A Sony eddigi egyik legnagyobb dobása játékok terén a Tomb Raider széria és a külső nézetes lövöldék legjobb tulajdonságait vegyítő Uncharted sorozat megalkotása volt. Ebben Nathan Drake főszereplésével kell mindenféle misztikus és mitikus helyekre elzarándokolnunk, hogy a birtokunkban levő rejtélyes utalások és térképek nyomán ráleljünk némi hatalmas vagyont és gazdagságot jelentő kincsre. Persze számos nehézfiú és kőkemény legény igyekszik eközben keresztülhúzni számításainkat, de szerencsénkre segítőink is akadnak mindvégig, akik nem egyszer húznak ki minket a szaharinból. A fő sorozat eleddig három plusz egy epizódot számlál (utóbbi alatt a csak PlayStation Vitára megjelent prequel részt, az Uncharted: Golden Abysst értem), és ahogy az a nagy franchise-oknál lenni szokott, számos egyéb média (képregény, könyv, animációs film) is színesíti a történeteket. Tavaly év végén pedig érkezett egy új videojáték is a Bend Studio műhelyéből, amely vadonatúj vizekre evez a szériában eddig megszokottakhoz képest. Az Uncharted: Fight for Fortune ugyanis nem egy kiváló kalandjáték, hanem egy körökre osztott, gyűjtögetős kártyajáték, és mint ilyen, igazán az ilyesfajta játékok szerelmeseit célozza meg.
Az alapverzió nagyban kapcsolódik a már említett, PlayStation Vita-exkluzív Uncharted: Golden Abyssel, így az abban utunk során megtalált számos tárgyat, és a játék teljesítése közben bezsebelt trófeákat is átvihetjük a virtuális kártyaasztalra, ezáltal jutva előnyhöz ellenfeleinkkel szemben. Kezdetben ebből az epizódból, illetve a nagygépes első részből, a Drake’s Fortune-ből, valamint az Eye of Indra animációs sorozatból ismert szereplők és tárgyak kártyáit használhatjuk fel. A PlayStation 3-as trilógia további epizódjai egy-egy DLC formájában csatlakoznak a programhoz, saját lapkészlettel és ellenfelekkel.
A játékmenetet a program az első, oktató parti során jó 10-15 perc alatt mutatja be. Ez nagyon röviden a következőképpen néz ki: a játékosok felváltva választanak a háromféle pakliból (ki-ki egyszerre a háromból). Először a Faction lapok közül, amelyek Hero, Villain és Mercenaries oszlopokba vannak rendezve. Ez gyakorlatilag a haderőnk, vagyis a játékokból és filmekből ismert alakok kijátszható kártyái tartoznak ide. Minden ilyen lap rendelkezik egy támadó és egy védő értékkel, valamint egy árral. Az adott kártyatípusra rendelkezésünkre álló anyagi keretünk az oszlopok felett van feltüntetve, vagyis ennyiből gazdálkodhatunk. Miután megvan a kívánt lap, a második pakliból kell választanunk. Ebbe a Fortune lapok tartoznak, amelyek szép summát adnak hozzá anyagi javainkhoz – feltéve, ha szerencsével járunk a harc során. Ide tartoznak olyan kártyák is, amelyek egyetemes hatással vannak minden az asztalon lévő támadó kártyára (pl. ellenfelünk lapjainak védelmi ereje -1, a mieink +1 értékkel módosul). Ezek a lapok – a többitől eltérően – hátoldalukkal fölfelé vannak kiterítve, így mi tulajdonképpen vakon választunk közülük. Az így kapott lapot aztán vagy hozzárendeljük az aktuális harcos kártyánkhoz, vagy pedig visszakeverjük a talonba, amikor biztosan kapunk érte +5 vagyonpontot, a lap értékétől függetlenül. Ez a megoldás tehát mindenképpen hoz valamicskét a konyhára, míg a kártya kijátszása csak akkor, ha a támadás során a mi harcosunk győz – igaz, ekkor a teljes értéket megkapjuk, sőt, még a legyőzött harcos ilyen kártyájáét is. Utoljára a Resources pakliból választhatunk, ahol szintén anyagi lehetőségeinknek megfelelően vásárolhatunk egy lapot, amely szintén módosítja az adott harcoskártyánk támadó és/vagy védő értékét (illetve ezt a lapot is visszakeverhetjük a pakliba).
