A francia Shiro Games kis fejlesztőcsapat első játéka, az Evoland egy érdekes ötleten alapszik. Alapvetően ugyanis egyszerre mindjárt két történetet játszunk végig benne, mindenekelőtt egy klasszikus elemekből összeállított szerepjátékot. Ez a része nagy kuriózumokat nem tartalmaz, inkább a már jól ismert játékok még jobban ismert elemeiből építkezik, és még emellett rövidke is. De nem is ez a lényeg. A fő történeti szál ugyanis a játékok fejlődése „az ókortól napjainkig”! Bizony, a játék kezdeti fázisának sok részletére fog rácsodálkozni a mai kor átlagos játékosa. Sokuknak biztosan új „élmény” lesz a 8 szürkeárnyalatból és 178 pixelből (megszámoltam!) összerakott karakter, akivel elindulunk a kalandokra. (Erre volt szokás mondani, hogy a látványt a létező leggyorsabb grafikus chip támogatta: az emberi képzelőerő...)

Innen indulunk tehát, aztán a pályán fellelhető ládákból nem a szokásos loot, hanem a különféle játéktechnikai, látványbeli és audiofejlesztések ugranak elő. Olyasmik, amiket nyilván manapság teljesen természetesnek veszünk, de annál érdekesebb nélkülük kezdeni a játékot. Jelentőségüket tekintve kisebb és nagyobb kaliberű események is előkerülnek. Kisebb alatt gondolok például a legelsőre: amikor a játék indul, csak jobbra (!) mehetünk. Hogy, hogy nem, éppen arra találunk egy ládát, amit ha kinyitunk, a jutalmunk, hogy már balra is mehetünk! Ennél persze jóval jelentősebb eseménynek tartom például, amikor a játék 2D-ből 3D-be vált.

És jönnek szépen sorban a különféle finomságok: kapunk színeket, előbb kevesebbet, aztán egyre többet, textúrákat, hangokat, zenét, inventoryt, állásmentést, NPC-t, akitől vásárolni lehet, NPC-t, aki velünk tart, körökre osztott harcot, HP pontokat, gyógyitalokat. Majd interaktív pályaelemeket, törhető vázát, tolható kockát, kulcsos kapukat és persze csapdákat. És még hosszan sorolhatnám... Az ezeket tartalmazó a ládákat nyilván úgy helyezték el a pályán, hogy ki sem tudjuk kerülni őket, hiszen fontos szerepet játszanak az előrejutásban. Ellenben vannak olyanok is, hogy keresgélnünk kell a hozzájuk vezető utat. Ezekben csillagokat és különféle kártyákat találunk, amelyeket a történet befejezése után egy minijátékban használhatunk.

Sztoriját tekintve sokat nem várhatunk az Evolandtől, sem az eredetiségét, sem a mélységét tekintve. A játék egyrészt túl rövid egy tisztességes RPG kibontakozásához, másrészt nem ez a lényege. Így ez annyira nem nagy gond. Ennél kicsit nagyobb baj, hogy a nehézség, ami ugye a pofonegyszerűtől indul el, szépen lassan elkezd növekedni, hogy hirtelen átvált idegesítően nehézbe, és nem hagyja a játékost, hogy egyszerűen élvezze a játéktörténeti bemutatót. És ráadásul nem is maga a szituáció nehéz, hanem valami sajnálatos módon az irányítás fejlődése megáll egy sajnálatosan alacsony szinten. Konkrétan megrekedünk a kurzorgombok és a szóköz nyomkodásának szintjén. A körökre osztott rész sem kifejezetten élvezetes, ott meg olyan nagyon nem tudjuk kihasználni azt, ami ennek a lényege lenne: hogy van időnk gondolkodni. Ütünk, ütünk, ütünk, és ha kell, gyógyítunk. Ennyi. Ez pedig kiváltképp akkor kezd idegesítővé válni, amikor öt másodpercenként botlunk valami leküzdenivalóba.

Összegezve tehát a tapasztalataimat: a játék rövidke, és sajnos még az is kidolgozatlan. Összedobáltak egy pár ötletet, amit aztán nem sikerült rendszerbe szedni. Eredetiség szintén nem sok szorult bele, hol szembetűnőbben, hol kevésbé, de mindenhol egyértelmű, hogy honnan merítettek ihletet. Az Evoland tehát egy aranyos kis játék lenne, a fiatalabb korosztálynak tanulságos, egyeseknek pedig nosztalgikus, jelenlegi, 9,99 dolláros árcédulája miatt azonban nem ragasztanám rá az „azonnali vétel” matricát.
A játék többek között a GoG.com oldalán vásárolható meg.