A Resident Evil címet gyakorlatilag mindenki ismeri. Az 1996-os debütáló rész óta megszámlálhatatlan folytatás készült az egykoron túlélő horror kategóriát képviselő játékból. Ráadásul 2002. óta több nagyszabású mozifilmben is megcsodálhattuk a szériát, és a média több ágába beszivárgó Resident Evil márka nagyon jól teljesít. A legutóbbi két játékrésszel erőteljesen az akció-TPS kategóriába váltó játékmenet sok régi rajongó gyomrát megfeküdte, de a növekvő eladások a Capcomot igazolták. Az Afrikában játszódó Resident Evil 5 után egy grandiózus folytatásba fogtak, ahol négy különböző kampány keretében vághatunk bele a kalandokba.

"A játékmenet is folyamatosan pörög, halomban kell véglegesen a túlvilágra küldenünk a zombikat és egyéb rémségeket."
Azt már az elején le kell szögezni, hogy a Resident Evil 6 megmaradt egy pörgős, akciódús TPS játéknak. Tehát aki a régi részek félelmetes túlélő horror játékmenetét keresi, az bizony menthetetlenül csalódni fog. A játék elején három teljesen különálló kampányba tudunk belekezdeni egy rövid bevezetőt követően. A Leon és Helena főszereplésével játszható első kampány Tall Oaks városában kezdődik, ahol az USA elnöke nagy bejelentésre készül a jól ismert Raccoon City-s incidenst illetően. A dolgok nagyon gyorsan rosszra fordulnak és a nyitójelenetben Leon kénytelen lelőni a zombivá váló elnököt. A városban elszabadult a vírus egy új formája, a C-vírus, amely szörnyű mutációkat képes okozni az élőhalottak mindent elözönlő hordái mellett. A sztori fordulatosra sikerült, amelyet a nagyon változatos helyszínek tovább színesítenek. Környezetünk gyakorlatilag állandóan változik, Leonékkal Tall Oaks katasztrofális állapotba jutó városa mellett többek között metróalagútban, temetőben, sőt, földalatti katakombákban is megfordulunk. Chris és Piers lövöldözésre koncentráló, Kínában kezdődő kampánya, valamint Sherry és a C-vírusra immunis Jake kitalált közép-európai Edonia városában kezdődő története is hasonlóan változatos terepeket vonultat fel.
A játékmenet is folyamatosan pörög, halomban kell véglegesen a túlvilágra küldenünk a zombikat és egyéb rémségeket. Leon mellett Helenát is irányíthatjuk, sőt, az erőteljes co-op támogatás miatt barátunkkal vállvetve lövöldözhetünk online vagy akár offline osztott képernyős megoldással. Ha nem találunk havert, az MI is megbízhatóan teljesít, szerencsére nagyon kevés esetben kell szidnunk a gépi intelligenciát partnerünket illetően. A színtiszta akcióra kihegyezett hentelést amúgy igyekeztek a készítők az előző részekhez képest bővebb lehetőségekkel kiegészíteni. Most már mozgás közben is tudunk lőni, lehetőség lesz a harcok közben vetődésre, kitérésre és fedezékből lövöldözésre is. Igaz, hogy ezen lehetőségek gördülékenyebb játékmenetet tesznek lehetővé, de én például ritkán használtam a kicsit bonyolult gombkombinációval előhozható vetődést és az amúgy nem a legjobban megvalósított fedezékharcra sincs szinte soha szükségünk. Az inventory kezelése azonban tényleg sokkal egyszerűbb és gyorsabb lett, amelyre szükségünk is lesz, ugyanis a tárgyaink között való kutatás közben a játék nem áll meg.
Fontos addíció még a közelharc kiemelése, mivel itt is elő fog fordulni, hogy kifogyunk a töltényből: ekkor ütésekkel és rúgásokkal tudjuk ártalmatlanítani a szörnyetegeket. Ezek alkalmazása sok esetben helyzetfüggő, a szakadék mellett álló zombikat lazán lelökhetjük a mélységbe, a közelharci fegyverrel hadonászó rémségeket pedig saját fegyverükkel ártalmatlaníthatjuk. A fegyverek vásárlása és fejlesztése az új Resident Evilből kimaradt, most az ellenfelek eliminálása után kapott és az egyéb helyeken (például a szétrugdosható dobozokban) fellelhető skill pontokkal fejleszthetjük karaktereink tulajdonságait. Egyszerre három aktív képességünk lehet, ilyen például a nagyobb sebzés lőfegyverrel, nagyobb fegyverstabilitás, hatékonyabb közelharc, sebzés elleni nagyobb védelem. Érdemes elsőre a talált tárgyak nagyobb arányát lehetővé tévő képességet és a fegyversebzést növelni, nagyban megkönnyítik boldogulásunkat. A gyűjtögetnivalókat a skill pontokon és a lőszereken kívül a kék színű emblémák teszik teljessé. Ezen rejtett helyeken megtalálható tárgyak szétlövésével bővebb karakterinformációkat rejtő leírásokat nyithatunk meg.

