A lengyel Techland neve leginkább a belső nézetes alkotások rajongói számára csenghet ismerősen, hiszen a mostani zombiőrület egyik legjobban sikerült sorozata, a Dead Island mellett a zömében vadnyugati környezetben játszódó Call of Juarez széria is az ő repertoárjukat bővíti. Ez utóbbi a 2006-ban debütáló első epizódja révén azonnal szép sikereket ért el, ami nem utolsósorban szép grafikai megoldásai, autentikus környezete, több, különféle tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező karaktere, és az ezek következményeként játszható többféle játékstílusa okán következhetett be. A három esztendő elteltével érkező második epizód, a Bound in Blood folytatta az első rész hagyományait, tovább növelve a sorozat népszerűségét. A 2011-ben megjelent, immár modern környezetbe áthelyezett, The Cartel alcímű harmadik játék azonban nagy csalódás, s egyszersmind visszalépés is volt az előző két epizódhoz képest, amit mind a szakma képviselői, mind pedig a játékosok szomorúan vettek tudomásul. A fejlesztők ezután leginkább a már említett zombis-túlélős sorozatukra koncentráltak, így kérdéses volt, hogy mi lesz a sorsa vadnyugati lövöldéjüknek. Szerencsére azonban azt sem hanyagolták el, habár láthatóan kisebb energiát fektettek bele az eddigieknél, hiszen a legújabb epizód az arcade programok sorát bővíti, ennek megfelelően szegényesebb technikai megoldásokkal. A Call of Juarez: Gunslinger azonban remek példája a „kevesebb néha több” elvének, amit az is bizonyít, hogy a Metacriticen ez jelenleg a sorozat legmagasabb pontszámot elért epizódja.
A Gunslinger a vadnyugat végnapjaiban, pár évvel az első világháború kitörése előtt játszódik.
Hála Istennek, ez a rész is a vadnyugaton, annak „végnapjaiban”, pár évvel az első világháború kitörése előtt játszódik. Ezúttal egyetlen főhős, Silas Greaves, a legendás fejvadász régi kalandjait élhetjük újra az ő nem túl megbízható, számos sebből vérző, így gyakorta változó előadásában. Történik ugyanis, hogy az immár idősödő Greaves 1910-ben betér egy kansasi kisváros ivójába. Itt azonnal felismerik őt a kocsma vendégei, és megkérik, mesélje el legendás kalandjait, amelyekben feltűnik számos valós történelmi személy is, a törvény mindkét oldaláról. Silas bele is fog a nagy mesemondásba némi ingyen itókáért cserébe, ám igen hamar kiderül, hogy hallgatósága több esetben jobban értesült az egyes eseményekről, mint azt ő szeretné, így az egyes küldetések körülményei számos alkalommal változnak menet közben. Azt, hogy az öreg fejvadász miért is éppen ebbe az Isten háta mögötti vendéglátó ipari egységbe tért be, nem árulom el, de annyit igen, hogy természetesen nem csak úgy, találomra vezetett erre az útja.
A programban ezúttal nem kapott főszerepet az előző epizódokból megismert McCall família egyetlen leszármazottja sem, és szintén első ízben csak egyetlen főszereplőt irányíthatunk. Ezúttal is különféle célokat kell elérnünk a történet továbbviteléhez, amelyek a folyamatosan elbeszélt küldetések közben adódnak. Ezek elég változatosak, és az adott pálya főbb céljainak elérését segítik elő (menjünk el egy bizonyos helyre, jussunk ki valahonnan, találjunk lovakat a meneküléshez, intézzük el az útonállókat stb.). Ezúttal egy nem túl bonyolult quick time event révén ki is kerülhetjük a ránk küldött halálos lövedékeket, és lehetőségünk van bullet time mód alkalmazására is, amennyiben feltöltődik az ezt lehetővé tévő energiánk a HUD-on. Az egyes küldetések végén rendszerint találkozunk egy főbb bandavezérrel vagy rosszfiúval, akivel pisztolypárbajt vívhatunk. Ekkor először is fókuszálnunk kell a kurzor célponton tartásával a célszemélyre, miközben kezünket is igazgathatjuk coltunk fölött a könnyebb előrántást elősegítendő. Ellenfelünket legyőzhetjük becsületesen (ilyenkor nem rántjuk ki időnek előtte a fegyverünket), vagy becstelen módon is (ilyenkor pedig igen), de akár mi is elhalálozhatunk egy-egy ilyen esemény során.
