Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek [könyv]

Fahrenheit 451, a hőmérséklet amin a könyvpapír meggyullad és elég. Ez Ray Bradbury nagysikerű könyvének alcíme, ami több mint 60 évvel a megírása után most újra rémisztően aktuális. Mindig is közel állt hozzám a sci-fi műfaj így rengeteget olvastam kedvenc íróimtól (Asimov, Philip K. Dick, Stanislav Lem, stb), de be kell vallanom most először olvastam Bradbury regényt. Fogalmam sincs, hogy hagyhattam ki őt eddig...
Számomra arról ismerszik meg a jó sci-fi író, hogy legyen bármennyire elszállt vagy futurisztikus a történet, az alapja mindig a valóságban gyökerezik. Olyan világok leírása, amelyet csak pár évtized vagy egy-két fontosabb találmány választ el a jelentől, és teljesen hihetően akár a mi jövőnk is lehet. Vagy már az is? és teljesen hihetően akár a mi jövőnk is lehet. Vagy már az is? Mint minden jó sci-fi regény és novella, Bradbury történetei is tele vannak tömve szimbolizmussal és metaforákkal a ma világából így kétszintes történeteket kapunk. Egyfelől egy futurisztikus vagy másképpen elszállt, kalandos sztorit, amely megmozgatja a fantáziát, másrészt pedig egy másodlagos történetet, amely a szimbolizmuson keresztül nagyon is valós társadalmi, szellemi és emberi problémákkal szembesíti az olvasót.

Ebben az új kötetben a címben szereplő regényen kívül rövidebb novellák is helyet kaptak, kezdjük először ezekkel. Az Időgépben egy fiatal fiú, Charlie elmeséli a barátainak, hogy a közelben lakó öreg Freeleigh ezredesnek van egy időgépe, amely csak a múltba képes vinni, a jövőbe nem. Elviszi barátait az ezredeshez, majd kérdezgetni kezdi őt. Az pedig mesél nekik a múltról, a polgárháborúról és Pawnee Billről, a vadnyugai showmanről. A fiatalok csak ámulnak a meséktől, és egyetértenek benne, hogy az ezredes tényleg egy időgép. Az öregnek tetszik a becenév és meghívja őket, jöjjenek máskor is, ő szívesen mesél.
A nyári futás hangjában a fiatal Douglasszel találkozunk, aki nagyon szeretne egy új teniszcipőt, de az apja hajthatatlan, így éjjel elszökik és elmegy a cipőboltba, ahol felajánlja a boltosnak, hogy megdolgozik a cipőért. A novella névadója, Einar bácsi igen különleges dolgot művel éjjelente: repül. Nagy zöld szárnyai és éjjellátó szeme segítségével szárnyal az éjszakában a felhők között. Ám egy hirtelen baleset következtében Einar végleg földhöz ragad, amit eleinte nem is bán, mert így megismerkedik Brunillával, akivel össze is házasodnak és boldogan élnek... egy darabig. Viszont Einarnak hiányozni kezd az ég, a szabadság és a repülés, így depresszióba zuhan, eltávolodik családjától. A történetnek viszont itt nincs vége.
Az R, mint Rakétában a fiatal Chrisszel és barátjával Ralphfal találkozunk, akik arról álmodoznak, hogy űrhajósok lesznek. A közeli rakétindító állomás mellé járnak ki nézni a fellövéseket és terveket szövögetni. Chris lassan már az iskolában sem figyel oda rendesen, viszont tanára tudomást szerez Chris vágyáról és megejt néhány hívást. Nem sokkal később Chrisnek igen nagy meglepetésben lesz része...
A Tűz és jég című történetben egy űrhajótörés túlélőivel találkozunk. Egy olyan bolygóra zuhantak, ahol a nap sugárzása felgyorsítja az öregedést, így mindenki csupán nyolc napig él. Nyolc nap alatt felnőnek, megtanulják az életet, házasodnak, szaporodnak, majd megöregednek és meghalnak. Ha ez nem lenne elég, nappal perzselő a forróság, éjjel pedig vérfagyasztó a hideg, így csak a napkelte és napnyugta órájában tudnak kimerészkedni a sziklák közül. A rövid élet mellett az itt élők mind visszamenőleges memóriával rendelkeznek, így az újabb generációk mind öröklik felmenőik emlékeit. Sim, az egyik leszármazott egy nap észrevesz egy másik lezuhant hajót egy távoli hegyen, amely talán kiutat jelenthet. Elhatározza, hogy megpróbál eljutni oda. A hajó viszont messze van, az alkony rövid és ő sem él sokáig. Egy csapat tudós azonban kiutat jelenthet, mivel ők állítólag meg tudják hosszabbítani az életet...

