Érdekes dolog, amikor egy fejlesztőcsapat a rajongók által róluk alkotott, jól bejáratott képet ilyen drasztikusan igyekszik megváltoztatni. Ilyenkor persze mindig megvan az esély a kirobbanó sikerre és a totális kudarcra is. Ennek ellenére becsülendő, hogy a spanyol Pendulo nem hagyta magát beskatulyázni a méltán híres Runaway sorozat után és valami újba kezdett. Ami viszont furcsa, hogy csak félig kezdett valami nagyon másba, a grafikai stílust meghagyta a bohókás rajzfilmszerű állapotában. Így egy egészen sajátos stílust kevert ki magának.
A Yesterdayről szóló előzetest úgy fejeztem be, hogy az első fejezet végigjátszása után vegyes érzelmekkel várom a teljes játék megjelenését. És ez így volt rendjén, ugyanis ahhoz képest, amit vártam, pozitívan csalódtam. Ennek persze lehet oka az is, hogy a negatívumokról már eleget panaszkodtam az előzetesben: mint amilyen a képregényszerű, kép a képben megoldás a tárgyak és részletek felkutatása illetve a párbeszédek közben. Ez egyrészt jól néz ki, másrészt azért néha idegesítő is egyben. Ilyenkor ráadásul nem szinkronizált szövegek is megjelennek, amelyek kicsit elvesznek a hangulatból. Szerencsére a párbeszédek mind hallhatóak is, azonban a Runawayben a rossz helyre kattintások üzeneteit is elmondta Brian, itt pedig a jókról is csak szöveges értesítést kapunk.
Ami azonban a legfurcsább a játékban, az a humoros grafika vegyítése a komolyabb thrillerrel és a paranormális sötét történettel. Nagyon furcsa ilyen vicces grafikával végignézni egy kínzást vagy egy rituális gyilkosságot. Természetesen a hangok elég szörnyűek, de a grafika miatt nehéz komolyan venni. És ha ráadásul a párbeszédekbe is csempésznek valamit a Runaway humorából – bár messze nem olyan sokat – akkor végképp furcsa összhatást kapunk. Nos, ez a vegyes érzés kísér majd végig minket John Yesterday és ismerősei komor történetén.
John egy amnéziás fiatalember, aki csak annyit tud önmagáról, amit mások – például az anyja – állít róla: nem szereti a szőlőt, volt egy barátnője és hogy a szekták történetének kiváló tudósa. Illetve, hogy amnéziáját úgy szerezte, hogy öngyilkosságot kísérelt meg egy nyomozás közben, amire egy jótékonykodó multimilliomos bérelte fel, akit az előzetesben már részletesebben bemutattunk. A nyomozás valójában egy kortárs sorozatgyilkos után folyik, azonban hozzá egy középkori sátánista szektán keresztül vezet az út. Így került a képbe Yesterday, akinek már az apja is egy ilyenhez köthető nyomozás során vesztette életét. Legalábbis ez a hivatalos álláspont...
A beharangozás a több irányítható karakterről kicsit túlzó volt, hiszen az első fejezetet és a három alternatív befejezést leszámítva végig John Yesterdayt irányítjuk majd ebben a nem túl hosszú, de szerencsére nem is túl elnyújtott történetben. Sajnos a játékidő nem a megszokott Runaway hosszúságú: hazánk történelmének legrövidebb hétvégéjén simán végigvittük, az elakadásokat is beleszámítva, külső segítség nélkül. Cserébe viszont a végére összeáll a teljes kép, átlátjuk a történetet, amely bár kacifántos és hátborzongató, mégsincs feleslegesen túlnyújtva, illetve nincsenek benne felesleges kitérők, zsákutcák. A végére egy kerek egészet kapunk. Ráadásul háromféle befejezéssel, amelyeket viszonylag könnyű megtekinteni, hiszen csak a legutolsó jelenetben kell döntenünk, hogy melyiket szeretnénk látni.
A Yesterday tehát egy érdekes játék, érdekes újításokkal, amelyek közül néhány véleményem szerint nem tesz annyira jót neki. De összességében – az általam várthoz képest – kellemes nappal ajándékozott meg minket. Még akkor is, ha van némi ellentmondás a grafika és a thriller stílus között. A játékidő rövidségét pedig az ellensúlyozza, hogy a történet nem lesz olyan átláthatatlan, mint mondjuk a The Next BIG Thing esetében. Viszont a Runawayt sajnos nem hozza vissza ez sem. De örülhetünk annak, hogy a kevés kalandjáték-fejlesztő csapat közül a jobbak – mint amilyen a Pendulo is – nem dobják be a törölközőt, és folyamatosan ellátnak minket – ha nem is mindig kiváló, de – minőségi kalandjátékokkal.