Jellemző, hogy ha az egyszeri játékújságíró túl sok hatalmas, AAA-kategóriásnak szánt címről lát bejelentést, előzetest, játékmenet-videót, egy idő után akarva-akaratlanul is kutatni kezdi a kisebb/kevesebb pénzből készült/egyszerűbb/kevésbé agyonreklámozott játékokat. Így fogta meg a figyelmemet a tavalyi gamescomon a Natural Selection zseniális második része, vagy az idei E3 rengetegében aktuális bemutatóm alanya, a The Mighty Quest for Epic Loot címre keresztelt, a Ubisoft berkeiben készülődő fantasy-paródia, amelynek sikeresen részt vettem a második Open House bétafordulóján.

Opulencia mágikus királyságában járunk, ahol a lakosok olyan hatalmas vagyonra tettek szert, hogy mindannyian hatalmas, fényűző kastélyokat építettek, ezeket mágia segítségével a levegőbe is emelték a jobb kilátás érdekében, majd a tolvajok miatti félelmükben jó pénzért különböző szörnyekkel és csapdákkal is telerakták a folyosóikat, hogy azok darabokra szabdaljanak minden egyes vállalkozó szellemű kalandort. A képletbe viszont valahol hiba csúszott, a rengeteg akadály ugyanis nem elriasztotta, hanem valósággal csalogatni kezdte a különböző harcosokat, tolvajokat, eladósodott gonosz varázslókat (utóbbi sajnos még csak a Founders Pack vásárlói számára volt választható karakter), akik szponzorok és PR-ügynökök támogatásával próbálnak betörni a különböző kastélyokba, és megszerezni az azok mélyén elrejtett mesés kincseket.
Ilyen vállalkozó szellemű kincsvadászként érkezünk mi is Cornelius Richling PR-ügynökhöz, aki, miután bemutatkozunk és megmondjuk foglalkozásunkat (kasztválasztás), elvállalja, hogy segít nekünk boldogulni a levegőbe emelt királyságban. Első lépésként ellát minket felszereléssel (szigorúan csak miután egy szál alsógatyában kitakarítunk egy kastélyt), majd saját fellegvárat is ad nekünk (szintén egy újabb erőd kifosztásáért cserébe), ezek után pedig folyamatos feladatokkal segíteni kezd minket abban, hogy a legnagyobb, leggazdagabb erődítményt építsük fel szigorúan szomszédjainktól szerzett „kölcsönökből”, amelyekből természetesen ő is busás juttatásokat kap.

Az The Mighty Quest for Epic Loot játékmenete lényegében két részből áll. Az egyik a Diablóból is ismert hack-and-slash kattintgató maraton, amikor megtámadjuk egy NPC vagy másik játékos kastélyát. Irányítást tekintve ekkor van egy alap támadásunk a bal egérgombon, valamint további négy speciális mozdulatot oszthatunk ki az 1-3 gyorsbillentyűkre és a jobb egérgombra, a Q billentyű lenyomásával pedig életerőitalt vehet magához a megfáradt kalandor. A különböző kastélyok a játékosok aktív munkájának köszönhetően változatosak, rengeteg különböző szörnnyel, csapdával akadhatunk össze, néha egy-egy drágábban beszerezhető minibossal is akár. Betöréseink pedig extra nehezítésként időre is mennek: ha egy bizonyos időn belül nem érjük el a kastély szíve körül kialakított kincseskamrát, az majdnem ugyanolyan kudarc, mintha otthagytuk volna a fogunkat valamelyik teremben. Az időkorlát túllépése után ugyanis a megtámadott játékos ládáira hatalmas vasketrecek zuhannak, és elbúcsúzhatunk a busás zsákmánytól. A leölt szörnyektől természetesen gyűjthetünk különböző felszereléseket, a kastélyok kifosztásáért pedig tapasztalati pont is jár, amelyekből fejleszthetjük „hősünket”.
A másik játékelem saját kastélyunk menedzselése, annak bebiztosítása, hogy összegyűjtött javainkat a többi játékos ne rabolhassa el. Első lépésként fel kell húznunk egy építőműhelyt, majd egy sor szükséges épületet, például arany- és lélekkőbányát (utóbbi kell a csapdák és szörnyek vásárlásához), hogy egy minimális nyersanyagunk akkor is legyen, ha a fosztogatásaink nem sikeresek. Ezek után vehetünk megfelelő épületet hősünk szintlépéséhez, kovácsműhelyt, italkeverő pultot, idézőkaput a szörnyek beszerzéséhez, laboratóriumot a felerősítésükhöz, és ezeket a kastély szívével együtt fejleszthetjük is, így tudunk egyre több, erősebb szobát, csapdát, szörnyet lerakni. Ha mindez megvan, kezdődhet a védelem felhúzása. Szigorúan meg van határozva kastélyunkra egy limit, amit minden szörny és csapda az erősségének megfelelően csökkent, ezen felül az is megkötött, hogy egymás közelébe hány szörny kerülhet, illetve milyen messze lehetnek egymástól a csapdák. Ezeket a szabályokat szem előtt tartva egy a lényeg: ha valaki szemet vet a kastély mélyén elrejtett aranyra és lélekkőre, pokolian szenvedjen, mire egyáltalán eljut a kamráig, és lehetőleg a ládákat már vastag ráccsal ellátva találja.

A játék rendkívül addiktív, iszonyatosan vicces (a szörnyek neveitől kezdve Richling szövegeléséig minden eszméletlen nagy ökörség, néha érdekes kikacsintásokkal más ismert fantasy szériákra). Problémám egyedül azzal volt, hogy a különböző elrendezésű szobákat leszámítva a kastélyok belseje meglehetősen egyforma (pedig az előzetesekben láthattunk kerteket, könyvtárakat, különböző dekoratív elemeket is), illetve a játékosok kastélyainak ostroma nem csak nehéz, hanem néha egyenesen lehetetlen. Ha nem olyan kastélyokat támadsz, amelyek legalább 1-2 szinttel alattad vannak, garantált, hogy otthagyod a fogad, és még néhány koronát is elbuksz, amelyek a játékosok rangsorolásához szükségesek. Nem tudom, ezt hogyan lehetne orvosolni – talán meg kellene növelni egyes szörnyek értékét a védelmi limitben, hogy ne lehessen belőlük túl sokat tenni egy csapatba, mert a jelenlegi rendszerben viszonylag korán lehet mindent elsöprő kombinációkat összehozni.
De ezektől az apróságoktól eltekintve, amelyeket a béta során még bőven van idő javítani és bővíteni, a The Mighty Quest for Epic Loot egy zseniális játék. Bár a fizetős-ingyenes játékosok közötti különbségek a tesztelés során még nem ütköztek ki annyira, és a nehézségi szint néha a kezdő játékosok kastélyainál is összehozható elsöprő erejűre, egy végtelenül szórakoztató és vicces programba volt szerencsém beleölni az órákat az elmúlt pár napban, és csak ajánlani tudom, hogy tegyetek vele egy próbát, ha szeretitek a hack-and-slash RPG-ket.