2011-ben jelent meg a Might & Magic: Heroes VI, amelyet eredetileg a magyar Black Hole Entertainment fejlesztett. A játék az ötödik rész által bevezetett 3D-s látványvilágot vitte tovább, sőt emelte még egy szinttel feljebb, valamint rengeteg játékmenetet érintő újítással próbálkozott. Ezek egy része sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sok régi rajongó húzta a száját az egyszerűsítések miatt. Végül a Ubisoft úgy határozott, hogy az alkotás támogatását már másik csapatra bízza, akik azóta több kiegészítőt is elkészítettek. Az első volt a Pirates of the Savage Sea, amelyet a Danse Macabre követett. Idén pedig megérkezett Raelag, a sötét elf történetét feldolgozó Shades of Darkness.
A kiegészítő sztorija elsősorban az ötödik részből ismerős Raelagről szól, és nagyjából az alapjáték eseményei után száz évvel játszódik. Raelag célja, hogy egyesítse a harcoló klánokat, ezzel biztosítva népe, a sötét elfek fennmaradását. A legnagyobb veszélyt a nekromanták jelentik rájuk, akik a halállovag, Vein irányítása alatt törnek az életükre. E két frakció háborúskodásáról szól a kiegészítővel érkezett két kampány. Értelemszerűen az egyik a sötét elfek, a másik pedig a nekromanták oldaláról mutatja be az eseményeket.
A kiegészítő tehát egy új népet, a sötét elfeket hozta be a játékba. Ezzel már egészen hosszúra nőtt a választható kampányok száma: sanctuary, haven, inferno, necropolis, stronghold, dungeon. A necropolis tulajdonképpen – mivel a Danse Macabre is alapvetően róluk szólt – már három kampánnyal bír.
Az elfek természetesen saját várral, hősökkel, egységekkel, varázstárgyakkal és egyedi képességekkel rendelkeznek. Utóbbiak közül kiemelkedik a lopakodás képessége. A megfelelő egységek láthatatlanná válva komoly sebzést tudnak okozni az ellenfél seregének. Ám a játékmenetet érintő újítások sora nagyjából itt be is fejeződik, mind a kampányok, mind a térképek felépítése a sorozattól megszokott, az igazi veteránok akár csukott szemmel is teljesíthetnék. Általában minden küldetés során több célt kell teljesítenünk, előfordul, hogy határidőre, vagyis alaposan meg kell terveznünk minden lépésünket. A Shades of Darkness néha kiegyensúlyozatlanul nehéz. A térképeken kismillió csatában van részünk, ezek döntő többsége könnyed ujjgyakorlat csupán. Ám idővel oly mértékben kicentizett összecsapásokra kerül sor, ahol már a legrátermettebb hadvezérek is megizzadhatnak a sikerért. Ha pedig elbukunk, kezdhetjük elölről a térképet, erre akár többször is sor kerülhet. Ez a repetitívség viszont könnyen elveheti az ember kedvét.
Grafika terén igazán érdemi újításra nem szabad számítani, de ez alapjában véve nem is elvárás egy kiegészítővel szemben. Ami számomra kis fanyalgásra adott okot e téren, az a rajongók által „kisírt” kastélynézet. Az alapjáték egyik legnagyobb hibája ezek hiánya volt, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Ezt mostanra sikerült már pótolni, de számomra egy picit kényszermunka hatást keltenek, olyanok, mintha valamelyik fejlesztőt csak ezért fogták volna be hétvégére túlórázni, ő pedig inkább a mennyiségre, mintsem a minőségre ment volna rá. Tény, minden frakció egyedi kastéllyal rendelkezik, amely szépen fejleszthető, de nyoma sincs az ötödik rész szemkápráztató 3D-s palotáinak. Számomra ez így olyan, mintha továbbra sem lennének városok.
Összességében a Shades of Darkness tisztességes iparos munkának nevezhető. Két, bőséges játékidőt tartalmazó kampányt kaptunk, saját, jól felépített történettel. Az új frakció is biztosan megtalálja a maga célközönségét, és további mélységet ad az egymás elleni összecsapásoknak is. A veterán játékosok minden bizonnyal remekül fognak szórakozni ezzel is, számukra szinte kötelező a beszerzése.
