A tömeg által alkotott, áthatolhatatlan faltól már mozdulni sem lehetett, amikor a gamescom kényelmesebb, zárt részeként szolgáló Business Centerben végre bejutottam a Capcomhoz, hogy bemutatót láthassak a négy legjobban várt játékukról, a Resident Evil 6-ról, a DMC-ről, a Lost Planet 3-ról és a frissen bejelentett Remember Me-ről.
A bemutató a Resident Evil 6-tal kezdődött, amely egyúttal a leghosszabb is volt, mivel mindhárom főhős játékmenetébe bepillantást nyerhettünk. Jake Wesker szála talán a Resident Evil 5-re emlékeztetett leginkább, nagy tömegben támadó, minimális fegyverzettel és értelemmel rendelkező fertőzöttek, néha mutánsok, a játékmenet akcióorientált, de néha taktikázni, gondolkodni kell. Őt követte Leon, akinek a szála az E3-on bemutatott helikopteres jelenet ellenére a legjobban adta vissza a klasszikus, 10 évvel korábbi részek hangulatát – sötét, elhagyatott város, tinihorrorokba illő egyetemi épület, sok, lassú zombi. Végül jött Chris, és ezen a ponton meg kell dicsérnem a prezentálókat, mert ha ezt a részt látom először, lehet, hogy kiszalad a számon egy hatalmas WTF felkiáltás. Európai háborús zóna, fegyveresek, mesterlövészek, ezek néha csápos-nyálkás lényekké alakulnak, a végén bossharc egy háztömb méretű mutáns dinoszaurusz ellen. Csodálatos. Azt a fentiekhez is hozzá kell még tennem, hogy a mozgás szabadsága, a rengeteg különböző közelharci kombó nagyon megkönnyíti a játékot (Leon két rúgással és taposással, karcolás nélkül végzett ki zombikat), de a Redfield srác esetében már-már a nevetséges határait feszegette az irrealizmus. Simán túlélünk egy lövést a mesterlövészektől, úgy sétálunk szembe a géppuskafészekkel, mint Superman, az óriásszörnyit pedig természetesen úgy támadjuk meg, hogy a hátára ugrunk, és a katonai késünket profin megforgatjuk a hátára nőtt óriási létfenntartó szervben. A játék ettől függetlenül látványos, epikus, hangulatos, szép, de ha nem lennének gyógynövények és ismerős arcok a korábbi részekből, már nem tudnám megállapítani róla, hogy ez az anno Raccoon Cityben indult történet folytatása-e.
Ugrás, jött a DMC, más néven a Devil May Cry, vagyis a remake, amitől minden rajongó enyhe és folyamatos agyvérzést kapott attól a perctől kezdve, hogy megláttuk róla az első videót. A nulladik napon, amikor csak sajtósok mehettek még be a kiállítás területére, szó szerint élet-halál harcot vívtam, hogy odaférhessek egy konzolhoz, amin a játék futott – az eredmény fél siker lett, mivel bár játszottam 10 percet, egy három lefagyott konzol után került csak sor erre. De sebaj, már akkor is leszűrtem, hogy a megváltozott főhős és a rebootolt világ ellenére valószínűleg nem fogok majd csalódni – Dante itt ugye félig démon, félig angyal, Vergil a démonok helyett az angyalok oldalán áll, a gótikus, industrial zenékkel megspékelt stílust pedig lecserélték egy punkosabb vonalra –, de a bemutató csak még inkább megnyugtatott. Az E3-on is bemutatott Secret Ingredient nevű böhöm démon elleni harc mellett láthattunk némi új játékmenetet is, a lényeg, hogy a stílusos mozdulatok megmaradtak, a nehézségi szint pedig ugyan nem üti meg az eredeti játék színvonalát, a negyedik résznél jóval nagyobb kihívást tartogat.
