26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Előzetes

Warframe

A Digital Extremes is próbálkozik a free-to-play mezőnyben.

Írta: Zoo_Lee

A magazinnál töltött karrierem jelentős részét ingyenes játékokról cikkezés töltötte ki. Szívemhez (és nem tagadom, pénztárcámhoz) is közel áll ez a műfaj, ráadásul mindig öröm volt látni, ahogy fél tucat ingyenes Call of Duty és World of Warcraft/Lineage klón mellett néha megjelent egy teljes értékű, innovatív elemekben bővelkedő, fizetős játékokkal is egyenértékű program. Most pedig úgy érzem, elérkeztünk egy újabb korszakhoz a free-to-play idejében: amikor a nagyobb, évek óta ismert, sikeres kiadók/fejlesztők is próbálnak betörni erre a piacra, és teret hódítani maguknak az ingyenes/mikrotranzakciós világban. Hawken, Planetside 2, Warface... a lista egyre növekszik, közben a Crytek bejelentette, hogy a Crysis 3 befejezése után csak free-to-play játékokkal fognak foglalkozni (akár a nanoruha következő kalandjait is ilyen módon jelentkeznek majd), jelenleg pedig a játékvilágban, főleg az FPS-ek kedvelői számára jól ismert Digital Extremes próbálkozott meg egy ingyenes, egyjátékos és többjátékos módban is játszható, kooperatív sci-fi TPS, a Warframe fejlesztésével.

Warframe

Az emberek által kolonizált galaxisban hosszú évszázadokon át béke uralkodott, köszönhetően a leginkább kiborg-ninjákként jellemezhető Tenno rendnek, amelynek tagjai Warframe nevű páncéljaikban, egyszemélyes békefenntartó hadseregként működtek, és bárhol bukkantak fel támadók, zavargások, a néma harcosok a több száz katonát több száz kiló morbid teremdekorációs belsőséggé és véres trutymóvá darálták. A béke viszont egy idő után bekövetkezett, és miután a Tenno harcosokra már nem volt szükség, a rend tagjait hibernálták, hogy titkos erődítményükben csak akkor ébredjenek fel, ha az emberiségnek ismét szüksége lesz rájuk. Ez a játék elején be is következik, bár kissé megkésve, az emberiség ugyanis a brutális Grineer kiborgokkal, és egy csapat mutánssal (kissé Dead Space nekromorfokra emlékeztetnek) is háborúban áll, ráadásul vesztésre. A Tenno harcosain múlik, hogy hosszú alvásuk után még képesek-e helyreállítani a békét, vagy az emberi faj sorsa megpecsételődött.

Warframe

A játékmenetet az előzetesek után többen is úgy jellemezték, hogy a Left 4 Deadet koppintották a fejlesztők, és őszintén megvallva ezek a megállapítások nem jártak túl messze az igazságtól. Lényegében minimum egy-, maximum négyfős Tenno csapatokkal kommandózunk különböző űrhajókon, űrállomásokon, bányakolóniákon, ellenfelek százain vágunk át, és a feladatunk minden esetben egy megadott (vagy az összes) ellenfél kiirtása, egy tárgy megszerzése/elpusztítása, majd menekülés a ránk várakozó mentőkapszulák segítségével. De a négyfős co-opon túl nem sok közös vonást fedezhetünk fel a zombis széria és jelenlegi tesztalanyom között. Többek között ott a vállunk mögé beállított kamera, a fedezékharc (bár ténylegesen egy gombnyomásra beugrani, mint ahogy azt a Gears of Warban is tettük, nem tudunk, ráadásul nem minden ellenféllel szemben hatékony), valamint a játék leglényegesebb eleme, a címszereplő Warframe páncél. Ezekből több is rendelkezésünkre áll, induláskor egyet választhatunk ki, a többit a boltban vehetjük meg magunknak, a számuk pedig a későbbi patchek/kiegészítők számával folyamatosan növekedni fog. A páncélok mindegyike különleges képességekkel ruházza fel a Tenno katonákat: képesek hatalmasakat ugrani, falon futni, a legkülönbözőbb akrobatikus mutatványokat végrehajtani, emberfeletti erővel és sebességgel rendelkeznek, amit a harcosok halálos kardforgató technikára fordítanak, és a Warframe még típusának megfelelő speciális képességekkel is ellátja a viselőjét. Szám szerint néggyel, amelyeket folyamatosan megnyitunk a páncél képességfáján az alapmódosítók (több életerő, több páncél, gyorsabb páncélregeneráció) mellett, az általam a bétában használt Excalibur frame például hatalmasakat tudott ugrani, és képes volt előresuhanni, miközben minden közelében levő ellenfelet véres trancsírrá darabolt a kardjával.

