Már rögtön itt a legelején szeretném leszögezni: a DOOM 3 BFG Edition leginkább konzolosoknak készült. Illetve ugyebár „egy újszülöttnek minden vicc új” alapon a játéktörténelmi érdeklődéssel megáldott ifjoncok még találhatnak benne némi érdekességet, de az ős-PC-seknek – azaz annak a korosztálynak, akik a DOOM első két részével még akkor játszottak, amikor azok megjelentek – a szó semmilyen értelmében nem fog sok újdonságot mutatni.
A nemrégiben megjelent csomag tartalmazza a DOOM műfajteremtő első epizódját, a méltó folytatásnak nevezhető DOOM II-t, a véleményeket megosztó DOOM III-at, és annak kiegészítőjét, a Resurrection of Evil. Végül – és abszolút utolsó sorban – a csomag egyetlen újdonsága, a The Lost Mission nevű rövidke küldetés, amelyre nagy jóindulattal is csak azt mondhatjuk, hogy összedobtak valamit, csak hogy ne érződjön annyira, hogy ez is csak egy újabb lehúzás...
A csomag feltelepítése után a kezdőképernyőn a három DOOM-epizód címlapjai sorakoztak egymás mellett. Gondolkodás nélkül kattintottam az elsőre, majd egy ültő helyemben játszottam végig, és minden percét élveztem. Kis pihenőt követően aztán nekiláttam a második epizódnak is. id Tech 1 motor, sprite-monszták olyan kevés pixelből, amit akár akció közben meg is lehet számolni, és a nosztalgia mellé az a jóleső érzés, hogy most már teljes képernyőn is megy, nem úgy, mint kolis korunkban, amikor arasznyi távolságból bámultuk a bélyeg méretűre kicsinyített képet. Bizony ám, fiatalság, régen szó sem volt shaderekről, tükröződésről, textúrafelbontásról, vetett árnyékokról, fizikáról, motion blurről, anti-aliasról meg SSAO-ról! Ha lassú volt a játék, csak a felbontást tudtuk kisebbre venni, de azt nem teljes képernyőn mutatta, hanem egyszerűen kisebbre vette a képet. És még egy kis érdekesség: az első FPS-eket – beleértve a DOOM első két epizódját – nem lehetett egérrel irányítani, kizárólag billentyűzettel. Nos, most már lehet, így azért egy kicsit gyorsabban végig lehet rajtuk szaladni, mint régen.
Nos, ennyit a nosztalgiáról, vissza a szomorú valóságba... A harmadik epizód alapjátékát már nagyon nem akaródzott elindítani, mert arról aztán semmi pozitívumot nem tudtam előhozni az emlékeimből. Egyetlen dologra emlékszem belőle, mégpedig egy borzasztóan rossz designdöntésre, amely magával rántotta az egész játékot, mégpedig hogy nem lehetett egyszerre fegyver és lámpa is a kezünkben. Így a játékidő igen jelentős részében koromsötét helyszíneken kellett tevékenykednünk. Értem én, hogy nagyon jól néz ki akciófilmekben, amikor csak a torkolattüzek világítják be a szobát a tűzharc közben, de egy jövőben játszódó shooterben egyszerűen bugyután néz ki, semmit sem ad hozzá a hangulathoz, semmi nem magyarázza a logikáját és csak idegesíti az embert. A játék védelmére legyen mondva: miután feltettem egy kis modot, amely annyit csinált, hogy a lámpa minden mástól függetlenül tudott világítani, végigvittem még egyszer, és úgy kifejezetten jó volt!
