Alig fél esztendővel a Kinect Star Wars boltokba kerülését követően a napokban egy másik világsiker, a Harry Potter sorozat legújabb, kizárólagosan a Microsoft játékkonzoljának mozgásfelismerő rendszere segítségével játszható feldolgozását vehettük kezünkbe. A nemes egyszerűséggel csak Harry Potter for Kinect névre keresztelt alkotást a filmek jogait is birtokló Warner Bros. videojáték-kiadói részlege az Eurocom fejlesztőcsapattal készíttetett el.
A programban végigjátszhatjuk a könyv- és filmsikerekből ismert történetek fontosabb momentumait. A sztoriról ezért nem is szeretnék szót ejteni, aki nem ismerné, az vegye elő J. K. Rowling kiváló regényciklusát, vagy nézze meg a belőle készült mozifilmeket, higgye el, egyikben sem fog csalódni. A könyvhöz és a moziváltozathoz hasonlóan a játék is Harry Roxfortban töltött iskolaéveit, illetve a Lord Voldemorttal folytatott harcát dolgozza fel, és jól láthatóan leginkább a filmadaptációkon alapszik. Történet módban egy-egy, a filmekből vett állókép segítségével meséli el a narrátor az aktuális eseményeket, illetve a sztorit, mindezt borzasztóan nagy vonalakban. Az ily módon felvezetett aktuális helyszíneken ezután eljátszhatjuk az adott epizód egyik jelentősebb momentumát. Első évben például bájitalt főzhetünk Pitonnal, tárgyakat lebegtethetünk Flitwickkel, kviddicsezhetünk, és megküzdhetünk a Mogus professzor testébe költözött sötét varázslóval, amit a második évben a mandragóra átültetése és ápolása követ Bimba professzornál és így tovább. Miután sikeresen teljesítettünk egy feladatot, azt a program részidőnk, illetve ügyességünk alapján pontozza, és osztályozza egytől ötig. Akár egyessel is tovább lehet jutni, csak az értékelhetetlen teljesítmény vezet ismétléshez.
Egy-egy évfolyam néhány feladatból áll, amelyeket a történet fontosabb eseményeiből válogattak össze a készítők. Nem minden esetben értettem a logikájukat, hiszen miután az első két évben valóban zömében a fontosabb dolgokat kellett eljátszanunk, a későbbiekben azok közül számos kimaradt, míg más, kevésbé jelentős történések feldolgozásra kerültek. Nem kevésbé fontos esemény például a Trimágus kupán a Magyar Mennydörgővel való hadakozás, mint a Fekete-tó fenekén élő szirének elől való menekülés, az előbbi mégsem kapott külön pályát, csupán egy félmondatnyi említést a felvezetés során. A feladatok egyébiránt viszonylag sokfélék, és alaposan megdolgoztatják reflexeinket és testünket egyaránt.
A történet végigjátszása mellett a főmenüben több opció közül is választhatunk. Ezek között a már teljesített pályák újrajátszása, a szintén már teljesített iskolai feladatok „különórák” keretében történő minél jobb teljesítése, a Teszlek süveggel és Fawkesszal való interaktívkodás, illetve online többjátékos párbajok kaptak helyet. Szintén itt bújhatunk bele a Százfűlé-főzet nevű menüpontban a történetből ismert valamelyik karakter egy adott verziójának (például az elsőéves Harrynek) a bőrébe, amit követően a történetben is őt személyesíthetjük meg, még ha eredetileg nem is ő vitte végbe az adott dolgot. Új játék kezdésekor két nehézségi szint közül választhatunk, illetve a történetet is végigtolhatjuk a filmekből ismert, vagy a mi kedvünkre szabott módon. Ez utóbbi saját karakterünk megalkotásával indul, amihez a rendszer le is fényképez minket.
Ha nem is példátlanul gyönyörű a grafika, vizuális téren akkor is jól teljesít a program. A szereplők szakasztott másai a filmbélinek, és a helyszínek is kellemesen hozzák a moziból ismert hangulatot. A karakterek arca mindazonáltal túlontúl maszkszerű lett, ami sajnos nem egy játékban előfordul. A szinkront a filmekből ollózták ki, így annak minőségére semmi panaszunk nem lehet, de ebből fakadóan semmi újat nem adnak hozzá a játékhoz. Ugyanez igaz a zenére is.
Az irányítás teljes mértékben mozdulatainkkal és hangunkkal történik, illetve ez utóbbival csak történne, ha a rendszer hajlandó lenne felismerni a született angol anyanyelvű emberek számára is halandzsának számító varázsigéket. Ez mondanom sem kell, nemigen történik meg, így marad a jól bevált mozgás. A repertoárban a megszokott ellépés, elhajlás, illetve különféle kézmozdulatok kerültek be. Ezeknek a program az x-y síkba eső vetületét látja, ami azt eredményezi, hogy a természetüknél fogva az x-z síkban végzendő mozgásokat, mint például a mellúszást nem érzékeli. Így a rendes, úszó mozdulatok helyett le-föl kell kalimpáljunk két oldalt, mert ennek a mozdulatnak jóval érzékelhetőbb az x-y sikban a vetülete. Az optikai érzékelés egyik legnagyobb rákfenéje, a pontatlanság jelen esetben kevésbé mérvadó, de a kamera csak egy meghatározott négyszög alakú területen belül lát minket, ami az ebből való kilépéskor gyakori kapcsolatvesztést eredményez. Ez mindjárt fel is veti a Kinect másik nagy betegségét, a hatalmas helyigényt. Nos, ez esetben is egy kisebb üres szoba kell a játékhoz, ami gyaníthatóan nem áll rendelkezésre minden háztartásban.
Alapvetően kellemesre sikerült ugyan a Harry Potter for Kinect, de a magam részéről többet vártam tőle. Az egyes epizódokból kiragadott események, főleg a magasabb évfolyamokban roppant kevesen vannak, nagyon véletlenszerűek, és néha érthetetlen, miért az egyik került bele a játékba és nem egy másik. Valószínűleg a változatosság kedvéért történt így, illetve azért, hogy a készítők a lehető legnagyobb mértékben kerüljék a hasonló módon teljesítendő pályák feltorlódását. Ez a törekvés érezhető ugyan, hiszen az egymást követő feladatok különbözőképpen vezérelhetők, de egy-két óra elteltével bizony a déjà vu érzése keríti hatalmába a játékost. A program jól érezhetően elsősorban a gyermekes családokat célozta meg, ám kisebb gyerkőcök esetén óvatosan kell bánni a sokszor hátborzongató tartalommal. Az egyes pályák egyébiránt sajnos nagyon rövidek lettek, és a hosszabbak is mindössze néhány perc alatt teljesíthetők. Emiatt a játékidő is igen rövidke, és alig pár óra alatt eljuthatunk Dursley-ék lépcsője alól Roxfort ostromához. A minijátékokkal együtt sem fog hetekig tartó időtöltést biztosítani a program, ami nagy kár, hiszen ennél jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle.
A Csillagok háborúja után a Harry Potter legenda sem kerülhette el sorsát, és megkapta a maga kinectes átiratát. Az előbbitől eltérően most nem egy külön történettel, hanem az eredeti változatból ismert sztorival találkozhat a Tisztelt Felhasználó, ami a minijátékokra is igaz. És habár egy hangulatos alkotással gazdagodhat a gyűjteménye, a rövid feladatok és a fejlesztők minden igyekezete ellenére meglehetősen repetitív irányítás folytán maximum a családi, esetleg baráti összejövetelek x plusz egyedik programja válhat belőle. Pedig lehetett volna az est fénypontja is.