Warframe

A játék egyik számomra legjobb eleme, hogy nem csak magának a páncélnak, hanem gyakorlatilag minden felszerelésünknek van külön képességfája, a felszerelések a küldetések során használatuk arányának megfelelően külön-külön fejlődnek, a megszerzett pontokat pedig tetszésünk szerint oszthatjuk el. Ami érdekes ebben a rendszerben, hogy így néha sokkal jobban eltöprengünk azon, lecseréljünk-e egy már majdnem maximumra fejlesztett, halálosztó gépfegyvert vagy pisztolyt egy újra, amit ismét nullától kiindulva kellene felépítenünk, és hogy egyáltalán magát az aktuális, a kezdés után alaposan felturbózott Warframe-et is cseréljük-e. Ráadásul a felszerelések mellett még maga a profilunk rangja is képes emelkedni, így téve elérhetővé az újabb és újabb lehetséges eszközöket fegyvertárunk számára. Az egyes pályákon találhatunk még elszórva különböző modokat is, amelyeket ízlésünk szerint helyezhetünk el a képességfa már megnyitott, erre alkalmas helyein, és mintákat, illetve nyersanyagokat, melyekből a Tenno harcosok akár saját maguk számára is képesek új felszereléseket, fegyvereket barkácsolni.

Warframe

Maga a megvalósítás pazar: a grafika gyönyörű, a hangulat üt, a pályadesign nagyon jól eltalált. A mikrotranzakciós rendszer is remekül üzemel, átlagosan 8-9 sikeres küldetés alatt gyűjthetünk annyi pénzt, hogy akár egy új Warframe páncélt is vehetünk magunknak, úgy látszik, nem kell pay-to-win rémálomtól tartanunk. A béta során viszont még akadtak kisebb problémák. Az egyjátékos mód például opcionális, más kérdés, hogy gyakorlatilag mazochizmus: az első néhány küldetést leszámítva egyedül esélyünk sincs ellenfeleink serege ellen, ráadásul, ha nincs haver a közelben, hogy felgyógyítson minket elestünk után, csak négy lehetőségünk marad feltámadni, mígnem véglegesen távozunk az örök harcmezőkre. A másik a változatosság: a pályák első blikkre még újnak és eltérőnek tűntek, de aztán, miután az első fejezet vége felé értem (és még nem érkezett meg a javítás, amely teljesen új designt adott a későbbi, mutánsok elleni harcok helyszíneinek) feltűnt, hogy a különböző küldetéseken gyakorlatilag ugyanazt az egy-két hatalmas pályát járjuk be, csak mondjuk az egyiken egyenesen vágunk át rajta, egy másikon átlósan, egy harmadikon pedig L alakban jutunk el A-ból B-be, majd B-ből a kijáratot jelentő C-be. Ellenfelekből sincs még túl sok, bár a néha felbukkanó, kellően kemény főellenfelek, akik előtt még egy rövid átvezetőt is kapunk, üde színfoltok a tűz- és kardpárbajok során, a többi alapkatonát viszont a két kezemen bőven meg tudnám számolni. Ez lehet, változni fog még a későbbiekben – a készítők még rengeteg helyszínt, ellenfelet, fejezetet és Warframe képességet ígérnek. Idejük is van még bőven, remélem, hasznosan kihasználják, és kicsit színesítik még a palettát a hivatalos megjelenésig.

Warframe

A Warframe összességében szórakoztató, adrenalindús és látványos MMOTPS, a Digital Extremes nagyon jó esélyekkel indul a free-to-play mezőnyben. A hibái kijavítására bőven van még idő, egy bolti, fizetős játékkal bármikor felveheti a versenyt, ajánlom, hogy aki tud, adjon neki egy esélyt.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

További képek

  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe
  • Warframe

Warframe

Platform:

Fejlesztő: Digital Extremes

Kiadó: Digital Extremes

Megjelenés:
2013. március 25. PC
2013. november 29. PS4
2014. szeptember 2. X1, Switch
2020. november 26. PS5
2020. XSX

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!