És most térjünk rá a csomag „nagy újdonságára”, a The Lost Mission kiegészítőre. Grafikai megjelenítését tekintve mai szemmel már egy kicsit elavult, de persze ez még mindig az az id Tech 4 motor, ami a maga idejében ugyanolyan nagyot szólt, mint Carmack apánk minden eddigi alkotása. És egyébként most sem rossz, csak nyilván vannak már nála jobbak. Kicsit csiszoltak rajta a textúrafelbontást tekintve, és 3D támogatást kapott, ha esetleg valaki olyan TV-n játszana vele, ami ezt tudja. És kábé ez a játék egyetlen hibája, amit az idő múlásával még meg lehet magyarázni. A hangok terén is vannak problémák, és erre már nem is emlékeztem az alapjátékból. A fegyverek hangja erőtlen, a benzineshordó robbanása is egy tompa posszanás, és a monsztáktól sem nagyon sikerült megijednem, akármennyire erőltettem magam.
És megyünk tovább, lefelé a lejtőn... A pályák elég unalmasak, gyakorlatilag egyetlen új elemet sem fedeztem fel, minden olyan ismerős volt, még mintha komplett pályarészeket is átemeltek volna az alapjátékból. És ugye az unalmas pályákra unalmas akció dukál. Meg is kapjuk... Megyünk előre, valami elénk teleportál, hátrafordulunk, mert ilyenkor általában mögénk is teleportál valaki, jól lelövünk mindenkit, megyünk tovább előre, valami elénk teleportál... és így tovább. Ha meg holttesteket látunk, az nyilván fel fog kelni és megtámad. (Mondjuk amelyiknek már nincs meg a feje, az annyira nem szokott ugrálni.) Továbbá az afféle játéktechnikai elemek sem szólnak a design védelmében, mint a lemerülős lámpa, meg az a tény, hogy ha egy fegyver kiürült és elkezdődött a tárazás folyamata, akkor azt végig kell várni, nem lehet gyorsan előkapni egy másikat, amit gondosan jó előre betáraztunk, gondolva az éppen efféle szituációkra. Apropó lámpa: közben azért rájöttek a fejlesztők, hogy orbitális marhaság volt a lámpa-fegyver váltogatás, úgyhogy itt már alapból van lámpánk, bármi is legyen a kezünkben. Azt viszont meg már meg sem próbálom megérteni, hogy hogyan tudták a láncfűrészt kihagyni a játékból... A kábé kétórányi játékidő alatt bedarálható kiegészítő alatt a Jackie Chan filmek jutottak eszembe, azoknak a végén, a stáblista mellett szokott lenni egy kis összeállítás a félresikerült jelenetekből. Na, a The Lost Mission valahogy úgy néz ki, mintha az eredetiből kivágott részeket pakoltak volna össze. De még a neve is erre utal. És ezúton szeretnék elnézést kérni Jackie Chantől, hogy ilyen kontextusban emlegettem a nevét. :-)
A gyengécske design adta játékélményt a faék-egyszerű MI sem fűszerezi meg különösebben. Ha meglátott, megtámad, és nem hagy fel a tervével addig, amíg valaki meg nem hal. Ennyi. Mindegy, hogy a kis zsebpiszok pókokról vagy a gigaboss-cyberdémonról van szó. A bossfightok annyiból állnak, hogy keresünk valami körbejárható fedezéket, körülötte futkározva kergetőzünk a félnótás pokolfajzattal, közben két marékkal szórjuk elé az amúgy hasznavehetetlen kézigránátot, amíg össze nem esik... Meg még utána is, csak hogy elfogyjon, mert tényleg nem jó semmire.
Sajnos azt kell mondjam, a DOOMnak nem tett jót az idő. Ettől függetlenül persze várom a negyedik részt, ha másért nem, biztos vagyok benne, hogy a továbbcsiszolt technológia emlékezetes vizuális élményben fog részesíteni minket, ahogy a tavaly kiadott Rage is, bár játéknak nem volt egy nagy durranás, de szépnek szép volt, az biztos. Ellenben ha mostanság valakinek van egy kis pénze feleslegben és FPS-játékra akarja költeni, akkor inkább vegyen Dishonoredöt vagy Borderlands 2-t, azokkal nem érheti csalódás.
Fontos információ: A DOOM 3 BFG Edition futtatásához – annak ellenére, hogy a DOOM III még XP alatt is ment – legalább Windows Vista operációs rendszerre van szükség.
