Hitman: Absolution

2000-ben jelent meg az IO Interactive legismertebb játéksorozatának első része, mely a Hitman: Codename 47 címet viselte. Feladatunk egy különös, kopasz úriember irányítása volt, és vele különböző jól védett célszemélyek likvidálása. A játék sikerén felbuzdulva 2006-ig további három epizód készült el, majd a fejlesztők úgy érezték, egy kis szünet nem árthat a 47-es ügynöknek. Ez a kis szünet végül hat évig tartott, amely idő alatt azért nem tétlenkedtek a srácok, többek között megismerkedhettünk a jóvoltukból Kane és Lynch történetével is. Idén pedig végre visszatértek korábbi sikereik kulcsfigurájához, és elkészítették jelen beszámolónk alanyát, a Hitman: Absolutiont.

A játék két részből épül fel, az első az egyszemélyes kampány, a másik a többjátékos részt képviselő Contracts mód. Az előbbi története természetesen a 47-es ügynökről szól, akit ezúttal egészen más oldaláról ismerhetünk meg. Míg a korábbi epizódokban leginkább egy hidegvérű, kegyelmet nem ismerő bérgyilkosként tekinthettünk rá, akit semmi más nem érdekel, csak a célszemély likvidálása, addig az Absolutionben egy olyan személyt láthatunk, aki sokkal közelebb áll hozzánk, hétköznapi emberekhez. Rögtön a történet elején egy régi ismerőssel, Dianával kell végeznünk, ami egyébiránt a játék oktatómódjának felel meg. Ám Diana utolsó leheletével arra kér bennünket, hogy vigyázzunk egy kislányra, Victoriára, és ne hagyjuk, hogy belőle is bérgyilkost faragjon az ügynökség. Ígéretet teszünk a nőnek, és miután percekkel később elmenekülünk a kislánnyal, kezdetét is veszi az egész történeten átívelő macska-egér játék. Hol mi üldözzük a Victoria életére törő rosszfiúkat, hol épp nekünk kell menekülnünk előlük. Az események során a játékos megérti, hogy miért is kérdezgették a fejlesztők a trailerekben, hogy "hány életet vagy képes elvenni egyetlen élet megmentéséért?"

A Glacier 2 motor igazi erőssége a hatalmas tömegek megmozgatása.A játék bejelentését követően folyamatosan csepegtették a srácok az infót, mindig egy picivel többet árultak el. A rajongók részéről az elvárás jogosan volt nagyon magas, hisz a sorozat mindig is komoly színvonalat képviselt, a fejlesztők pedig ennek megfelelően sok újdonságot és érdekességet ígértek. Ezek egyike, amelyet nem győztek eleget hangsúlyozni, a játék alatt dolgozó saját fejlesztésű Glacier 2 motor. Azt már most elárulhatom, hogy cseppet sem túloztak a képességeivel kapcsolatban. Egészen elképesztő részletességgel jeleníti meg a pályákat, a legtöbb tereptárgyat igényesen modellezték le, az effektek és az egész összhatás szemkápráztató. Ám a motor igazi erőssége nem is ez, hanem a hatalmas (tényleg!) tömegek megmozgatása. Ezt az egész játék során igyekeznek minél többször az orrunk alá dörgölni, hisz rengeteg olyan pálya, illetve jelenet van, ahol több száz ember van egyszerre jelen. Ilyen a China Town, ahol többször is megfordulunk, vagy épp a metróállomás, de lesz lehetőségünk igazi kocsmai verekedést is szítani. A motor pedig végig remekül teszi a dolgát. Persze belebotolhatunk ikrekbe a tömegben, de többnyire azért teljesen hiteles a megvalósítása, nincsenek szinkronban mozgó emberek és más illúzióromboló elemek. Talán azt lehet felhozni negatívumként, hogy néha egy-egy ember kezén keresztülhaladunk, vagy nemes egyszerűséggel az egész modelljét arrébb toljuk, nem pedig kikerüljük.
A pazar látványhoz számítógépen az összes DirectX 11-es effekt hozzájárul, ügynökünk kobakja szinte tökéletes gömb a tesszelációnak köszönhetően. Bár a teszt alapvetően a PlayStation 3-as változat alapján íródott, néhány óra erejéig egy barátomnál kipróbálhattam a PC-s változatot is, ahol így láthattam a különbséget is.

