Egy nem sokat ígérő márciusi napon Dino nekem szegezte a kérdést: vajh szeretném-e kipróbálni a Gas Guzzlerst. Vannak benne autók meg lövöldözés, olyan rossz csak nem lehet, gondoltam naivan... Aztán mintegy kétórányi játék után kijelentettem: erről maximum lebeszélőt tudnék írni, előzetest nem. Nemrég a szerkesztőségben landolt a végleges verzió, és nagy sóhajjal nekiestem a telepítésnek...
Lelövöm előre a poént: ez a játék nem volna rossz, ha egy kicsit több és jobb lenne. Valahogy mindenben csak az átlagos szintet képes megütni, és attól egy fikarcnyival se többet. Én nem tudom, mekkora büdzsé és erőforrás állt a horvát srácok mögött, de lehet, hogy kicsit több munkával és pénzzel többre mentek volna.
Vegyük például a grafikát: hoz egy elvárható szintet (mert összességében véve azért nem ronda), de olyan apróságok rondítanak bele az összképbe, mint a mosott textúrák a pályákon vagy az a klasszikus hiba, hogy az alagútban is esik az eső – a 2000-es évek elején már kihalt ez a „trend”, erre itt megint felbukkan. Ugyanakkor tetszenek az apró gegek: a csomagtartóban néha felbukkanó guminő vagy a versenyzőnk idétlenkedései a garázsban (például hulahopp-karikázik egy abronccsal).
Hangok terén hasonlóan felemásan érzek: a verseny alatt átlagos hangú autók sablonpuffogtatással gyepálják egymást tucatrockzenére. Színfoltot a versenyzőnk jelent, ugyanis eredetileg kettő, a patch-csel viszont már három idétlen macsó hang közül választhatunk – eleinte viccesek, de kb. négy verseny után menthetetlenül ismételni kezdi magát. A többi versenyző pedig némasági fogadalmat tett (fordítva szokott lenni). A menüben a konzervzene mellett néha polka vagy horvát (vagy valamilyen délszláv) nyelvű foci(?)meccs-közvetítés csalhat vigyort arcunkra.
A játékmenet is skizofrén: három játékmódban (ami valójában egy, csak megvariálva) kergethetjük a fantáziátlan MI-ellenfeleket. A multi lehetősége ugyan adott, de valahányszor néztem, mindig csak egy horvát és egy lett szervert láttam, amelyek kongottak az ürességtől – igaz, ez nem csak a játék hibája. De térjünk vissza a játékmódokhoz! Sima verseny esetén csak a felvehető powerupokkal (akna, olaj, vakító füst) törhetünk borsot a többiek orra alá. Battle Race-ben már a meggymag-köpködők is a verda tetejére kerülnek, így akár eregethetünk rakétákat is – ha sikerül kinyírni valakit, némi extra pénzmag üti a markunkat (ami jól jön, ha új kocsit szeretnénk venni, vagy fejleszteni a meglévőt). A Knockout Race pedig ugyanez, csak az aktuális utolsó helyezett minden körben kiesik. Értem én, hogy az autóverseny sokszor arról szól, hogy legyünk az elsők (mint itt is), de azért akadnak kivételek: a DiRT Showdownban például egész ügyesen oldották meg, hogy ne fulladjon unalomba a játék. Ami miatt még külön morgok, az a verseny dinamikája – az ugyanis itt nem nagyon van. Hiányolom az igazi száguldozást, a csata hevét: ez ugyanis meglehetősen lagymatag lett. Bezzeg egy Post Apocalyptic Mayhem, ott van pörgés rendesen, pedig az sem egy nagy durranás... (Mondjuk én kedvelem. :D)
Mondok még jobbat: az autóválasztékkal kapcsolatban is vegyesek az érzéseim. Ugyan igazi márka egy sincs a játékban, de az elferdített nevekből (Bummer, Fordiac, Rhino stb.) és a formáról ki lehet találni, melyik micsoda. Az alsó géposztályban még többek között Renault 5-ből, Fiat 500-ból, vagy Yugoból/Zastavából (!) áll a mezőny, aztán bejön a Pontiac Firebird, a Mitsubishi Lancer stb., míg a csúcson például BMW M3-mal vagy Chevrolet Corvette-tel döngethetünk. Külön poén az egyes kocsik leírását elolvasni: még Vin Dieselnek is beszólnak a Halálos iramban sorozattal kapcsolatban (ha jól emlékszem, a Honda Civic kapcsán). Szekereinket fejleszthetjük a jobb telejsítmény, menettulajdonságok, fegyverek és páncélzat reményében, és ez tulajdonképp vissza is üt valahol – ha egyszer fullra tuningolunk egy kocsit, onnantól fogva nem lesz ellenfél a gép; az összeharácsolt nyereményből géposztály-váltás esetén már egy ütős kocsival állhatunk rajthoz (az autót magát ingyen kapjuk, így a pénz mehet a fejlesztésre), pláne, ha a régi szekeret eladjuk. Mindezt még megfejeli az is, hogy hiába a számszerűsített tulajdonságok: gyakorlatilag az összes járgány ugyanúgy viselkedik, még a felsőbb géposztályok járművei sem jobbak jelentősen.
Összegezve az eddigieket: van tehát egy autós lövöldénk, aminél az apró poénokra jobban ügyeltek a készítők, mint a produktum egészére. A végeredmény? Vicces, de könnyen felejthető, lapos játék – talán nem véletlenül tök üres a netes többjátékos része. Az ember jobban jár, ha inkább előveszi a Blurt vagy a Split/Secondöt. Vagy a Post Apocalyptic Mayhemet... ;-)
