Ghost (szellem), főnév: a közhiedelem szerint a földi létnek egy, a halál utáni megtestesülése, amely az élők megsegítése, megbüntetése, vagy a rajtuk való bosszúállás miatt maradt a fizikai világban.
Ezzel a szótárba illő meghatározással indul a nemzetközileg elismert bestseller szerző, Tom Clancy regényeinek és egyéb történeteinek „megjátékosítási” jogait birtokló Ubisoft legújabb játéka, a Ghost Recon: Future Soldier. A program az említett író művein alapuló négy sikeres játéksorozat (és számos önálló játék) egyik legrégebbi darabjának a legújabb darabja, amelynek megjelenésére bizony jó öt évet kellett várni a piacvezető platform-triász tulajdonosainak. Az előző nagygépes epizód, az Advanced Warfighter 2 2007-es debütálása óta persze kiadatott több cím is a szériában, de azok valamennyien vagy a hordozható masinák, vagy pedig a Nintendo Wii tulajdonosainak gyűjteményét gazdagíthatták. Ez a mostani epizód az említett francia kiadóóriás három csapatának összmunkájaként születhetett meg, amelyek közül leginkább az eredetileg Tom Clancy szellemi termékeinek elektronikus adaptálása céljából összeállt, részben maga a szerző által alapított egykori Red Storm Entertainment, mai nevén Ubisoft Red Storm érdemel említést.
Közép-Amerika faveláiból indulva Afrika sivatagain és Norvégia hómezőin át egészen Moszkváig vezet utunk, miközben meglátogatunk néhány volt szovjet tagállamot és a mai Szerbiát is...
Ha lenne olyan Olvasó, aki nem ismerné, a kedvéért röviden összefoglalnám a sorozat lényegét. A Ghost egy speciális amerikai katonai egység, amely amolyan elit kommandósok módjára csendesen és halálosan pontosan lesújtva végzi el feladatait. Rendszerint akkor vetik be őket, amikor az észrevétlenség és a pontosság elsődleges prioritással bír. Küldetéseik kivétel nélkül szupertitkosak. Tagjai a legelitebb egységek krémjéből tevődnek össze. Főhadiszállásuk az észak-karolinai Fort Bragg bázisán van. Nevük az angol Group of Specialized Tactics (Specializált Taktikai Csoport) kifejezés GST rövidítéséből ered. A csapásmérő különítmények általában 2*2, vagyis 4 fősek, amelyek egy vezetőből és három különféle dologban jártas katonából állnak.
A Ghost Recon: Future Soldier, mint ahogy azt a neve is mutatja, a (nem túl távoli) jövőben, 2024-ben zajló történéseket dolgoz fel. Ezek során csapatunkkal ki kell nyomoznunk egy másik egységünk bombamerénylet általi kivégzésének okát, felgöngyölítve a robbanószer eredetét, valamint a robbantás mögött álló valódi, természetesen politikai okokat. A dolgok akkor fordulnak igazán komolyra, amikor London kis híján megsemmisül egy rá kilőtt atomtöltet jóvoltából. Közép-Amerika faveláiból indulva Afrika sivatagain és Norvégia hómezőin át egészen Moszkváig vezet utunk, miközben meglátogatunk néhány volt szovjet tagállamot és a mai Szerbiát is, így a környezet változatosságára semmi panaszunk nem lehet. Ugyanez a történetről is elmondható, amely abszolút fordulatos, és jól kigondolt.
Az előző epizódokhoz képest több újdonsággal is találkozhatunk a programban. Egyik ilyen a fegyverkovács (gunsmith) opció, amelynek segítségével a legapróbb részletekig a misszió kívánalmaira szabhatjuk fegyvereinket. Szükség esetén módosíthatunk az optikán, a burkolaton, a markolaton, a ravaszon, a táron, a csövön vagy a torkolaton is, de akár egy egyszerű mozdulattal a négy előre beállított funkcionális optimumra is hangszerelhetjük a csúzlikat, amikor is a már rendelkezésünkre álló alkatrészek közül (amelyeket fokozatosan szerzünk meg) a program automatikusan összeállítja a kívánt (például távolsági) harcmodorra legoptimálisabb stukkert.
Ebben az epizódban különféle robotokat is vezérelhetünk. Közöttük akad kicsi, röptethető felderítő egység (amolyan égi szem), de böszme nagy, leginkább számunkra hathatós fedezékként szolgáló darab is. A lopódzásban egy speciális, bennünket többé-kevésbé láthatatlanná tevő aktív álcázó egység nyújt nem elhanyagolható segítséget. Ez hasonlóan működik, mint a Crysis főhősének nanoruhájába épített álcázó funkció, de annál tartósabb védelmet nyújt. Kis hibája, hogy gyors mozgás vagy hangos lövés esetén inaktiválódik. Ezen kívül különféle felderítő szondák, gránátok és optikai módok (pl. röntgen vagy mágneses nézet) segítik munkánkat, amelyekre rendszerint égetően nagy szükségünk is van, mondjuk egy sivatagi homokvihar során.
