„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt: ’Legyen világosság!’ És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől. És a Sötétség? A Sötétség ezt zokon vette...”
Különösebb felhajtás nélkül érkezett meg a The Darkness második része, amely a 2007-es konzol-exkluzív első résszel ellentétben PC-n is elérhető. Jackie Estacado története eredetileg képregénysorozatként látta meg a napvilágot, és egész sikeresnek volt mondható – nem is véletlen, hogy a 2K Games lecsapott a licencre. Akik hozzám hasonlóan lemaradtak az első részről, nem kell, hogy aggódjanak: egyrészt a játék elején az egyik szereplő, Johnny elmeséli, másrészt egy ingyenes regisztrációt követően képregény formájában ingyen is elolvashatjuk két füzetben itt és itt.
Két évvel az első rész eseményei után veszi fel a fonalat a második játék. Jackie nagyjából túltette magát barátnője, Jenny halálán és a Sötétséget is egész jól eltemette magában. Egy sokat ígérő vacsora közben viszont némi meglepetésre nem a hölgyvendégek ugranak Jackie nyakába, hanem egy bohó furgon, és az éttermet ellepik a fegyveresek – ezzel kezdetét veszi a legnagyobb New York-i mészárlás a Crysis 2 után. Nem akarok többet írni a történetről, mert félek, hogy elszólom magam, de azt elmondhatom: a sztori a játék egyik legerősebb oldala. Egy cseppet sem unalmas, kellően fordulatos, Jackie rémálmai és látomásai kellően felkavaróak – én nagyon élveztem, és a hosszával sincs különösebb gond: kényelmes tempóban, minden párbeszédre figyelve és az extra információkat elolvasva mintegy 8 óra szórakozást nyújt. Kétféle befejezése van a játéknak: aki mindkettőt szeretné látni, a kórház tetején előbb Jennyt válassza, az a „rövid” befejezés, és csak utána a másikat, amelyik jóval hosszabb.
A The Darkness II az FPS-ek meglehetősen népes táborát gazdagítja. Vajon elemzésünk tárgya mi mindent képes megtenni azért, hogy kitűnjön a tömegből? Kezdjük a grafikával. Saját motor dohog a gépházban, és a cel-shaded látványvilág kétségkívül képregényes benyomást gyakorol ránk. Ezen kívül érdemes megfigyelni, milyen sok részletre ügyeltek a grafikusok – elég Jackie tetőtéri lakosztályában tenni egy sétát. A fény-árnyék hatások meg különösen fontos szerepet kapnak – amellett, hogy jól néznek ki, aktív szerepük van a játékmenetben.
Abban a játékmenetben, amelyet szintén megbolondítottak egy hagyományos FPS-hez képest. Jackie ugyebár a Sötétség birtokosa, és ez nem csupán egy formális megtiszteltetés: különleges képességek is járnak vele. A legfeltűnőbb a váll fölött kukucskáló két démoni kar, így négykezes irtásba foghatunk: egy-egy fegyver a bal és jobb kézbe, illetve cséphadaróként kaszabolás a két démonkarral... Az eredmény a mellékelt képeken tekinthető meg. Ráadásul ezen két extra végtaggal pillanatok alatt cafatokra téphetünk bárki közönséges halandót – fejletépés, kibelezés, kettétépés, ami tetszik. Gyógyulni is ezen karok segítségével tudunk: alapesetben már jobblétre szenderült áldozataink szívét fogyasztja el jóízűen a bal oldali démonkar (vagy inkább fej?), új értelmet adva a főleg a nagymamák által preferált „eszem a pici szívedet” kifejezésnek. :-D Bizony, a The Darkness II nem viccel: hektoliterszámra ömlik benne a paradicsomlé... Persze ez a brutalitás nem teljesen öncélú, ugyanis esszenciapontokat kapunk értük, amelyekkel új képességekre tehetünk szert: páncélzat, bénító felhő, ideiglenes végtelen lőszer és megnövelt sebzés... Jól hangzik, ugye? Nos, a játék elején még könnyedén gázolunk át mindenkin, aztán hamar megtanuljuk: a fény a legnagyobb ellenségünk, ilyenkor ugyanis nemcsak elveszítjük a Sötétség által biztosított képességeinket, de el is vakulunk tőle. És persze az ellen ezt nem szégyelli kihasználni, sőt, fegyverként alkalmazni. Azért Jackie tarsolyában is akadnak vicces trükkök: autóajtókat tépkedhet le és használhat pajzsként, majd dobhatja el kettévágva ellenfeleit; rudakat gerelyként használva szögezhet másokat a falhoz; az ellenfelek pajzsát is elcsaklizhatja – mint látható, a környezet hasznosítása sem jelen akadályt.
Persze ha teljesen leásunk a játék alapjáig, tulajdonképpen egy Call of Duty/Battlefield-szerű csőben darálás az, amit kapunk: csörtetünk előre, közben kiirtjuk, aki szembejön. Nem mondom, a Sötétség erői, a vérengzés és a történet kellően lebilincselő ahhoz, hogy ezt feledtesse velünk, de a játék vége felé bizony némi csömört is érezhet az egyszeri játékos, mert kicsit kezd kifulladni az egész – szerencsére a „hosszabbik” végkifejlet csavar a dolgokon annyit, hogy a hátralévő idő ismét kellemesen teljen.
Jackie története mellett egy rövidebb (mintegy 3 órás), co-opban is játszható minikampány is helyet kapott Vendetta címmel – az itt történtek lazán kapcsolódnak Jackie történetéhez. Négy karakter közül lehet választani – ami közös bennük az az, hogy az egyik fegyvere mindegyiküknek a Sötétség energiái által átitatódott, illetve Jackie összes képessége fel van osztva közöttük, ők is allergiásak a fényre és egyiküknek sincs démoni karja. A játékmenet a sztori módhoz képest is tovább egyszerűsödik, itt már inkább a Painkiller, vagy még inkább a Left 4 Dead ugrott be, ahogy daráltam le a bőszen özönlő ellenfeleket és bossokat. Kicsit fantáziátlan, de többen játszva szórakoztató. Végül pedig ugyanitt található a 18 Hit List küldetés is, amelyek jó része a Vendetta pályáinak (legfeljebb) enyhén módosított változata, de akadnak köztük egyediek is. Én nem akarok nagyon kötekedni, de valahogy hiányérzetem van. Jó dolog a co-op móka, de valamilyen kompetitív multiplayer módot simán el tudott volna viselni a játék – talán majd DLC-ként kiadásra kerül.
Összességében véve nem csinál rossz boltot az, aki megveszi a The Darkness II-t. Jackie története engem nagyon megfogott, a kivitelezéssel sincs probléma (sőt, nagyon hangulatosra sikerült) – panasz legfeljebb a multi terén érheti a ház elejét. Gyenge idegzetűek és gyomrúak pedig nézzenek inkább más elfoglaltság után.
