A Company of Heroes neve valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng, mégpedig azért, mert a játék a maga idejében elég szép (el)ismertséget nyert, és nem is érdemtelenül. Ne felejtsük el, 2006-os játékról van szó, ami azért nem tegnap volt, és bár jött is néhány kiegészítő a rákövetkező években, a második részig egészen mostanáig kellett várni. A megjelenés előtt lehetőségünk volt kipróbálni egy preview verziót, amely néhány single player küldetést tartalmazott, így némi rálátásunk adódott, mire számíthatunk a folytatásban.

A második rész továbbra is a II. világháború idejében játszódik, ám most egy fronttal odébb járunk: a német-angolszáz civódásokat feldolgozó előd után ezúttal az orosz fronton találjuk magunkat, ahol – mint tudjuk – sokkal keményebb élet (és halál) zajlott. A hadviselő felek egymással szembeni könyörtelensége mellett azt is tudjuk jól, hogy az időjárás jelentősen befolyásolta a hadjáratok sikerét. Míg egy könnyed -40 Celsius fokban Iván már hajlandó nagy kegyesen előkotorni a pulóverét, és maximum a vodkája befagyása miatt morog, a németek (és szövetségeseik, így a magyarok) hadigépezetének jelentős része használhatatlanná vált, a katonák pedig súlyos fagyási sérüléseket szenvedtek. Persze komolyra fordítva a szót, a drasztikus tél az oroszokat is sújtotta, de ők kétségtelenül jobban fel voltak készülve rá, mint a tengelyhatalmak. Mivel az időjárási tényező a keleti front sorsát is nagyban befolyásolta, a Company of Heroes 2-ben erre komoly hangsúlyt fektettek, amely csapataink tevékenységére is jelentős hatással van.
A játékhoz kifejlesztett ColdTech technológia a terepen való mozgást befolyásolja, csapataink a mély hóban és a csúszós jégen lassabban tudnak haladni, de ha nem mozgatjuk egységeinket, még halálra is fagynak. Ez ellen védekezhetünk olyan módon, hogy épületekbe vonulunk, lángoló tereptárgyaknál melegítjük őket, vagy épp mi magunk rakunk tüzet. Persze ezzel az ellenség figyelmét is felkeltjük, de valamit valamiért... Ez is a taktika része.
A terepviszonyok és az objektumok fontos fedezékként tudnak szolgálni katonáinknak, fontos őket megfelelő védettségbe irányítani. Az újfajta line of sight megoldás jobban figyelembe veszi a tereptárgyakat, tehát saját észlelésünk és észlelhetőségünk is dinamikusabbá válik ezáltal.

A Company of Heroes anno azért durrant nagyot, mert a harcolós-építkezős játékmenetbe elég sok újdonságot csempésztek, például a területfoglalós-alapanyagellátós és utánpótlásküldős taktikák sokkal több kombinációs lehetőséget adtak a játékosok kezébe. Ezek az új részben is felbukkannak, bár a küldetések meglehetősen különbözőek. Van, ahol csak végig kell rongyolni a pályán, visszaszorítani az ellenséges erőket, ügyesen kikerülni és oldalba támadni a kritikus védelmi vonalakat, géppuskafészkeket, evakuálást végrehajtani, máshol pedig egy Tiger harckocsit kell üldöznünk árkon-bokron.
Csapataink több különleges képességgel rendelkeznek, amelyeket szintén felhasználhatunk, szóval tulajdonképpen a Company of Heroes tovább él, új bőrbe öltöztetve és pár további lehetőséggel kiegészítve. Az én bajom viszont az, hogy mostanra már 2013-at írunk, és az első rész óta már igen sok víz lefolyt a Dunán, sok minden történt azóta.
A grafikától személy szerint egyáltalán nem voltam elájulva. Oké, egy stratégiai játéknál nem is ez az elsődleges szempont, de ha egészen lezoomolunk a föld színéig, igencsak ronda látványt tapasztalunk. A katonák kialakítása és mozgása is elég béna, ha jobban megfigyeljük. Még az átvezető videókon is meglehetősen görcsösen mozognak az egységek (az viszont tetszett, hogy a videókon a szovjetek és az NKVD kegyetlensége is gyakran ábrázolva van, a hideg mellett újabb adalék a frontviszonyok realitásához). Ugyancsak borzalmasan bosszantó, hogy egy meglehetősen masszív páncéltörő löveget nem tudunk átvezetni egy félig nyitott fa kertkapun, még áttörni se lehet, inkább megkerüli a fél utcát vele a legénységünk...
Továbbá ma már nem tudok elképzelni olyan játékot, ahol ne forgathatnánk kedvünkre a játékteret, a zoomolásnál pedig nem annyira az érdekel, hogy közelebbről is megnézegethessek egy fűszálat, hanem hogy az izometrikus nézetből kb. vízszintesbe, katonáink nézőpontjára vihessem a kamerát, kicsit az ő szemükkel tervezve a taktikát. Ilyeneket nem lehet csinálni a Company of Heroes 2-ben. Ezáltal az irányítás, csapataink megfelelő pozicionálása sem áll annyira kézre, de ez lehet hogy betudható annak, hogy az első részhez már régebbi emlékek fűződnek. Az is nagyon ódivatú, hogy a katonák és a harcjárművek pár méterről sorozzák egymást, amíg el nem fogy valakinek a HP-je.
És ezzel az egésszel amúgy nem is lenne baj, ha a játék első részével néznénk össze, és nem vennénk figyelembe az azóta eltelt időt. Viszont 2013-at írunk, és ne feledkezzünk el az orosz 1C Company hasonló sorozatairól, ahol sokkal dinamikusabban és életszerűbben mozoghattunk és harcolhattunk az egységeinkkel.

Személy szerint kicsit csalódtam a Company of Heroes 2 kipróbálása során. A kiváló első rész után, az új epizód egyszemélyes módját kipróbálva úgy vélem, hogy alapvetően a folytatás is egy jó játék lesz, de 2013-ban sokkal többre számítanék tőle. Kíváncsian várom, történik-e a megjelenésig hátra lévő egy hónap során jelentősebb fejlődés, no meg persze arra is, hogy a multiplayer élmény mennyit dobhat az egészen.