Amikor befejeztük a válogatást (illetve a lapok elhelyezését a maximálisan lehetséges 5 kártyahelyre az asztalon), ellenfelünk választása következik. Ő is ugyanezeken a lépéseken megy keresztül, és lapjait vagy a mi egyik kártyánkkal (illetve kártyáinkkal) átellenes, vagy egy azokkal nem szomszédos helyre teszi. Ez azért fontos, mert amint legalább egy-egy adag lap lekerült az asztalra mindkét oldalon, a következő kör automatikusan támadással indul, és az ellenféllel nem rendelkező lapok (vagyis azok, amelyekkel szemben nincs Faction lap – és azt módosító kártyák – kihelyezve) automatikusan győznek, míg az ellenféllel rendelkezők esetében az erőviszonyok fognak dönteni. A legyőzött lapok visszakerülnek a talonba, és a hozzájuk rendelt vagyonpontokat megkapja a győztes (a saját kártyájához hozzárendelt módosító lap vagyonpontjaival együtt). A parti addig folyik, amíg valamelyik fél nem győzedelmeskedik, vagyis nem fogyasztja el ellenfele életerőpontját, vagy nem teljesíti az adott parti speciális előírásait (pl. életben tart egy bizonyos lapot x forduló erejéig). Ezután kezdődhet egy újabb játszma egy erősebb riválissal szemben, de akár újra is játszhatjuk a fordulót bármikor, kedvünk szerint. Elismerem, így elsőre nagyon bonyolultnak hangzik a dolog, pedig a valóságban egyáltalán nem az, hamar bele lehet jönni játék közben.
Az MI ellen vívott egyjátékos partik mellett számos egyéb lehetőségünk adódik a programban. Megküzdhetünk egy barátunkkal egyazon konzolon, vagy bárkivel az interneten keresztül, a többjátékos mód segítségével. Összeállíthatunk magunknak egy „mindent vivő” paklit a rendelkezésünkre álló lapok segítségével (ezek száma a győztes játszmák során – illetve az Uncharted: Golden Abyss minél jobb teljesítése által – növelhető), amely a többjátékos csaták során használható fel. Módosíthatjuk emellett avatarunkat, vagy akár kártyáink hátlapját is, vagyis a magunk képére szabhatjuk a játékot. Gyakorlatilag minden úgy működik, mint egy valódi gyűjtögetős kártyajátékban (természetesen a lapok kinézetének módosítását kivéve).
A játék képi világa mindent hoz, amit a stílus megkövetel, vagyis nem eget rengető, de korrekt a grafika. Az előző PS Vitás epizód rajzi megoldásai is visszaköszönnek, ami tovább erősíti az összhangot az említett alkotással. Ugyanez mondható el a zenéről és a hangeffektekről. Szinkron egyáltalán nem került be a programba, de nem is hiányzik. Az irányítás az érintőképernyőt használja fel, mint az okostelefonok esetében, így minden egyszerűen és gyorsan megoldható.
Annak ellenére, hogy jómagam mindig igyekeztem messze elkerülni a gyűjtögetős dolgokat (Lutra albumot, kártyajátékokat, miegymást), bevallom, nagyon kellemesen szórakoztam az Uncharted sorozat legújabb darabjával, ami üde, új színfoltként jelentkezik ebben az egyébként is csak szuperlatívuszokkal illethető szériában. Függő ugyan nem lettem tőle, de egyszerű, mégis számos taktikai lehetőséget tartogató játékmenetével, gyors partijaival és kellemes kivitelezésével számos kellemes órát szerzett nekem az Uncharted: Fight for Fortune. Akár egy unalmas estét, akár csak néhány üres percet szeretnénk feldobni, ez a játék kiválóan alkalmas rá, ami – tekintve, hogy akár a zsebünkben is elfér – nem egy utolsó szempont. Nagyon nem az!
