Az utóbbi években bőven hozzászokhattunk már ahhoz, hogy rendszeresen újabb és újabb gyöngyszemekkel rukkol elő mindenki kedvenc kockagyártója a brit Traveller's Tales és az amerikai Warner Bros Interactive tolmácsolásában. Ez a rendszeresség újabban elérte az évi kettő megjelenést, ami szerencsére azonban nem ment a minőség rovására, legalábbis az "összecsapott szutyok" jelzővel semmi esetre sem jellemezhetjük ezeket az alkotásokat. 2005. óta számos világ-, sőt, galaxis méretű mítosz és legenda került adaptálásra hamisítatlan LEGO környezetben, ami jó adag bájos humorral, elgondolkodtató feladványokkal, valamint jól kidolgozott platform- és akcióelemekkel fűszerezve nem csupán a fiatalabb, hanem az idősebb korosztály kedvence is lett egy csapásra. Ezt a sikert talán az bizonyítja a leginkább, hogy immáron összesen tizenegyre nőtt az említett fejlesztő műhelyéből kikerült, abszolút elsővonalas platformjátékok száma (a most tárgyalandó epizóddal együtt, valamint a Star Wars: The Complete Editiont is külön számolva), és ez a szám néhány hónap múlva tovább fog emelkedni (jön ugyebár a LEGO The Lord of the Rings).
...ezúttal Superman, a Green Lantern és Wonder Woman is harcba veti magát...
Az ismertetőm tárgyául szolgáló legutóbbi kiadvány minden idők eddigi legnagyobb eladásokat produkált LEGO videojátékának, a LEGO Batmannek a folytatása, amely a DC Super Heroes alcímet kapta. Ebben az epizódban immár nem csupán a Denevérember és segédei, hanem a neves képregénykiadó "alkalmazásában" lévő egyéb kollégái is helyet kaptak, így ezúttal Superman, a Green Lantern és Wonder Woman is harcba veti magát Gotham City rendjének helyreállítása végett. Erre bizony nagy szükség is van, hiszen a túloldalon Joker mellett Two-Face, Harley Quinn, Penguin és Riddler okoz nem kis galibát, de Lex Luthor is a gonosztevők sorát gazdagítja, méghozzá főkolomposi minőségben.
Történik ugyanis, hogy a rendszeres "Év embere" díjátadón ismét Bruce Wayne söpri be a Lex által is áhított díjat. Az egyszerű mérgelődésen és bosszankodáson túl, kicsit sem nagyvonalú vesztesünk ádáz tervet eszel ki. Ehhez persze kapóra jön Joker és Batman többi ellenségének hirtelen feltűnése, akik éppen ezen az estén akarnak hatalmas ramazurit rendezni. Bőregér és társa, Robin sikeresen megállítják az őrültek bő kétmaroknyi csapatát, és bezárják őket az Arkham Assylum nevű bolondokházába. Innen Lex Luthor segítségével szöknek meg, aki egy titokzatos fegyver, a The Deconstructor jóvoltából az törhetetlen elemeket is szétbonthatóvá tudja tenni. Batmannek így most már nem csupán saját, hanem szuperképességek hadával megáldott kriptoni kollégája fő nemezisét is el kellene tenni az útból, ami, valljuk be, egyedül bizony nem megy. Olyannyira nem, hogy végül számos egyéb kartárs bevonása is szükségeltetik a dolgok rendbetételére, de többet nem szívesen árulnék el a történetből, amely meglehetősen jól kitalált egy ilyen stílusú játék viszonylatában.
A LEGO Batman 2: DC Super Heroes játékmenete – valljuk be, abszolút nem meglepő módon – alapjaiban megegyezik az előző LEGO játékokban már megszokottal, és gyakorlatilag itt is csupán a címszereplő és társai képességeiből fakad a feladatok megoldásának, és ezzel együtt a programnak az egyedisége. A rejtvények sikeres abszolválásának kulcsa legtöbbször valamilyen szuperképesség, öltözet, jármű vagy egyéb kütyü alkalmazása. Batman és kompániája például bizonyos dolgok szétkapása útján nyert építőelemekből egy különleges platformot tud kreálni, és az ez által biztosított speciális gúnya segítségével képes átjutni bizonyos részeken. Számos ilyen öltözék van a játékban, amelyek közé az előző epizódhoz képest sok új is bekerült, mint például Batman Power Suitja, amellyel az ezüstösen csillogó tárgyakat képes atomjaira bontani. Kicsit olyan megoldás ez – amely egyébiránt nagyon frappáns és kellemes –, mint Harry Potter esetében a különböző varázslatok alkalmazása volt, csak itt mindig "pálcát" – akarom mondani ruhát – kell cserélni az "abrakadabra" előtt. A többiek is rengeteg speciális képességet (például nézést, fegyvert, járművet stb.) képesek alkalmazni a dolgok megoldására. Összességében nagyon kellemesre sikerült tehát a játék feladatmegoldó része, és az ügyességi szakaszok is nemkülönben jól összerakottak. A játék grafikája ezúttal is nagyon szép, de ezt gondolom külön említenem sem kell. Engem speciel még most is zavar a LEGO és nem LEGO elemek keveredése, de korántsem annyira, mint a LEGO Star Wars III esetében annál a bizonyos nyitójelenetnél tette. A program ezúttal átlépett a "hümmögős" megoldásokon és a szereplők ezúttal nem csupán Simfölde lakóival tudnának érdemi párbeszédekbe bonyolódni a teljes, emberi nyelvre történt szinkronizálásnak hála. Ez engem nem zavart, sőt, hogy őszinte legyek elsőre fel sem tűnt, valahogy olyan természetesnek hatott az egész, és csak később kezdtem el nagy fejvakarva azon gondolkodni, hogy "mintha eddig nem...". Ettől függetlenül van ismerősöm, akit tudom, hogy bosszant ez a megoldás, és számára a játék ezáltal egy plusz bájfaktorát veszítette el. Ki így vélekedik, ki pedig másként, az én olvasatomban nem tett rosszat a programnak a szinkron. Az irányítás abszolút megegyezik az eddigivel, vagyis most is egyszerű és kézre álló.
