DiRT Showdown

Mielőtt belekezdenék, vegye elő szépen mindenki a DiRT 3-ról írt értekezésemet, és olvassa el az első bekezdést. Megvan? Akkor már nem vagyok egyedül, hogy nem értem, hogy a mákba lehet a Showdown a DiRT sorozat spinoffja. Hogy Ti meg nem értitek, mit hadoválok? Hiszen ott van: a Colin McRae Rally sorozatot azért keresztelték át DiRTre, mert több offroad autósportot akartak berakni a fejlesztők. Na de mi az offroad a roncsderbiben?

Márpedig a DiRT Showdown tulajdonképpen erről szól: zúzzunk le szakadt és szépen csillogó járgányokat. Persze nem feltétlenül ez a cél mindig, hiszen akadnak standard körversenyek is, de ami lökdösődés miatt esetleg lelkiismeret-furdalásunk volt, az most itt bőven belefér. Sőt, ettől töltődik jobban a nitro, hiszen most már olyat is kaptunk. Aztán azon versenyszámokban, ahol a Destruction Derbyhez vagy a FlatOuthoz hasonlóan egymás zúzása a cél, ott a sportszerűség, mint fogalom, teljesen elenyészik. Végül pedig hoonigan néven a gymkhana is jelen van – és ellentétben a többi játékmóddal, itt valódi márkák valódi modelljei szerepelnek (a többi versenyszámban kitalált kocsikkal versenyzünk). Talán ez lehet az egyetlen gyenge kapcsolódási pont a „rendes” DiRThöz, hiszen annak a harmadik részében pöröghettünk ugyebár Ken Block ikonikus autóival. (Igaz, az sem épp offroad, még akkor sem, ha nagyjából rally-specifikus autókkal tolják.)

A változatosságra nem lehet panasz, ha végignézzük, hányféle módon tehetjük próbára magunkat. A standard játékmódokból az unalomig ismert sima verseny (Race), az Elimination (x időközönként kiesik az utolsó) és a korábbi részekből ismerős Domination játszható. A Demolition már jóval érdekesebb is lehet. A Rampage a sima roncsderbit jelenti: minél látványosabb ütközésekkel kell minél több pontot összeharácsolni. Mivel újdonság a kocsi „életereje” is, ezért most szólok, ha ez lenullázódik... akkor itt még van respawn. Hard Targetnél viszont már nincs, itt ugyanis az a cél, hogy acélosan helytálljunk az egyre növekvő autóáradattal szemben – a menet elején ugyanis még csak két kocsit engednek a nyakunkra („Cövek, Bodri! Öl!”). Aki a legtovább bírja szusszal, az nyer. A Knock Out tulajdonképpen a pankráció autós megfelelője: egy emelvényről kell kilökdösni a többieket, ez ér ugyanis a legtöbb pontot – persze a többi ütközés is számít, ha a „ringen” belül történik. Az 8-Ball pedig kereszteződésekkel ellátott pályákon történő sima versenyt jelent, csak hát a keresztforgalom így kellőképpen bezavarhat. Hoonigan névvel pedig mehetünk például Trick Rusht, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a sima gymkhana volt a DiRT 3-ban. A Head 2 Head a rallyversenyek szuperspeciáljába oltott gymkhanát jelenti: két pilóta megy végig az akadálypályán, ahol az adott helyeken meghatározott trükköket be kell mutatni, majd sávcsere – akinek a legjobb az összesített ideje, az nyer. A Smash Hunter pedig a DiRT 2 Gate Crusher módjának a továbbfejlesztése: az adott színű műanyag (?) dobozokat kell elcsapni – nagyjából minden ötödik után új szín jön. Karrierben ezek várnak ránk, a Joyride pedig további gymkhanás örömöket kínál két pályán.

