A nyugatiakkal a közös vallás miatt könnyű jóban lenni,de a bizánciaktól kell nagyon tartanod,valamint majd később a tatároktól.
Seregek vezetőjének megváltoztatásához el kell érned a megfelelő korona fennhatóság szintet asszem. Nem tudom,h ha magyarul játszol,akkor ez a megfelelő szó-e erre,de kb így tudom angolról átfordítani. Az sem biztos,h konkrétan ez kell hozzá,lehet h az alatta lévő,sajnos már nem emlékszem pontosan. Az a lényeg,h ott felrakod az adott szintre,mondjuk "low" és akkor kijelölöd a sereget,s utána már beállíthatod,h kik irányítsák a seregeidet. Így akár meg is szabadulhatsz valakitől,ha szerencséd van,s meghal.
Megérkezett végre a Crusader Kings II, az idei év egyik legjobban várt stratégiája, amely a középkori feudális Európába kalauzolja a játékost. A játék a 2004-es Crusader Kings folytatása, amely a stratégia és az RPG sajátos ötvözésével nagy népszerűségre tett szert a grand strategy rajongóinak körében (a mainstreambe nem igazán jutott el). Olyannyira, hogy ezeknek a rajongóknak a nyomására kezdték el fejleszteni a második részt. Nem hiába, hiszen a fejlesztők megerősítették, hogy a Paradox Interactive játékai közül a Crusader Kings 2 fogyott eddig a legjobban a megjelenést követő héten.
Az első Crusader Kings népszerűsége ellenére bizonyos területeken komoly, rendszerszintű problémákkal küszködött. Például a karakterek egymásról alkotott véleményét három különböző érték fejezte ki, mindhárom az Europa Universalis játékokból ered. Az egyik a két udvar közötti viszonyt jelképezte és házasság- vagy szövetségkötési ajánlatok elfogadását könnyítette. Egy másik a vazallusok hűségét mérte, amely értéket befolyásolták a karakterek tulajdonságai, presztízse stb. A harmadik a hírnév, amely arra hivatott, hogy lelassítsa a terjeszkedést. Minden területszerzés csökkenti a hírnevet, ami negatívan befolyásolja a vazallusok hűségét is, tehát ha valaki túlterjeszkedik, előbb-utóbb lázadásokkal kell szembenéznie. Ezzel az volt a probléma, hogy nagyon könnyű volt belekerülni egy „ördögi körbe”, ugyanis ha egy vazallus fellázadt, a status quo visszaállítása is hírnévbe került, ami tovább csökkentette az alattvalók hűségét. De egy keresztes hadjáraton is össze lehetett szedni a területszerzésekkel annyi negatív hírnevet, ami már problémát okozott, holott egy sikeres keresztes hadjáratnak logikusan pont az ellenkező hatást kellett volna kiváltania. Emiatt ritka volt a hosszabb távon is fennmaradó királyság a játékban, Európa térképe többnyire úgy nézett ki, mint egy óvodás kifestője. A játékot a 2007-es Deus Vult kiegészítővel még úgy-ahogy kipofozták, de az alapjaihoz értelemszerűen nem tudtak hozzányúlni.
A Crusader Kings II-t viszont már a korábbi tapasztalatok birtokában fejlesztették, elkerülve a fentiekhez hasonló ellentmondásos rendszereket. A karakterek egymásról alkotott véleményét például a karakterek egymásról alkotott véleménye fejezi ki (opinion), amely rendszert a Sengokuban már kipróbálták. Ez sokkal életszerűbben működik, hiszen ha meghódítok a hitetlenektől egy területet, ők természetesen jobban fognak utálni, míg saját alattvalóim emiatt nem fognak kevésbé szeretni. Vagy fordítva, ha zsarnokként viselkedem vazallusaimmal (például ok nélkül bebörtönzöm őket), nem fognak szeretni, viszont a szomszédos királyság lakóit mindez hidegen hagyja. Nem célszerű azonban ok nélkül felhergelni az alattvalókat. Ha egy vazallus nem szereti hűbérurát, akár fel is lázadhat, de ha nem, akkor is kevesebb adót és katonát biztosít számára. A Crusader Kinggel ellentétben a hűbéres nem tagadhatja meg a katonai szolgálatot, hiszen erre épül az egész feudális rendszer, viszont hogy seregének mekkora hányadát bocsátja ura rendelkezésére, azt egyebek mellett a vélemény jelentősen befolyásolja. Nemcsak nyílt konfliktusokkal kell azonban számolni az alattvalók részéről, hanem összeesküvésekkel (plot) is. Ezt már szintén láthattuk a Sengokuban. Ilyenkor többen szövetkeznek egy bizonyos cél eléréséért (címek megszerzése, törvények módosítása, valakinek a megölése). Ha kenyértörésre kerül sor és a célszemély mondjuk visszautasítja az adott cím átadását, háború következik, ahol az összeesküvők egy szövetséget alkotnak. Ez különösen kellemetlen lehet, ha sikerül belerángatniuk valamelyik nagyhatalmat is mondjuk a pápát vagy a német császárt.