Ezt követte a Lost Planet 3, vagy ha kronológiai sorrenddel jobban tetszik, akkor Lost Planet Zero, az új felvonás ugyanis sok-sok évvel az első rész előtt játszódik, amikor az első telepesek megérkeztek az E.D.N. III. bolygóra, és a rengeteg értékes nyersanyag mellett szembetalálták magukat az akrid nevű agresszív, rovarszerű idegen fajjal. A bemutató során először a játék elejébe nyerhettünk bepillantást, ahol megismerhettük a főbb szereplőket, majd irányíthattunk egy behemót, lassú mechát is, amelynek hasznossága gyakorlatilag kimerült a jégpáncélok eltávolításában. Miután ebből eleget láttunk, a prezentáló rábökött a "Load Game" opcióra, és bemutatott egy későbbi, elhagyatott bázison játszódó pályarészt, amely a kameranézet és a lesből támadó kis ellenfelek miatt erősen a Dead Space-re emlékeztetett. (Amúgy csak megemlíteném, hogy még most is, hogy mindkét játékot láttam futás közben, képes vagyok keverni a Dead Space 3-at és a Lost Planet 3-at – borzasztóan sok hasonló vonásuk van.) Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy a megfelelő technika hiánya miatt most akkor alig leszünk a bolygó felszínén mecha nélkül, vagy hogy az ellenfelek elleni harc végig survival horror hangulatú lesz-e, de erre várhatóan még fény derül a megjelenésig, a játék pedig ígéretes, mérföldekkel jobb a félresikeredett második résznél.
Végül a prezentáció fénypontja: Remember Me. Szeretem a cyberpunkot, a disztopikus jövőábrázolást, így a játék az első előzetessel levett a lábamról, és most, hogy láttam a játékmenetet is, csak még jobban megbizonyosodtam arról, hogy ezt a programot majd kötelező jelleggel be kell szereznem. A történet elejébe nyerhettünk bepillantást, amikor főhősünk, Nilin még hivatásos emlékvadászként dolgozik Neo-Párizsban. Feladata likvidálni egy cégvezetőt, de nem a megszokott módszerekkel, hanem egyszerűen úgy manipulálni a férfi emlékeit, hogy öngyilkosságot kövessen el. Irány a célpont, az utcákon óvatosan, lopakodva közlekedünk, nehogy a robotszondák vagy a biztonsági őrök kiszúrjanak minket. Assassin's Creed stílusban felkapaszkodunk az épület falán, egészen a megfelelő irodáig, majd ott, az ablakon keresztül indulhat az emlékek hackelése. Az elmúlt napok történéseit böngészve feltűnik, hogy a célszemély néhány nappal korábban meglehetősen zaklatott körülmények között szakított barátnőjével, akinek ott kellett volna lennie a mai rendezvényén, és jelenleg is rá gondol. Miután első alkalommal végignéztük az emléket, belépünk a remix módba – lehetőségünk van minden alkalommal egy-két apróságot megváltoztatni az emlékben, majd azt lejátszani újra és újra, amíg el nem érjük a kívánt hatást (jelen esetben azt, hogy a férfi emlékezetében a szakítás végén megölje a lányt). Első körben felborítunk egy poharat az asztalon. Az eredmény: amikor a lány ki akar sétálni, barátja utána indul, de elesik a poháron, szerelme kineveti, a keze pedig pont az asztalon nyugvó fegyveren landol, pechünkre a fegyver nincs kibiztosítva. De sebaj, újra remix, ezúttal a kis pöcköt is megfelelő pozícióba helyezzük, lejátszás, a férfi hirtelen felindulásból megöli a lányt. Ezek után visszatérünk a valóságba, ahol ugyan a kis jéghercegnő még él, de hős lovagja erre másképp emlékszik, hirtelen sírni kezd, majd a fejéhez szorít egy fegyvert, és mivel nem tudja elviselni (valójában soha meg nem történt) tettének súlyát, öngyilkos lesz. Ha ehhez még párosulnak látványos akciójelenetek, valamint az ígéretek szerint egy kellően érdekes sztori, csak ennyit tudok mondani: AKAROM. MOST!
Ennyi lett volna tehát a Capcom idei gamescomos felhozatala. Összességében nem bántam volna, ha egy-két dolgot kicsit bővebben bemutatnak, illetve néhány dolog (a Lost Planet 3 túlélő horror jellege, illetve a mészárszék a Resident Evil 6-ban) nekem személy szerint annyira nem tetszett, de ez egyéni ízlés kérdése, a fent bemutatott négy cím pedig minden tekintetben kötelező vételnek ígérkezik. Várjuk a megjelenést!
