26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Előzetes

Star Wars: The Old Republic béta teszt

Az előrendelők mától léphetnek be a Csillagok háborúja univerzumba. Kipróbáltuk a bétát.

Írta: rootshaper 11 hozzászólás

Nem véletlen, hogy a Star Wars univerzum a mai napig is szófordulatok és szállóigék táptalaja. Nagyon nehéz lenne a dolga annak, aki arra vállalkozna, hogy keres egy embert, aki nem ismeri a Csillagok háborúját semmilyen formában. Számtalan könyv, film, sorozat és számunkra leginkább fontos: játék jelent meg George Lucas világát alapul véve. A varázsának okát most nem firtatnám, mindenki, aki szereti, tudja, hogy miért szereti annyira. Engem például a mese és a sci-fi – vagy inkább a fi – összefonódása ragadott meg évekkel ez előtt, és az óta sem enged. Minden egyes Star Warsszal kapcsolatos hírt nosztalgiával vegyes örömmel olvasok, s ez nem volt másképp akkor sem, amikor levelesládámban egy meghívót találtam a The Old Republic béta tesztelésére. Nem volt kérdéses, hogy a hétvégémet mi fogja kitölteni.

Ahogy már megszokhattuk...
Az első percekben semmi újdonságot nem fogunk tapasztalni. Ki kell választanunk a szervert, hogy hol szeretnénk karakterünket terelgetni célja felé, majd egyből a karaktergeneráló képernyőn találjuk magunkat. Szerencsére nem csak emberrel vághatunk neki a kalandnak, annak ellenére, hogy ilyen rémhírek is terjengtek internetszerte a fejlesztés korai időszakában. Lehetünk akár hatalmas méretű, elhízott twi'lek harcosok, vagy épp csuhás, ármánykodó zabrakok is. Mondjuk én örültem volna valami Rhodiai, vagy hozzá hasonló, nem épp emberarcú játszható fajnak is, de hagyni kell ugye lehetőséget a kiegészítőkre is. Számomra a leginkább egyértelmű választás egy ember jedilovag volt, aki természetesen padawanként kezdi pályafutását a Tython bolygó felszínén, amely egy, a Földhöz nagyon hasonló hely, a faunát leszámítva. Itt sajátíthatjuk el az alapokat, ha pedig szükség van rá, egy beépített segítőrendszer is további információkkal lát el a megfelelő időben. Hamar rájön az ember, hogy az egész rendszer annyira ismerős valahonnan. Lehet taxit használni, vannak speciális tanítók, akik a kasztunknak megfelelően minden szinten újabb képességeket tanítanak meg, valamint vannak árusok is, akiknél el lehet adni az összegyűjtött szajrét. Találhatunk még úgynevezett quest hubokat is, ahol sok olyan NPC ácsorog, aki valamiféle feladattal akar megbízni, csak gondolom nem mer odajönni egy padawanhoz, így a mi dolgunk az is, hogy a jelölt jóemberektől megkérdezzük, mi nyomja szívüket.

Ezt követően jön az első meglepetés, ugyanis a küldetéseket nem írott formában kapjuk, és nem tudunk egyből az „elfogad” gombra kattintani, hanem párbeszédbe kell elegyedni a küldetésadóval. Ezt csak tetézi, hogy minden egyes párbeszédet – kivéve a csillagközi angolul nem tudó népeket – profin szinkronizáltak is nekünk, amely újabb hangulatbomba és egy újabb hatalmas piros pont a fejlesztőknek. A párbeszédek általában elég egyszerűek: három választási lehetőségünk van az esetek túlnyomó részében, melyekből van egyértelműen jóságos, jedi lovaghoz méltó válaszlehetőség, van semleges vagy kicsit piszkálódó, és van a sötét oldalhoz húzó válasz is. Ezeket fontos jól megválasztani, ugyanis egyrészt kapunk értük Lightside, illetve Darkside-pontokat – ahogyan például a Mass Effectben a Renegade és a Paragon pontok –, másrészt pedig társaink megjelenésével szimpátiát is szerezhetünk, ha valami olyat mondunk, ami az éppen kiválasztott társunknak tetszik.

Küldetésről küldetésre
A párbeszédek után következő dolgunk, hogy oldjuk meg a feladatot, majd ha végeztünk, jelenkezzünk az NPC-nél a jutalomért. Ez is ismerős lehet az MMO-veteránoknak, viszont nagyon okosan oldották meg a fejlesztők azt, hogy az ember ne érezze magát túl hülyén akkor, ha mondjuk húsz darab Fleshraidert kell lekaszabolnia. Ilyen küldetés nem is létezik hivatalosan, csak amolyan bónuszként belesunnyog naplónkba, és miközben végrehajtjuk a feladatot, kénytelenek vagyunk lekaszabolni pár ellenséget is, ezeket pedig jóváírja a játék bónusz feladatunk számlájára. A végeredmény az, hogy az NPC-k nem bíznak meg buta feladatokkal, csak olyanokkal, aminek van értelme, és ha már ott vagyunk és úgy is harcba kell elegyednünk, miért ne ölnénk meg kettővel több ellenséget, mint amennyire feltétlen szükség van? Ráadásul ezek a bónusz küldetések általában láncba fonódnak, egyik követi a másikat, a legvégén pedig van esély rá, hogy egy kimondottan kemény ellenséget kell eltennünk láb alól, természetesen vaskos jutalomért cserébe.

