Az Assassin's Creed széria egyre növekvő sikere a Ubisoft egyik zászlóshajójává tette a Desmond Miles karaktere által összekötött játékokat. Az első rész ugyan még elég sok gyermekbetegséggel küzdött, de a szenzációsan sikerült második rész és a szintén kiváló, Brotherhood alcímmel ellátott epizód örökre az emlékezetünkbe véste a középkorban játszódó kalandot. Nem pihentek a Ubisoft Montreal munkásemberei, és egy évvel a Brotherhood után meg is érkezett az Ezio kalandjait lezáró Revelations.
A történet főszereplője az immár meglettebb életkorában leledző Ezio Audiore da Firenze, aki az Altair titkos könyvtárát nyitó öt kulcsot kutatja a XVI. század eleji Konstantinápolyban, vagyis a mai Isztambulban. Az összekötő kapocs a történetben ismét Desmond Miles karaktere, aki az előző epizód végén történt eseményeket követően az Animusban ragad és ősei emlékeinek végigélése után lesz csak lehetősége a jelenbe való visszatérésre. Desmond története ezúttal is a háttérben marad, a fő szálat Ezio kalandozásai adják. A valós történelmi tényeket is tartalmazó Revelations sztorija a korábbi részekhez hasonlóan alaposan kidolgozott. A megismert új karakterek szintén jól lettek megalkotva, például a konstantinápolyi orgyilkos vezető Yusuf Tazim mellett a szerelmi szálat hordozó Sofia Sartor is emlékezetes (bár utóbbinak inkább a mély dekoltázsa). A játékban az említett kulcsok megtalálása után az első Assassin's Creedből ismert Altairt is irányíthatjuk egy-egy küldetés erejéig, így összességében egy fordulatos és katarzissal bíró végkifejlettel lezárt sztorit játszhatunk végig.
A játékelemek tekintetében a lényegi jellemzők megmaradtak az eddigi részekből, csak apróbb változtatások és finomhangolások történtek ezúttal az Assassin's Creed világában. Az első újítás a kampós penge, amelyet nagyon hamar megkapunk, és segítségével könnyebben és gyorsabban közlekedhetünk Konstantinápoly tetőszerkezetein és szárítókötelein, valamint a harcban is új támadási formákat használhatunk. Másik újítás a bombák készítésének mestersége, amelyet nagyon hangsúlyosan tolnak előtérbe a fejlesztők a játék során. Hozzávetőleg háromszázféle bombát gyárthatunk sok különböző alkatrész összeadásával, így a robbanóbombáktól a füsttel elborítókon át a figyelemelterelőkig rengeteg variációt állíthatunk össze a városban szinte minden sarkon fellelhető fali bomba-összeszerelő műhelyekben. Személyes véleményem, hogy annyira nem változtatja meg harcstílusunkat ez az addíció, legalábbis én továbbra is a sikeresen kivitelezett ellentámadást és az azutáni gyors szúrásokkal elérhető gyilkolásokat használtam a legtöbbször. Távolabbi célpontjaink pedig az orgyilkos tanoncaink hívásával gyorsan likvidálhatóak. Persze jól használhatóak a bombák (például a 100%-os küldetésszinkronizálás eléréséhez), de egyszerűen legtöbbször nincs rájuk szükségünk.
Egy másik újítás a Den Defense névre hallgató játékrész, amikor is a templomosok alól felszabadított területeket gaz ellenfeleink megpróbálják visszafoglalni. A templomos elnyomás alatt lévő területek elfoglalása egyébként a korábbiakhoz hasonlóan történik, a megvédése azonban egy teljesen új, tower defense jellegű módban zajlik. A minijátékban a hullámokban özönlő templomosok megállítására barikádokat helyezhetünk az útra, egységeket a tetőkre, valamint ágyúlövésekkel is tizedelhetjük a nagy számban támadó ellenfeleket. Azt elismerem, hogy új színt visz az Assassin's Creed szériába ez a játékmód, de a túlerőben, faltörő kosokkal rohamozó templomosok megállítása sokszor elég kaotikus, kapkodós feladat elé állít minket, valamint elbukása esetén újra foglalhatjuk vissza az adott területet. Továbbá idegennek is érzem a játékban a Den Defense-t, megtöri a harcolós, falat mászós TPS játékmenetet. Remélem, legközelebb kihagyják, vagy jelentősen változtatnak ezen a játékelemen.