A taktika, illetőleg a kiadható parancsok mennyisége az előző részekhez képest némileg visszaszorult. Fedezékből kijelölhetünk maximum négy célpontot (a magunkéval együtt), amelyeket jelünkre társainkkal egyszerre iktathatunk ki. Tűzharc során egyetlen nagyobb prioritással bíró célpontot jelölhetünk ki. Mindazonáltal ne gondolja senki, hogy a sorozat elhúzott egy leginkább a Call of Dutyra emlékeztető irányba! Erről szó sincs. A játékmenet lényege a tervezés, a fedezékben maradás, az ellenfelek megfontolt leszedése, és alkalom adtán a lopódzva előre haladás maradt. Az eddigi epizódokra jellemző „ide menj, oda állj, fedezz stb.” típusú csapatvezérlés ezúttal azonban kimaradt, és most a vegytiszta akcióé a főszerep. A küldetések izgalmasak és igen változatosak is, az unalom vagy a monotonitás a játék közben egy pillanatra sem merül fel. Mindent összevetve tartalom terén ismét kiváló munkával rukkolt elő a Ubisoft nemzetközi csapata.
Akár épített környezetben, akár a sivatagban, akár buja növényzettel vagy hóval borított helyszínen járunk, a környezet aprólékosan kidolgozott.
A játék grafikája nagyon szépre sikerült. Akár épített környezetben, akár a sivatagban, akár buja növényzettel vagy hóval borított helyszínen járunk, a környezet aprólékosan kidolgozott. Ugyanez igaz az egyes karakterekre és történésekre is. Durva például, amikor az „operatőrtől” pár centire főbe lőtt delikvens vére lecsurog a „kamerán”, vagy amikor a robbanásból kicsapó tűzeső foltokban leégeti az ember húsát. A kamerát teljesen ellepő homokot és a szétlőhető fedezékeket már inkább nem is említem.
A küldetések során a Splinter Cell: Convictionben bevezetett feliratozási megoldásra emlékeztető módszerrel, vagyis az adott feladat irányában megjelenő hatalmas, transzparensszerű kiírásokkal segíti a játékost a program. Ez számomra kicsit sem életszerű megoldás, de betudtam a katonák speciális optikája által biztosított funkciónak, így háborgásomat le tudtam hamar csillapítani.
A program optimalizáltsága sajnos megkérdőjelezhető, mert a tesztelt PlayStation 3-as változat az átvezető videók során rendszeresen beszaggatott, méghozzá nem is kicsit! Ezt újabban többször tapasztaltam konzolos, többnyire japán masinákon futó programok esetében, ami mindenesetre felveti a „rendszerváltás” egyre sürgetőbb kérdését. A fejlesztők láthatóan és érezhetően a 32 bites géppark határait feszegetik már, ideje volna áttérni végre arra a bizonyos 64 bitre!
A játék hanganyaga ismét kiválóan sikerült. A zenék, a hangok és a szinkron egyaránt profi munka. Nem vagyok ugyan (szerencsére) szakértő a fegyverhangok terén, de pontosan ilyennek képzelem őket. A szereplők orgánuma kellőképp marconára sikeredett, és a különféle nációjú ellenfelek autentikus párbeszédei (amelyek azonban nem kaptak feliratot „emberi nyelven”) is remekül megalapozzák a játék hangulatát.
Az irányítás még az én főleg egérhez és billentyűzethez szokott kezemnek is egyszerűen kivitelezhető volt, szerény véleményem szerint talán az egyik legirányíthatóbb shooter ez a program eddigi konzolos pályafutásom során. Ráadásul, akinek van mivel, az Move segítségével is vezérelheti a játékot.
Az egyjátékos történetmód mellett kooperatív és kompetitív többjátékos módok is helyet kaptak a programban, amely megtöbbszörözi a játékélményt és a szavatosságot. A kooperatív módban a maximum négy játékos által játszható kampány mellett egy, az ellenfelek hullámainak túlélését célzó Guerilla mód is bekerült a programba, amelyet még megfejel a kifejezetten többjátékos arénák számára tervezett négyféle játékstílus. Egyszóval akár egymagunk, akár barátainkkal, akár ismeretlen társainkkal vágunk bele a harcokba, a program nem szűkölködik a kínált lehetőségekben.
Tom Clancy regényeinek játékváltozatai hosszú évek óta a videojáték slágerlisták élén állnak. Legyen szó terrorista-elhárításról, titkos kormányakcióról, légi támogatásról vagy mint esetünkben, csendben elvégzendő katonai bevetésről, mindenkinek megvan a maga kedvenc elit osztaga. Aki a Szellemeket részesíti előnyben, biztosan nagyon jól fog szórakozni a Ghost Recon: Future Soldier szimulálta harcmezőkön, akár egymaga, akár többedmagával ragad fegyvert, vagyis inkább irányítót. Számomra ez az epizód volt az eddigi leglátványosabb és legjátszhatóbb része a sorozatnak, de biztosan lesznek olyanok is, akik a taktikai elemek megnyirbálása miatt ezzel ellentétes véleményen lesznek. Mindentől függetlenül egy kiváló, izgalmas és mozgalmas játékot kaphat kézhez, aki megvásárolja a programot, amely méltó tagja a Tom Clancy franchise-nak. Ne féljünk hát a szellemektől!