Találkozunk majd persze mellékküldetésekkel is, amelyekhez szintén kapcsolódhatnak bónusz feladatok, így azok a játékosok, akik szeretnek mindent megcsinálni, hatalmas előnyben részesülnek tapasztalati pontok tekintetében. Ám mégis a leginkább megkapó történések a fő küldetésvonalon zajlanak, és itt jön a képbe egy újabb remek húzás a fejlesztőktől, amelytől eleinte kicsit tartottam, de végül kiderült, hogy remekül működik. Vannak a zónákban olyan barlangok vagy épületrészek, amelyeket egy zöld vagy piros „erőtér” választ el a szabadon bejárható területektől. Ha ez az erőtér piros, akkor nem vagyunk még készen az adott területre lépéshez, vagy nem a megfelelő kasztot játsszuk. Ha viszont zöld utat kapunk, beléphetünk egy sztori területre, ahol onnantól kezdve csak mi és csapatunk vagyunk jelen. Olyan ez, mint egy instance, csak ez a történet előremozdítására hivatott. Az ilyen helyeken zajlanak általában a leginkább meglepő események és ezeket a helyeket néhány kivétellel csak egyszer látogathatjuk meg. Nagyon jó húzás ez azért is, mert miközben nézünk egy párbeszédet és beleéljük magunkat a történetbe, nem ugrál körülöttünk húsz másik játékos és zavarja meg a pillanatokat, néha olyan, mintha egy egyszemélyes RPG-vel játszana az ember, csak aztán kapcsol hirtelen, hogy társai is hús-vér játékosok.

Hajók és űrcsaták
Bizonyos szint után mindenki ingyen és bérmentve űrhajóhoz jut, ez elkerülhetetlen, hiszen nem egyetlen bolygón játszódik a történet, hanem egy egész galaxisban. Természetesen pofozgathatjuk teknőnket különböző felszerelésekkel, és erre nagy szükségünk is lesz, ugyanis amolyan bónuszként bekerültek a játékba jópofa űrcsaták is. Ez úgy zajlik, mint egy klasszikus rail-shooter: megy a hajónk egy előre kijelölt útvonalon, és a képernyő széleiről beúszó ellenségeket le kell vadásznunk. Mókásabb, mint amilyennek így leírva tűnhet, ráadásul sokat dob ez is a hangulaton, valamint megtöri az unalmassá váló szintezést és küldetésmegoldást.

A galaxist egy, a Mass Effectben már bevált, de némileg leegyszerűsített csillagtérkép segítségével szelhetjük át. Elképesztő érzés az első ilyen utazás, ugyanis a célállomás kiválasztása után hajónk irányba áll, majd átugrik a hipertérbe és pár másodperc múlva már ott is van előttünk a kiszemelt bolygó, készek vagyunk a leszállásra. A galaxist több nagy szektorra bontották; ilyen például a galaxis magja körüli rendszerek szektora, a huttok szektora vagy épp a peremvidék, ahol a legendás Tatooine bolygó is található. Hajónk segítségével így bárhova elutazhatunk, nincsenek szintbeli kötöttségek, de persze számolni kell a veszélyekkel, ugyanis nem minden bolygó felel meg egy frissen jedivé vált játékosnak. Kicsit talán túl olcsó is az utazgatás költsége, nekem tízes szinten már közel 30000 kreditem volt, egy komolyabb utazás is pedig maximum 75-100 kredit közé esik.

Azért van az erőnek sötét oldala is
A harcban ért az első furcsaság, amit nem tartottam feltétlen indokoltnak, ez pedig az automata támadás hiánya. Karakterünk a jobbgomb megnyomására egyszer üt, aztán áll bambán, várva a következő parancsot. Nincs lényegében sima ütés, vagy lövés, csak speciális képességek vannak, amelyeket időről időre el kell sütni, és ez kicsit körülményessé teszi a csatákat. Aztán a második „kasztunk” megválasztása után hirtelen megduplázódnak képességeink, és ekkor már jó eséllyel társunk is van, akinek szintén vannak képességei. Ez úgy 40 képességet jelent, amelyeknek minimum a fele használható, de inkább több, és amellett, hogy saját skilljeinket durrogtatjuk az ellenségnek, néha azért oda kell figyelni társunkra is, hogy az ellenségtípusnak megfelelő támadásokat használjon, valamint azt üsse, akit kell. Ha a World of Warcrafthoz polipkarokra volt szükség, ehhez még plusz egy ezerlábúra is. Látom magam előtt a Razer új egerét, amelyet csak és kizárólag ehhez a játékhoz fejlesztenek ki és megközelítőleg hatszáz gomb lesz rajta, amelyek mindegyikére két funkciót programozhatunk.