Az egyes feladatok és célok sikeres teljesítését tapasztalati pontokkal jutalmazza a játék, amelyeket különféle fegyvernemekben – úgymint kétkezes pisztoly, shotgun és puska – való jártasságunk fejlesztésére költhetünk el. Ez nagyjából a program fegyverarzenálját is lefedi, amit némi robbanószer, illetve távolról szétlőhető robbanó hordó is színesít. Utunk közben találhatunk bizonyos, a valóság felfedését segítő nyomokat, melyek révén megismerhetjük a Silas igencsak kiszínezett és elferdített sztorija mögött megbúvó történelmi igazságot. A fő történeti mód mellett egy amolyan túlélő jellegű arcade mód (amelyben ellenfelek hullámait kell visszavernünk), és egy, a pisztolypárbajokra koncentráló játékmód is bekerült a játékba, amelyek tovább színesítik a programot és gazdagítják annak repertoárját.
A látványvilágra igazság szerint nem lehet panasz.
A játékot ezúttal is a Chrome Engine 5 hajtja, amely szerencsére ezúttal jobban teljesít, mint az előző epizód esetében. A látványvilágra igazság szerint nem lehet panasz. Az átvezetők ezúttal amolyan rajzfilm- vagy képregényszerű stílusban készültek, és ugyanez igaz az egyes történelmi személyekkel való találkozásokkor azok rövid – és gyors – bemutatására is. Ez egyáltalán nem zavaró, egy ilyen arcade kategóriájú és stílusú játék esetében abszolút belefér. A muzsika és a hangok, illetve a szinkron kiválóan sikerültek. A zenét időnként mintha Charles Bronson játszaná a Volt egyszer egy vadnyugat című filmből elhíresült harmonikáján, a szinkron pedig legalább ugyanennyire autentikusnak hat a kőkemény nyugat-amerikai akcentust beszélő szereplők által. A vezérlés egyszerű és kézre álló. Most is lopakodhatunk kedvünkre, osonhatunk a tetőkön keresztül és egyéb cselekhez folyamodhatunk, habár a lopakodós rész ezúttal jóval kisebb hangsúlyt kapott, mint az első epizódokban. Az ellenfelek legtöbbször számbeli fölényükre hagyatkoznak, mintsem hihetetlen taktikai képességeikre, de az MI azért a fogyasztható kategóriába esik. Ami számomra a legkellemesebb volt a program kapcsán, az annak az igazi vadnyugati hangulata. Őszintén megmondom, a LucasArts 1997-es Outlaws című remeke óta nem szórakoztam ilyen jól vadnyugati környezetben játszódó programmal. Igaz, vannak hibái (kicsit túl leegyszerűsített minden, az ellenfelek néha eléggé ostobák, időnként nem is látni, honnan lőnek ránk, az utunk mindvégig előre kijelölt stb.), de ugyanakkor sodró lendületű, magával ragadó, remek hangulatú alkotás.
A Techland a nagy „zombiprojektje” mellett szerencsére nem feledkezett meg az azt megelőző, vadnyugati témájú sorozatának rajongóiról sem, akik a némiképp félresikerült harmadik epizód után végre ismét egy ízig-vérig ebben a környezetben helyet foglaló vérfürdőt kaptak a Call of Juarez: Gunslinger személyében. Szerencsére kisebb költségvetése ellenére a játék nem sikerült rosszul, azon nemigen érezhető az elnagyoltság semmilyen téren, és a legszínvonalasabb, AAA kategóriás arcade játékok sorát bővíti. Én kiválóan szórakoztam a tesztelés során, ezért nyugodt szívvel adok rá jó értékelést.