A Resident Evil 6 nehézsége már a normál fokozaton is izzasztó tud néha lenni, ami a folyamatosan óriási túlerőben özönlő (és sok esetben újratermelődő) rémeknek, valamint a többször előforduló instant elhalálozásoknak köszönhető. Utóbbi esetekre példa, amikor egyszerűen rossz helyen vagyunk rossz időben (például hirtelen elcsap a metró, vagy éppen az úton nekünk csapódik egy kontrollálatlan járgány). Ezek mellet rengeteg, sokszor frusztrálóan kivitelezett quick time event is gazdagítani fogja halálaink számát. Nem tudom, miért kellett telezsúfolni a játékot az időre gombnyomkodós elemmel, amely mindegyik kampány szerves részét alkotja. Ezen negatívum mellett a párszor előforduló járműves szekvenciák sem nyerték el a tetszésemet, például a Jake-kel (vagy Sherryvel) való motoros szános száguldozás inkább volt idegesítő, mint szórakoztató.
A játék összességében ambivalens érzéseket kelt. Rengeteg kiváló helyszín és pörgős jelenet található benne, a szörnyek kellően ocsmányra és fantáziadúsra sikerültek, valamint a kezeléssel sincs többnyire probléma. Emellett viszont sok frusztráló momentummal találkozunk, és úgy gondolom, egyszerűen túlvállalta magát a Capcom a játékkal. A négy teljes kampány jó 30 óra szórakozással kecsegtet, de az ilyen hosszú játékidőt nem sikerült egyenletesen színvonalasra elkészíteni. Leon kampánya a vészjósló sötétséggel és zombikkal talán a leghangulatosabb az utolsóként megnyitható, rejtvénymegoldásra jobban fókuszáló Ada Wong rész mellett, de a Chrisszel való vég nélküli lövöldözés már monotóniába fullad, a Jake-es kampány újra és újra előkerülő harca a Nemesisre nagyon hasonlító Ustanakkal és a sok QTE-résszel pedig szintén tartalmaz laposabb részeket. Jobb lett volna szerintem egy rövidebb, összeszedettebb játékot készíteni, mert így a sokszor hullámzó minőség nagyobb kárt tesz az élményben, mintha harmad ekkora lenne a Resident Evil 6.

A négy kampány mellett még további két lehetőség is bővíti a játékot: a Mercenaries és az Agent Hunt mód. A Mercenariesben időre kell elpusztítanunk a hullámokban érkező ellenfeleket, az Agent Huntban pedig a játék befejezése után szörnyek bőrébe bújva nehezíthetjük meg más játékosok boldogulását. Utóbbi inkább csak egy jópofa lehetőség, előbbivel viszont jó darabig elszórakozhatnak a kihívásokat kereső Resident Evil rajongók.
"A hangok, szinkronhangok és zenék elsőrangúak..."
A technikai jellemzőket tekintve a grafika megfelelő színvonalon mozog, a karakterek és effektek jól kidolgozottak, bár a szinte permanens sötétség sok mindent jótékonyan elfed. Az előző részhez viszonyítva ezen a téren nem érzékeltem jelentősebb fejlődést. A játék irányíthatóságával nincs semmi gond, ezúttal tényleg gördülékenyebb lett. A kameraállásokkal sincs probléma, a legtöbb esetben megfelelően követhetőek az események (egyedüli kivétel talán a képernyő felé futó menekülős részek). A mesterséges intelligencia a társunkat illetően jól működik, a szörnyek esetében pedig ellátja az alapvető funkciókat. A hangok, szinkronhangok és zenék elsőrangúak, ahogy az egy ilyen felsőkategóriás szoftvertől elvárható.

A fő sorozat hatodik Resident Evil felvonása összességében szórakoztatóra, élvezetesre, de korántsem tökéletesre sikerült. A sok remek megoldásra jut körülbelül ugyanannyi frusztráló elem, és a gigantikus méretű kaland hosszúsága inkább hátrány lett, mint előny. Aki meg tud békélni ezen hibákkal, valamint azzal a ténnyel, hogy a Resident Evil már jó pár éve egy pörgős akció-TPS, mintsem túlélő horror, az jól fog szórakozni a játékkal eltöltött hosszú órák során. A Capcom pedig remélem, legközelebb egy összeszedettebb, kiegyensúlyozottabb Resident Evil résszel fog jelentkezni.