A rövid történetek után pedig nézzük a könyv címadóját, magát a Fahrenheit 451-et! A történet a nem túl távoli jövőben játszódik. Főhősünk Guy Montag, a tűzőr, aki szereti a munkáját és nagyon hivatástudóan is végzi azt. A feladata egyszerű, betartatni a törvényt és elégetni minden törvény által tiltott tárgyat. Ez pedig nem más, mint a könyv. Guy jövőbeli világában ugyanis könyvet nemhogy olvasni, de birtokolni is szörnyű bűncselekmény, amire a törvény teljes szigorával sújt le. Ha könyvet találnak valakinél, akkor jönnek a tűzőrök és akár az egész házat porig égetik. Guy elégedett és örül, hogy ilyen felelősségteljes és megtisztelő munkát végezhet. Nyugodtan él szerény kis házában feleségével és minden teljesen rendben van. A lakosság csak a kormányzat által cenzúrázott és jóváhagyott, teljesen felvizezett hulladékot és propagandaműsorokat nézhet a tévében. A közlekedés annyira felgyorsult, hogy az emberek elszakadtak a természettől, a külvilág csak egy elmosódott maszlag lett az autó ablakában. Mindenki a modern technológia rabja. Van, aki nem is tud élni nélküle, mint például Guy felesége, Mildred, aki már nem képes érezni semmit mesterséges stimuláció és gyógyszerek nélkül. Guy számára ez viszont csak a mindennapok része, csak a szokásos, és ez így teljesen rendben van.
Azonban a szomszédba költöző 17 éves lány, Clarisse McLellan, váratlanul belerondít az idillbe. Jó tinédzserhez méltóan őt nem érdekli a status quo és az utcán váratlanul összefutva összekuszálja Guy nyugalmas kis világát is. A válasz nélküli kérdések és furcsa mondatok lyukat ütnek a tűzőr eddig sziklaszilárd meggyőződésén, aki maga is elkezdi megkérdőjelezni a könyvek elégetését és az elnyomó kormányzat döntéseit, végül pedig azon kapja magát, hogy elköveti a legszörnyűbb bűnt saját hivatásában: könyvet olvas. Míg Guy egyre több bűnt követ el és egyre jobban elmélyed a szabad gondolkodás és a felborult társadalmi értékek útvesztőjében, addig felesége egyre inkább elhúzódik tőle. Mildred nem kérdőjelezi meg a világrendet, neki minden úgy jó, ahogy van. Őt a modern technika és az agymosó propaganda infúziója tartja életben.

Bradbury regénye nem a történetvezetés vagy a tálalás miatt fantasztikus, hanem mert gyakorlatilag 50 évre előre látott a jövőbe. Persze a könyv megírásakor a televízió megjelenése okozott pánikot. Akkoriban sokan a mozifilmek és a könyvek halálát jósolták, a teljes elbutulás és bezárkózás rémképével riogatták a népet, de szerencsére erre nem került sor. Azonban a téma ma talán még inkább aktuáls. Te hány könyvet olvasol évente? Mennyit sétálsz, kirándulsz a természetben? Egy nap mennyit ülsz a számítógép vagy a tévé előtt, esetleg a tableted vagy okostelefonodat bámulva? Többet kommunikálsz elektonikusan, mint személyesen? Több az online barátod, mint a hús-vér ismerősöd? Vajon előttünk milyen gyorsan suhan el a világ, miközben egy képernyőt bámulunk? Sokan teljesen rá vagyunk szorulva a modern kor vívmányaira és gyakorlatilag annyira behálózott minket a mobilkommunikáció, a tévé és az internet, hogy sokan képtelenek nélküle élni. Vajon mennyire igaz Bradbury jóslata a könyv végén?
Jómagam is egy számítógép előtt ülve írom ezt a könyvkritikát, és csak úgy vakít az irónia. Bevallom, én is rengeteg időt töltök számítógép előtt a munkahelyemen és itthon is. Ha dolgozom, egy számítógépen vagy laptopon végzem a munkámat. Ha ki akarok kapcsolódni, játszom, zenét hallgatok vagy filmet nézek – az otthoni számítógépemen vagy a telefonomon. Sosem kérdőjeleztem meg, hogy jól van-e ez így, és nem gondolkodtam rajta, hogy vajon máshogy is lehetne-e. Bradbury regénye rémisztően valóságos kérdéseket boncolgat és egy rémisztően valóságos jövőképet mutat fel nekünk. Bár szó szerint manapság nem égetünk könyveket, de ha belegondolunk a közszolgálati és kereskedelmi média által átszűrt és a saját szabályaik szerint átdolgozott információtengerre ami ránk zúdul nap mint nap, vajon mennyire húzhatunk párhuzamot? Vajon a jelenkor tűzőrei mennyi olyan információt „égetnek el”, ami megváltoztathatná gondolkodásunkat?

Ray Bradbury könyve nem könnyű esti olvasmány, főleg azoknak nem, akik bele is gondolnak a szimbolizmusba. Ez egy félelmetesen jól megírt és kemény kérdéseket boncolgató regény, amit minden sci-fi rajongónak melegen ajánlok. A múlt sci-fije a ma jelenében testesül meg, ezért jogos a kérdés: ha ez a sci-fi történet valósággá lett, akkor vajon a többi is azzá válik majd?