multiban domborodik ki – Challenge módban ugyanis általában adott, milyen autóval kell rajthoz állnunk.
Az irányítást egész jól eltalálták a fejlesztők: billentyűzettel is egész jól el lehet boldogulni, de gamepaddel az igazi. Ellentétben a tavalyi résszel itt már nem driftelünk automatikusan minden élesebb kanyarban (csak ha mi is úgy akarjuk); mondhatni picit realisztikusabb lett az autók viselkedése – de alapvetően továbbra is arcade maradt: a kocsik menettulajdonságai például hangyányit sem változnak, bármilyen messze kerülünk a szalonállapottól. ;-)
Multikulti
A tavaly bevezetett Autolog most is itt van és elvileg tennie kéne a dolgát – lehet időket összehasonlítani, fotókat megosztani, ilyesmik. A nagy (?) újítás abban történt, hogy most már valós időben láthatjuk, ha valamelyik barátunkkal történik valami.
További változás, hogy a multiplayer rész kapott egy, a Call of Duty: Modern Warfare-sorozatra kísértetiesen hasonló „köntöst”. Egyrészt személyre szabhatjuk „megjelenésünket” ikonokkal, profilháttérrel, mottóval – mindezeket tapasztalati szintenként és kapott plecsninként folyamatosan unlockolva. Aztán: úgynevezett playlistek közül válogathatunk, milyen autókkal szeretnénk csatázni a többiekkel (egzotikusok, izomautók, szuperautók stb.). Aztán: az egyes playlisteken belül adott feladatokat is teljesíthetünk (például: előzz meg három versenyzőt nitrózva/driftelve), a jutalom nem marad el: új autók kerülnek garázsunkba. Végül itt vannak a plecsnik, mint amilyen például a Pacifist, amelyet az a játékos kap, aki semelyik másik játékoshoz nem ért a futam során.
Mindez szépnek és jónak hangzik, ámde jön a Nagy Csavar: csak egymás elleni sima verseny van... Igen, szimpla A-ból B-be futamok, rendőrök és egyebek nélkül. Ez olyan, mintha egy akármilyen multiplayer FPS-ben csak deathmatchet lehetne játszani... Nem kicsit le voltam döbbenve én is. ;-) Ez már súrolja a pofátlanság határát...
De ami a legjobban idegesített az az, hogy a VoIP alapból be van kapcsolva mindenkinek, és nem lehet kikapcsolni – pedig nagyon kerestem ám a lehetőséget! Egyszerűen nem voltam olyan futamon, ahol ne kellett volna hallgatnom legalább egy idiótát, aki:
- böfög
- szellent
- káromkodik
- tévét/rádiót bömböltet a háttérben
- szimplán letojja, hogy a hangszórója összegerjed a mikrofonjával, én pedig sikítva tépem le magamról a fejhallgatót a kakofónia miatt
Szerény véleményem
A Need for Speed: The Run az elpuskázott lehetőségek játéka lett. A sztori móddal nagyot alakíthatott volna az EA Black Box – ehelyett egy lapos autóversenyt kerítettek köré, mindössze három emlékezetes jelenettel. Mindemellett eléggé kurtára is sikerült, Challenge mód ide vagy oda. A grafika a legszebb lehetne az autós játékok között – ha nem akadnának technikai jellegű problémák. A multiplayer pedig ezekkel az újításokkal nagyon élvezetes lenne – ha nem csupán egy (!) játékmód állna a rendelkezésünkre. Kár, igen nagy kár...
