Ez év nyarán jelent meg a francia Amplitude fejlesztésében egy kiváló űrstratégiai játék, az Endless Space. A fejlesztők bevallottan a '90-es évek közepén megjelent sikeres játékok nyomdokaiba (mint például az Ascendancy vagy a Master of Orion első és második része) akartak lépni, ezért ez a program elsősorban a birodalom-menedzselést helyezi előtérbe a jelenlegi – általában valós idejű –, elsősorban űrharcokat modellező játékokkal szemben.
Első lépésként beállítjuk, hogy milyen galaxisban, melyik fajjal szeretnénk játszani, és már is elindulhatunk a galaxis meghódítására. A játék indítását követően a galaxis térképen találjuk magunkat. Egy félig benépesített bolygóval, egy felderítő és egy kolonizáló hajóval kezd minden birodalom. A fejlesztők igyekeztek a birodalom-menedzselés monotonitását kiküszöbölni, de ezzel együtt a változatos stratégiai lehetőségeket is megtartani, és ez gyakorlatilag sikerült is nekik. Külön-külön képernyőkön lehet menedzselni a bolygókat, rendszereket, az egész galaxist, a kutatást, a flottákat, a hajótervezést, a hősöket és végül a diplomáciát. A különböző képernyőkről egy másikra egyszerűen átléphetünk, és a Civilization V megoldásához hasonlóan minden forduló elején kapunk egy ikonokból álló sorozatot, amelyek a kör legfontosabb eseményeit sorolják fel (például sikerült egy bolygót benépesítenünk, egy listát arról, hogy melyik bolygórendszerbe mi épült fel, és hogy van-e más objektumunk az építési listában, a legutóbb befejezett kutatási terület és ha több kutatást is láncoltunk, akkor a következő kutatást stb.). Természetesen az ikonokra kattintva mindig az adott menedzselő képernyőre jutunk, így könnyen végigszaladhatunk egy kör legfontosabb történésein úgy, hogy nincs az a veszély, hogy valamit esetleg elfelejtünk megnézni, vagy nem reagálunk rá. A játék négy alap- (étel, ipar, pénz és kutatás), nyolc stratégiai- (ezek különböző területeken, például gyártás, kutatás, hajók erőssége stb. adnak bónuszt egy birodalmaknak) és 16 luxus-erőforrást (a Civilization játékokkal ellentétben ezek a luxus-erőforrások több területen is adhatnak előnyöket egy-egy birodalomnak, nem csak a morált/boldogságot erősíthetik) tartalmaz. A galaxis csillagrendszerekből tevődik össze, és ezek mindegyike minimum egy, de általában több bolygót, esetleg kisbolygó övet is tartalmaz, ezek maximális száma rendszerenként hat lehet. A játék elején a játékos eléggé korlátozottan tud csak terjeszkedni, mivel hiányzik a technológiája ahhoz, hogy az adott faj számára ellenséges környeztet terraformálni tudja, de ahogy egyre magasabbra kapaszkodik a kutatási létrán, újabb és újabb bolygótípusokat hódíthat meg. A bolygókon egyenként nem lehet épületeket felhúzni, de egy-egy csillagrendszerben építhetünk hajókat és rendszerszintű fejlesztéseket is. Ez utóbbiak minden bolygóra hatással lesznek majd egy adott rendszeren belül. Az egyes bolygóknál kijelölhetjük, hogy milyen irányba szeretnénk a bolygó lehetőségeit kihasználni, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bolygó típusának megfelelően a négy alaperőforrás egyikének a termelését lehet egy szorzóval megnövelni. A hajók felépítésük után hangárokba kerülnek, ahonnan a játékos kiveheti és flottákba rendezheti azokat. A flották mérete korlátozott, de azért van néhány kutatás, amellyel ezt a mérethatárt korlátozottan növelni lehet. A flották erejét nemcsak a hajók, de a flottákhoz rendelt admirálisok is befolyásolják: egy tapasztalt admirális jócskán meg tudja növelni egy-egy flotta hatékonyságát.
Maga a csata elég rövid, és három fázisból áll. Az első a távolsági harc, ekkor a rakétáké a főszerep, a második fázisban közelebb kerülnek egymáshoz a flották, ilyenkor a felgyorsított tömeg veszi át a fő fegyver szerepét, végül közelharcban a lézerfegyvereké a terep. A játékos minden harc elején fázisonként különböző stratégiai lépésekből választhat, amelyet a flotta később megpróbál végrehajtani. Persze ezt az ellenség is megteszi, és jó néhány olyan stratégiai utasítás kombináció van, ahol az egyik stratégia teljesen kioltja a másikat, így előfordulhat, hogy egy jobban vezetett vagy szerencsésebb, de gyengébb flotta legyőzi az erősebbet. A bolygók elfoglalása kissé unalmas, egyszerűen a flottánkat egy rendszer mellé kell leállítani és várni, amíg az a miénk nem lesz.
Sokféle módon lehet a játékot megnyerni: le lehet igázni az egész galaxist, diplomáciai és technológiai területen is el lehet érni a legmagasabb szintet, bár igazán csak akkor nyerhető meg a játék bármelyik módon, ha a játékos olyan erős flottákkal rendelkezik, hogy riválisai ne merjék még az orrukat se bedugni a birodalmába. Persze ilyenkor már nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne igázzuk le őket egyszer s mindenkorra.
Az Endless Space grafikája kifejezetten kellemes, főleg az űrcsatáknál a rakéták, lézerek, védekező és támadó fegyverek arzenálja és a felrobbanó hajók animációja a Star Wars világát idézi fel. A menedzselő képernyők grafikája is megfelelő, a legtöbb képernyőelemnél, ha rávisszük a kurzort, egy ablak ugrik elénk, amelyben a legfontosabb információkat könnyedén helyben megkapjuk. A fejlesztők igyekeztek elkerülni az „űrtáblázat kezelő játék” csapdát, így néhány fontosabb információt (például egy bolygó lakosságának maximális méretét) grafikusan ábrázoltak. A játék hangjai eléggé egysíkúak, de szerencsére kellemes alapzene festi alá a játékot.
A fejlesztők folyamatosan bővítgetik játékukat, így remélhetőleg az a néhány kisebb hiányosság, amelyet fentebb megemlítettem, hamarosan a múlté lesz, és akkor egy újabb klasszikust köszönthetünk a MOO/MOOII/Asc játékok mellett. Az Endless Space-t feltétlenül kipróbálásra ajánlom mindazoknak, akik nosztalgiát éreznek a Master of Orion vagy az Ascendancy iránt.
