Kíváncsian vártam, hogy végre befusson a Blizzardtól a béta kulcs a Diablo III bétájának kipróbálására. A játék kapcsán persze a legkevésbé sem tartottam a DNF-szindrómától, de azért türelmetlen voltam, hogy saját kezűleg kipróbálhassam már, mert hát szép és jó az a sok videó, amit láthattunk, meg a sok screenshot, amit stílusuk miatt kicsit nehéacz volt elképzelni mozgásban, de a játékélményt ezek nyilván nem tudják közvetíteni.

A kasztok nyilvánosságra kerülésük óta nagy port kavartak. Sokan elégedetlenkednek, sokan hiányolnak valamit – leginkább a nekromantát –, de én úgy voltam vele, hogy majd ítélkezek felettük, ha kipróbálhattam őket. Kicsit nehéz volt választani, de valahogy a Demon Hunter volt a legszimpatikusabb, azzal indultam neki tehát a kalandoknak. Mondanom sem kell, alig bírtam betelni a teljes képernyőn, nagy felbontásban megelevenedett képekkel, eleinte nem is nagyon figyeltem másra. A grafika kicsit rajzosabb, színesebb, kontrasztosabb, mint elődei, de a World of Warcraftnál azért visszafogottabb, sötétebb, baljósabb. (Tudom, ezt a kifejezést várjátok: darkosabb ;-) ) A képeken feltűnhet néhány durvább, baltával faragott terepelem, amelyen látszik a poligonokkal való spórolás, játék közben azonban ezeket csak akkor vesszük észre, ha direkt keressük. A látvány minden részletében gyönyörű, gondolok itt nyilván elsősorban a modellekre, a textúrákra, de szépek a kezelőfelület elemei is, az effektek fantasztikusak, és úgy egyáltalán tökéletes az összhang! Bár az eltérő stílus miatt Tristram omladozó romjainál nem nagyon tört rám a nosztalgia, de ettől függetlenül gyönyörű az egész.
Hanghatások tekintetében is a várt Blizzard színvonalat kapjuk, a szinkronhangok tökéletesek, minden karakternek személyisége van, legyen az NPC vagy játszható karakter. A pályákon elszórva található könyvekből a háttértörténet egyes részleteit tudhatjuk meg, de ezeket nem kell elolvasnunk, a szöveg írója hangján hallgathatjuk meg, miközben megszakítás nélkül játszhatunk tovább. Maga a játékmechanika sokban nem változott, a pörgős, hangulatos hack'n'slash megmaradt annak, amit megszokhattunk, amit vártunk. Bár így az elején még nagyon egyszerű a kezelés, de 10-es szintig túl sok képessége nincs egy karakternek, nincs mit bonyolítani. Ha valaki új a "szakmában", annak egy nagyon jó, egyszerű kis oktató szakasz lesz a segítségére kezdetekben.

Nagy türelmetlenségemben még a kulcshoz mellékelt levelet sem olvastam el, amelyben megírták, hogy a bétában csak az első fejezet egy részét játszhatjuk végig, így kicsit hirtelen jött és kellemetlenül érintett a teljes képernyős felirat: "Gratulálunk, végigjátszottad a bétát!" Ez a régi "kedves" ismerősünk, Leoric király legyőzése után következik be, ekkor lehetünk a fent említett 10-es szint környékén. (Mellesleg az ő memoárjaiból is meghallgathatunk néhányat, még abból a korszakából, amikor nagy tiszteletben álló uralkodó volt, mielőtt megfertőzte a gonosz.) Ez egy kicsit bosszantott, amikor először szembesültem vele, mert játszottam volna még, de hamar rájöttem a dolog pozitív oldalára: így legalább nyomós okom van minden kasztot kipróbálni. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatom, hogy ugyanazok a pályák még ötödszörre játszva is szórakoztatóak, új kaszttal új az élmény is. És habár korábban már azt hittem, megvan a kedvenc kasztom, most, miután kipróbáltam mindet, nem tudom eldönteni, hogy melyikkel kezdjem, majd ha a teljes játék kijön... Mindegyik egyforma mértékben, de különböző módon szórakoztató, a sokat becsmérelt Witch Doctor is, amely egyértelműen a nekromanta kiváltója szeretne lenni. Karaktereink amúgy közös ládával, és közös "vagyonnal" rendelkeznek, leegyszerűsítendő a karakterek közötti csereberét.

A Diablo III-ban természetesen vannak kisebb-nagyobb újítások. Kisebbek alatt értek olyasmiket például, hogy a távolsági fegyverekhez nem kell már lőszert vennünk, korlátlan town portal varázslatot kapunk 10-es szint után és a robbanó-hordó csapdák helyett most inkább váratlan helyekről előmászó ellenségekkel találkozunk. Kissé komolyabb újdonságnak mondható, hogy a különféle mesterembereket – a bétában egyelőre csak a kovácsot – saját pénzen fejleszthetjük, taníthatjuk, hogy egyre jobb dolgokat tudjanak gyártani nekünk.

A teljes verzió kiadásának dátumát a Blizzard továbbra sem jelentette még be. A béta alapján sajnos felmerült bennem a gyanú, hogy ez nem is fog megtörténni mostanában. Az csak egy dolog, hogy egyetlen fejezet darabkáját tartalmazza, feltűnő jelenség ugyanis a játszható kasztok kiegyensúlyozatlansága. Érezhetően nehezebb volt a gyenge védelmű közelharcos szerzetessel haladni, mint a mágussal, aki tízes szint alatt fagyasztó halálsugárral lövöldöz. A felszerelési tárgyak rendszere is elgondolkodtatóan működik. Jó dolog lenne alapból, hogy mágusunk kezébe akár pajzsot is adhatunk, gondolhatnánk, hogy nagy szabadságot kapunk játékstílusunk tekintetében, de a szerzetest például nem láttam a kezébe adott fegyverrel támadni, még akkor sem, ha a kizárólag általa használható botot adtam neki. A Witch Doctor alap távolsági támadása pedig egy fúvócsőből kilőtt mérgezett nyíl, a dolog szépséghibája, hogy ilyesmi nincs az inventory-jában.

A béta tapasztalatai alapján teljesen egyértelművé vált számomra, hogy a Blizzard ismét nagy dobásra készül (nem mintha másra számítottam volna eddig), és akármennyi időbe is telik még a Diablo III elkészülte, megéri kivárni.