A DiRT 2 és 3 nem épp a valósághű szimulációjáról volt híres – ugyan a segítségeket kikapcsolva kezdett egész autószerű élményt nyújtani, de azért nem volt egy Richard Burns Rally (nincs is ebben semmi rossz). A Showdown már más tészta. De még mennyire... Valahogy az egész irányítás engem leginkább a Burnout Paradise-ra emlékeztet. Először is, itt nincsenek segítségek. Kötelező az automata váltó. Fék? Minek? Megküldöm kézivel a sejhaját, aztán befordul. Vagy nem – de akkor még mindig ott az utolsó mentsvár: a korlát! Vagy majd a sporttársak menetirányba löknek. Esetleg azzal szembe. Ebben sincs igazából semmi rossz, de én valahogy úgy vagyok vele, hogy nem egészen erre számítottam. Ja, és belső nézet sincs, még jobban kihangsúlyozva az arcade jelleget. Ha pedig már a sporttársakat emlegettem: az MI-ben sincs semmi különös. Teszi a dolgát, de meglepetésekre ne számítsunk. Ha legalább némi kihívásra vágysz, mindenképp a legnehezebb fokozatot javaslom.

Ami a külcsínt illeti, mondhatnám, hogy nincs különösebb okunk sopánkodni, de nem mondom – mert van ok. Egyrészt amíg a harmadik rész vígan futott nálam Ultra részletesség mellett Full HD felbontáson, addig ebből alig bírom kipréselni a 15 fps-t. Én nem állítom, hogy nem lehet nálam a hiba, de nem tartom valószínűnek. Plusz a vizet (már amennyi van) is sikerült rondává tenniük; már nem olyan lélegzetelállítóan gyönyörű, mint a második részben volt.
A hangok terén a megszokott színvonalat kapjuk, annál egy centivel sem többet; a zenei összeállítás viszont megint telitalálat lett (nekem legalábbis bejövős). Hanem aki a hangosbemondón vartyogó agylövéses idióta szövegeit írta, az megérdemelné, hogy ezt hallgassa egy sötétzárkában két hétig! Borzasztóan idegesítő marhaságokat dumál, nagyon hamar elkezdi ismételni magát, de akkor haraptam bele ijedtemben az asztalba, amikor benyögte (szó szerint idézem): „Sayonara muchacho!”

A multiról nem esett még szó, és nem véletlenül. A tesztre kapott Steam kód ugyanis a sajtónak szánt verziót aktiválta, amellyel nem működik az egyik nagy újítás, a Racenet. Persze a Codemasters nem találta fel a spanyolviaszt: ahogy nézem, ez a Need for Speedek Autologjának koppintása, azaz tudunk egymásnak challenge-eket küldözgetni meg nyomon követni barátaink eredményeit. Szintén a sajtóváltozat sajátossága, hogy internetes többjátékos módot indítva csak más újságíró kollégákkal mérhettem volna össze tudásom – ők viszont mással voltak elfoglalva, nem a DiRT Showdownnal. Mindegy, igazából aki ismeri a DiRT 2-3 multiját, az könnyedén deriválhatja jelen értekezés harmadik bekezdéséből, hogy mégis mire számíthat. Az egyedüli fontos újítás az, hogy a sokak által (hozzáteszem: joggal) utált Games for Windows LIVE rendszert Steamworksre cserélték PC-n, amely stabilabb és jobb netes játékot tesz lehetővé. Meg persze a régiókorlát is megszűnt, bár ez 2010. óta Magyarországon amúgy sem gond – akik viszont a GFWL által nem támogatott országokból olvassák kicsiny intergalaktikus magazinunkat, biztos örülnek. Már csak azért is, mert úgy tűnik, a többi Codemasters autókázás is ezentúl Steamworksös lesz.

Összehordtam itt hetet-havat, de a nagy kérdésre a választ most adom meg: jó játék a DiRT Showdown? Nos, nincs egyszerű válasz. Alapjában véve nem lenne rossz, de én valahogy nem látom az összefüggést a versenyek, a roncsderbik és a hoonigan között. Valahogy nem áll össze nekem, és csak ugrálok egyikről a másikra a lélektelenre sikerült karriermódban. Aztán: ez a játék mitől lett DiRT? El lehetett volna ezt adni saját néven is, bár valami főokos a marketingosztályról biztos meg tudná nekem magyarázni, hogy a franchise részeként többet ér. Persze... De attól még sajnos a Showdown marad az, ami: gyakorlatilag egy koncepció nélküli, kissé összecsapott arcade autókázás.