A már ismert elemek ezúttal is kitűnően működnek: a főküldetések változatosak, a nagy területtel rendelkező városban való közlekedés élvezetes (bár sajnos a lovaglás most kimaradt), a harc izgalmas. Orgyilkos tanítványaink megtalálása és kiképzése kicsit finomodott: ezúttal személyre szabott küldetésekkel toborozhatjuk őket, bár az Európa térképen adható megbízások a Brotherhoodban már megismert módszerrel történnek. Az Altair kulcsainak megszerzésére irányuló küldetések az előző részek katakombákban játszódó misszióihoz hasonlítanak és ezúttal is a játék fénypontjait jelentik.
Az Assassin's Creed sorozat szokásaihoz híven a fő történeti szál mellett rengeteg egyéb elfoglaltságot találunk: a térképen eldugott kincsesládák felkutatása és a magaslati pontok megmászása mellett boltokat, épületeket renoválhatunk, frakció challenge-eket teljesíthetünk és az eddig megszokott tollak helyett adattöredékeket gyűjtögethetünk. Utóbbiaknak az a funkciója, hogy Desmonddal opcionális pályákat nyithassunk meg az Animusban. Ezek a futurisztikus, minimalista ábrázolású szakaszok FPS módban zajlanak, és logikai kihívásokat támasztanak. Minden furcsaságuk ellenére tetszettek ezek a részek, bár megoldásuk sokkal egyszerűbb, mint a korábbi részek rejtett, komoly nehézséget formáló logikai feladványai.
A változatos és sok játékórát tartogató egyjátékos történet mellett a Revelations multiplayer módja is bő tartalommal szolgál. Most is a templomosok abstergóbeli kiképzőjében veszünk részt, a játékmenet pedig a Brotherhoodban lefektetett alapokra építkezik. A már ismert módok mellett újdonságként szolgál például az iránytű nélküli, izgalmas Deathmatch és a Capture the Flag megfelelőjeként értelmezhető Artifact Assault. Az alapvetően kis területű pályákra épülő multiplayer most is sok izgalmat tartogat, akár az üldöző, akár az üldözött szerepkörébe kerülünk. A mostanában szokásos trendhez igazodó karakterfejlesztés pedig tovább mélyíti a kiválóan megalkotott többjátékos módot.
A Revelations körítése az eddigi Assassin's Creed játékokhoz hasonlóan elsőosztályú. Bár nem változott sokat, a grafika még mindig apró részleteiben kidolgozott, akár a mozgásanimációt, akár a különböző effekteket, vagy a textúrák részletességét vizsgáljuk. Aki rendelkezik erre alkalmas tévével, sztereoszkópikus 3D módban élvezheti a játékot. A gyorsan megszokható irányítás változatlan maradt, az MI pedig az esetek többségében megfelelően teljesít. A hangok, szinkronhangok és zenék (ismét Jesper Kyd) kiválóak, de ez már egyúttal elvárás a sorozat új epizódjával kapcsolatban.
Az Assassin's Creed: Revelations a sorozat újabb minőségi része, amely egyúttal méltó lezárást ad Ezio kalandjainak. A Ubisoft Montreal pár újítása ezúttal szerintem nem sült el túl jól (Den Defense, bombagyártás), de a jól kidolgozott alapok még mindig kellemes szórakozást biztosítanak. Kis megfáradást érzek ugyan, de remélhetőleg az egyiptomi helyszínnel pletykált Assassin's Creed 3 képes lesz újra frissességet hozni a szériába. A Revelations természetesen kötelező az eddigi részeket végigjátszóknak, a sorozattal ismerkedőknek viszont először inkább az Assassin's Creed 2-t, majd a Brotherhoodot ajánlom.