Ügynökünk minden eddiginél több eszközt kap, hogy megoldja feladatát.A korábbi epizódokkal ellentétben ezúttal viszonylag szűk területen mozgunk, nem pedig az egész világot bejárva, de ennek ellenére hihetetlen változatosak a pályák, hisz a sztriptízbártól kezdve az apácazárdáig sok helyen megfordulunk. Ezek a terepek pedig rengeteg lehetőséget kínálnak feladatunk elvégzésére. Ügynökünk minden eddiginél több eszközt kap, hogy megoldja feladatát: nem csupán a rengeteg különféle felvehető tárgy vagy a szépszámú lőfegyver áll rendelkezésére, de szinte minden sarkon akad valami, amiből kis ügyeskedéssel balesetnek látszó gyilkosságot eszkábálhatunk. Persze, ha nagyon sietünk, vagy éppen nem érdekel a pontszámunk, akkor egész egyszerűen előkaphatjuk pisztolyunkat, és szitává lőhetünk minden szembejövő rosszfiút. Ezzel viszont épp csak a játék lényege veszik majd el. A program ugyanis minden cselekedetünket pontokkal jutalmazza, és elsősorban azt díjazza, ha felesleges áldozatok nélkül és lebukásmentesen hajtjuk végre a feladatunkat.
Ebben hatalmas segítséget nyújt a játékban debütáló ösztönünk. Általa nem csupán átláthatunk a falakon, de megtudhatjuk, ellenségeink milyen útvonalon mozognak, vagy a lebukást elkerülendő álcázni képes minket. Ezek viszont mind csökkentik ösztönünket, amely normál nehézségi szinttől felfelé véges, és nem termelődik újra magától, csak bizonyos cselekedeteink hatására. A fejlesztők ezzel talán túlságosan is könnyűvé tették a játékot, ám az igazi hardcore játékosok számára ott a legmagasabb nehézségi fokozat, ahol egyetlen árva célkeresztet kapunk, aztán hadd szóljon.

Egy rövid bekezdést muszáj szentelnem az IO Interactive egyik régi szokásának is, amely szerint előszeretettel utalgatnak saját játékaikra. Így van ez ezúttal is, hisz két nem is olyan régi ismerős is felbukkan a játékban, akiket nem neveznék meg, a szemfüles játékosok úgyis kiszúrják őket. Piros pont érte a csapatnak!

A Hitman: Absolutionben a fejlesztők egészen újfajta többjátékos módot prezentálnak, mely a Contracts nevet viseli. Ebben gyakorlatilag nem egymás ellen kell megmérkőznünk, hanem minél nehezebb feladat elé állítanunk a többi játékost. Az egyszemélyes kampány pályáin kell megjelölnünk a célpontot, megszabnunk a játékszabályokat (milyen öltözékben, milyen eszközzel stb.), tesztelnünk a küldetést, és már publikálhatjuk is. A kontraktusok közzététele előtt persze magunknak is végig kell csinálnunk a küldetéseket, de aztán már csak az a kérdés, hogy ki tudja magasabb pontszámmal végrehajtani azt. És ahogyan megalkothatjuk saját küldetéseinket, úgy természetesen mi is megpróbálkozhatunk a többiek kihívásaival is.

A legtöbb újdonság és ötlet jól működik, a látvány pazar, a történet izgalmas.Összességében tehát az IO Interactive remek játékot készített ezúttal is, amely méltó folytatása a Hitman sorozatnak. A legtöbb újdonság és ötlet jól működik, a látvány pazar, a történet izgalmas. A Contracts mód is kellő kihívásokat tartalmaz, amelyhez azért hosszú távon remélhetőleg érkeznek majd DLC-k új elemekkel, különben egy idő után unalomba fulladhat. Persze ez a játék sem tökéletes, vannak elhanyagolt részletek, amelyek szúrhatják az ember szemét. Bizonyos – ma már elvárható – animációkat kispóroltak a fejlesztők, mint a lépcsőzés, vagy a fegyverek elővétele és elrakása, de ezek csak minimálisan rontják az élményt. A játék nehézsége jól skálázható, így az újoncoknak és a vérbeli rajongóknak egyaránt merem ajánlani, hisz mindenki megtalálja benne a maga számítását.