Az előzetesben már említettem, hogy a háborúk lebonyolítását is átdolgozták. Egyszerre csak egy célért indíthatunk háborút, és ezt menet közben nem változtathatjuk meg. Ha területet akarunk szerezni, rendelkeznünk kell igénnyel (claim) az adott területre, nekünk személy szerint, vagy valakinek az udvarunkból. Ez megnöveli a variációs lehetőségeket, hiszen más udvarokból trónkövetelőket magunkhoz csábítva máris megindíthatjuk a támadást a kiszemelt áldozat ellen. A harcokhoz igénybe vehetjük zsoldosok és lovagrendek segítségét. Őket külön menüből lehet felbérelni, így sokkal inkább lehet rájuk számítani, mint korábban, amikor véletlenszerű eseményeken keresztül léphettek szolgálatba. A leglényegesebb különbség kettejük között, hogy a lovagrendek nem harcolnak saját hittestvéreik ellen, viszont olyan uralkodók, akik hitetlenek támadása alatt állnak, ingyen alkalmazhatják őket. A zsoldosok nem ilyen válogatósak, bárkiért harcolnak, aki megfizeti őket, viszont ha elfogy a munkáltató pénze, könnyen ellene fordulnak. Extrém esetben terület(ek)et elfoglalva független uradalommá is válhatnak. (Ez nem példa nélküli, hiszen Bizánc végnapjaiban például kifizetetlen aragón zsoldosok megalapították saját királyságukat Dél-Görögországban.) A zsoldosok különböző tartományokban működnek és csak egy bizonyos távolságon belül lehet felfogadni őket, így a térkép különböző pontjain játszva különbözőféle és fajta zsoldosokra számíthatunk. Rossz esetben viszont egyre sem mivel túl messze vagyunk minden elérhető kompániától, például ha az egyik etióp uralkodóval játszunk.
Azonban nemcsak a nagy, meghatározó mechanizmusoknak jutott a szeretetből, hanem olyan apróságoknak is, amelyek őrülten sokat dobnak a játék hangulatán. A karaktereknek például nem egyszerűen csak egy portréja van, mivel a képek több részből állnak össze. Minden karakternek van „DNS-e”, ami által bizonyos tulajdonságok „öröklődhetnek”, mint a hajszín, hajviselet vagy túlsúlyproblémák. A teszt során családom egyik ágába beházasodott egy arab hercegnő, így hamarosan arab kinézetű normannok uralkodtak az egyik hercegségemben. Aztán saját magunk nevezhetjük el karakterünk gyerekeit, ami egy nagyon egyszerű, ám annál hatásosabb hangulati elem, hiszen valóban testre szabhatjuk dinasztiánkat. Az uralkodók elnevezésében megjelennek az uralkodói számok (I. István, III. Béla), amelyeket minden egyes címünknél külön számon tart a program. Tehát lehet, hogy francia uralkodóként már a sokadik Lajos vagyunk a trónon, de Anglia trónjára lépve valószínűleg csak az elsők leszünk. Bizonyos körülmények fennállása esetén uralkodónk kaphat becenevet is, mint például Bölcs, Igazságos vagy éppen Oroszlánszívű.
Bár összességében nagyon pozitív véleményem van a játékról, néhány kritikát is meg kell fogalmaznom vele szemben. Aki egy kicsit is ismeri a Paradox játékait, tudja, hogy a megjelenéssel koránt sem ért véget a fejlesztés mivel patch-ekben folyamatosan igyekeznek tökéletesíteni, kiegyensúlyozottá tenni a programot (ez rá is fér). Éppen ezért lehetne az első pontom az is, hogy miért nem egy tökéletesített, véglegesített terméket adnak ki a kezeik közül, viszont annak is pont ez az oka, hogy a megfogalmazott kritikák idővel elavulttá, tárgytalanná válhatnak. Tehát inkább azt említeném meg, hogy a térkép jelentős részét elfoglaló muszlim/pogány uralkodókkal nem lehet játszani, csak a keresztényekkel. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert elsősorban a feudális Európa modellezésére törekedtek ezért a keresztényeken kívüli világ nincs olyan állapotban, amelyet vállalhatónak tartanak (például a random eventek jelentős részéből ki vannak zárva). Egy bug miatt azonban már a demóban is lehetett velük játszani, sőt ha a játék közben karakterünkkel áttérünk egy másik hitre, minden különösebb gond nélkül folytathatjuk a játékot. Ráadásul igény is lenne rá, hiszen a hivatalos fórumon ezzel a kérdéssel foglalkoznak a legforgalmasabb témák. A fejlesztők már annyit elárultak, hogy egy patch-ben majd valószínűleg modolhatóvá teszik a karakterválasztást (jelenleg hardcoded), illetve még a játék megjelenése előtt felvetették a lehetőségét egy muszlim DLC-nek, amennyiben a játék jól fogy és igény is lenne rá. Nos, igény az kétségtelenül van rá.
A Crusader Kings II kétségtelenül méltó folytatása az első résznek. Kijavította annak minden lényeges hibáját és számos ponton tovább javított erényein. A választható karakterek és az óriási időintervallum (1066-1453) miatt a variációs lehetőségek száma nagy. Tekintve, hogy szinte minden játék más és más, a lehetséges játékidőt még megbecsülni is nehéz. És akkor még meg sem említettem a rajongói közösség által készített modokat, amelyek külön-külön is teljesen más játékélményt adhatnak. A Crusader Kings II sajátos műfaja miatt korántsem tud annyi embert megszólítani, mint a manapság oly népszerű shooterek. Saját kategóriájában viszont jelenleg a műfaj egyik legjobbja.