Ez az epizód is kiválóan alkalmas ugyan az egy játékos által történő végigjátszásra, de igazából most is két, egymással kooperáló felhasználó hozhatja ki a legtöbbet a játékból. Egy barátommal fogtam hát én is neki a tesztelésnek, és közös erővel megállapítottuk mindjárt a második percben, hogy habár ötletesre sikerült a dinamikusan alkalmazkodó osztott képernyő megvalósítása (amelynek köszönhetően mindenki szana meg széjjel kolbászolhat a terepen bármerre), az néha egyszersmind igen zavaró is tud lenni. Nem egyszer volt olyan is példának okáért, hogy pusztán azért lépett ki egyikünk vagy másikunk a játékból nagyvonalúan az MI-re hagyva a vezérlést, hogy egy-egy feladat zavarmentesen elvégzendő lehessen. Gyakran a nem mindig optimális kamerakezelés okozott problémát, amelynek köszönhetően többször is valahol a díszletek mögött kavargó karakterünk bele-beleütközve mindenféle kockahalomba, mert nemes egyszerűséggel a kutya se látta, hogy éppen hol és mit csinál. Egyszemélyes módban ezek a glitchek többnyire elkerülhetők, de az ide-oda történő szereplőváltogatás egy teljesen más taktika alkalmazását is jelenti. Ami még szemet szúrt, az a 3D grafika ismételt hanyagolása volt, pedig a technika azt már lehetővé tenné régóta, mint ahogy azt teszi is a Nintendo 3DS változatok esetében tavaly óta. Ez nem kifejezett hiba persze, de azért megjegyzendő a leírtak ismeretében. Mindezek mellett összesen annyi róható fel ennek az egyébiránt igen kellemes játéknak, hogy sok újat nem mutat a többiekhez képest, vagyis leginkább szinte semmit. A világ ezúttal nyitott ugyan, de emellett minden maradt a megszokott kerékvágásban. Ez persze nem jelent feltétlenül rosszat, csak a "megszokott ízt s minőséget" garantálja a játékosok népes táborának, ám azon kívül semmi többet. Én mindig is azt gondoltam, hogy ha valami legalább annyira jó, mint az előző része volt, az attól még nem kevésbé kiváló alkotás, de a tizedik iteráció esetében azért ez már legalábbis elgondolkodtató.
A LEGO Batman 2: DC Super Heroes a népszerű sorozat méltó folytatását, vagyis inkább legújabb epizódját hozta el a világ játékosai számára. A képregényrajongók és velük együtt a jó platformjátékok szerelmesei kivétel nélkül hatalmas fiestát rendezhetnek a megjelenés kapcsán, de akik csupán jól akarnak szórakozni, azok is nyugodt szívvel beszállhatnak az ünneplésbe. Kicsit ugyan megszokott a kapott termék, kicsit ugyan mintha már láttuk/játszottuk/ízleltük volna ezelőtt, de ettől még egy szemernyit sem veszítetett a széria a presztízséből. Én mindenesetre nagyon is meg vagyok vele elégedve, még ha az újszerűség érzése most is nagyban elkerült. Gandalf legújabb eljöveteléig mindenképpen érdemes sok-sok órát elütni ezzel a jól sikerült programmal, utána pedig időről időre újra elővenni. A kártyapaklikból pedig ki-ki vegye ki magának a Jokert és dugja el jó alaposan. Ki tudja, talán megelőz vele egy-két problémát.
A tesztelés során nyújtott segítségéért szeretnék köszönetet mondani Galambos Ádám barátomnak.