Sokan nehezményezik, hogy a Star Wars: The Old Republic grafikája nem lett épp a legszebb. Mondhatjuk azt is rá, hogy csúnyácska, és akkor nem járunk messze az igazságtól. Általában ha a grafikáról van szó, én nemcsak a felhasznált technológiákat nézem, hanem a művészi összhatást is, így a játék vizuális megjelenése mindent számításba véve megfelelő. A karakterek jól néznek ki, a tájak nagyon ízlésesen vannak megalkotva, és bárhonnan is nézünk körbe, valami szépet mindig találni. Viszont az egésznek van egy amolyan rajzfilmszerű beütése, ami a számomra értékelhetetlen animációs sorozatot juttatja eszembe és ez sokat ront szerintem az összképen. Az is problémás, hogy a belső terek nagy része elég sterilre sikeredett, nem túl sok tereptárgyat találni és azok is hamar elkezdenek ismétlődni. Szerencsére ennek van egy olyan jó hatása, hogy egy gyengébb videókártya mellett is hajlandó a játék 100 fps feletti értéket produkálni, így tényleg a kenyérpirítón is elfut, senkit sem fog visszatartani az előadásokon való The Old Republicozástól a gyengébb teljesítményű notebook.

Olyan vérbeli béta-bugokkal pedig szinte egyetlen helyen sem találkoztam. Igyekeztem a lehető leghülyébb módon is játszani a játékot, hogy talán valahova beragadok, vagy valahol majd ki tudok esni a pályáról, de nem találtam ehhez foghatót sem.

Megvegyem vagy ne vegyem?
Félelmetesen jól szórakoztam a Star Wars: The Old Republic béta kipróbálása során: megvan a hangulat, igényes a sztori, az irányítás megszokása után a harcok is kellemesek és élvezhetőek. Valahogy még azt nem tudom elképzelni, hogy mindebből hogy gyúrnak egy olyan játékot, amelyet nem csak egyszerűen végigjátszik az ember, hanem a maximum szintet is elérve újra meg újra leül elé és kierőlteti azt az epic fénykardot az egyik raid bossból. A játék során nekem ez valahogy MMO-nak kevésnek tűnt, de bízom benne, hogy csak a jéghegy csúcsát láthattam a próba során. Hamarosan minden kiderül...

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Star Wars: The Old Republic

Platform:

Fejlesztő: BioWare

Kiadó: Electronic Arts

Megjelenés: 2011. december 22.

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

gregmerch
gregmerch [3766]
Az normális, hogy ha egy ideje nem léptem be a játékba, akkor emaileket küldözgetnek, hogy "ugyan má', ne legyek ilyen tuskó, és menjek vissza szépen a társaimhoz"?
gregmerch
gregmerch [3766]
A játék nagyon duván ott van, olyan, mint egy igazi, vérbeli BioWare játék remek történettel, amihez a TES sorozatra jellemző szabadság társul. Egész nap elötte ültem, de estére kicsit elfáradtam, így úgy hagytam a karakteremet, ahogy volt. Mire visszaértem mintegy 35-40 perc múlva, kidobott a szerver valami 3-as számú hibára hivatkozva. A durva nem is ez, hanem az, hogy 25 perces várólista van (az én szerveremre, a többire meg még nagyobb, van amelyikre majdnem 2 óra). Érdekes. Kíváncsi leszek mi lesz itt 20-ka után. Gondolom még csak néhány szervert nyitottak meg...
gregmerch
gregmerch [3766]
Na, végre megkaptam a "behívómat" :-)! Van aki már szintén játszik?
gregmerch
gregmerch [3766]
Ma sem jött meghívó... Nagy a morgás a hivatalos fórumon, mert eddig hogy, hogy nem, csak az USA-ban mentek ki meghívók a korai hozzáférésre, Európában semmi. Mille grazie, Bioware :-(!
davkar9
davkar9 [11414]
:-( Kár, azt hittem, hogy most megúszom csak 30 nappal. Berendeltem ugyan a gamecardot is de reménykedtem hogy az évből csak egy hónap megy el, viszont így negyedévre be leszek kockítva.:-D Plusz mire lejár addigra itt a ME3 szóval... Utána még nyáron tervezek egy egész 3 hónapot de amúgy évközben nem szívesen játszanék vele.:-D

rootshaper: a 30k-t azt hogy sikerült?:-O Én teli pakkal jártam vendorokhoz de a kezdőbolygó végére is csak 12-13k-t sikerült összekaparnom. Hajóhoz mikor lehet jutni? Coruscant után? Mohó voltam és minden osztállyal megcsináltam az első 10egykéthá szintet (coruscant/dromund kassig elmentem) és ott még hírből se láttam hajót. Visszajárás; lehet hogy ilyen szempontból nem lesz "sikeres" (vagy hát hc gildes arcok biztos járnak majd raidelni) viszont a történetek miatt az egyik "befejeztével" érdemes lesz új karaktert kezdeni. Legalábbis én így tervezem.:-)
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (11 db)