Sid Meier neve fogalom a régi játékosok a szemében. Peter Molyneux-val együtt azok közé a reneszánsz emberek közé tartozik, akik nem csak egyféle játéktípusban bravúrosak. Így meg is lepett meg nem is, hogy egy kezdetben kizárólagosan iPadre érkező – majd nemrég PC-re is megjelent játékot készített –, nevesen az Ace Patrolt, amely több szempontból is nekem való játék. Egyrészt körökre osztott, így van időnk gondolkodva, a legjobb lépéseket kieszelni. Másrészt taktikai játék. Harmadrészt pedig I. világháborús légiharcokat élhetünk át benne, ami olyan területe a történelemnek, amelyet elhanyagolt a játékipar. És bár néhány szimulátor azért elérhető a témában, taktikai játék egy sem. Külön furcsa volt, hogy nem sokat lehetett hallani az Ace Patrolról megjelenése előtt. Mindenki (már akiknek ez a játék szól) nagyon várta a The Few nevű, II. világháborús, stratégiai légiharc játékot, és szinte fű alatt egyszer csak meglepett minket Sid Meier.
Az Ace Patrol különböző fajta légi ütközetek sorozata, amelyek között bázisunkon menedzselhetjük pilótáinkat és gépeiket. Légiharcban pedig – hasonlóan mondjuk az X-Comhoz – pilótáinkat irányíthatjuk a cél érdekében, egyenként, körökre osztva. A cél pedig sokféle lehet: megfigyelő légballonok vagy Zeppelinek lelövése, ellenséges bombázók kiiktatása a védővadászaik közül, saját bombázók vagy felderítők kísérete és védelme, ellenséges konvojok, vonatok, harckocsik elpusztítása. És persze a legromantikusabb küldetés: az ellenség ászainak párviadalban történő lelövése.
A csata úgy néz ki, hogy repülőink ott lebegnek a pálya felett, és ha kiválasztjuk az egyiket, akkor láthatók azok a nyilak, amelyekkel mozoghatnak: például gyorsan előre mehetnek, vagy lassabban felkapaszkodhatnak egy nagyobb magasságba. Pilótáink különböző kunsztokat tudnak (és tanulnak a kampány során), így mindenféle hurkokat és orsókat, éles kanyarokat, dugóhúzókat képesek bemutatni. Repülőgépeik is különbözőek lehetnek, így van, amelyik nagyon gyors (messzebb el tud jutni egy kör alatt), erősebb fegyverzettel rendelkezik (több kárt okozhat az ellenségnek) vagy jobb a manőverező-képessége, azaz olyan figurákat lehet vele megcsinálni – már ha a pilótája tudja –, amilyeneket más gépekkel nem. Az igazán különleges manőverek azok az ász fordulók, amelyeket a világégéskor is csak az ászok voltak képesek megcsinálni, mint például az Immelmann, amikor üldözött pozícióból hirtelen üldözőkké válhatunk.
Ha olyan helyzetbe érünk, hogy lőhetünk is, akkor azok a nyilak, amerre kárt okozhatunk az ellenségben, zölddel jelennek meg, és azt is láthatjuk, hogy melyik ellenségnek mekkora veszteséget okozhatunk. Nagyon sok mindentől függ a sebzés, amit mi kapunk vagy adunk, milyen messziről, milyen magasról (vagy alacsonyról), milyen manőverrel adjuk le a sorozatot az ellenséges gépre. A sérülések egyébként nem csak a HP-t csökkentik – ami ha elfogy, lezuhan a gép –, hanem kritikus találatokat is adhatunk vagy kaphatunk, amitől nem tudunk fordulni, emelkedni, lőni stb. A sebesült géppel – mielőtt lezuhannánk – megpróbálhatunk kényszerleszállni, ami ha saját területen sikerül, akkor pilótánk megúszta. Azonban ellenséges területre érkezve fogolytáborba kerül, ahonnan esélye van megszökni – vagy karácsonykor hazaengedik.
Az Ace Patrol remek, hangulatos játék. Az alapja (amely gyakorlatilag egy demo) ingyen beszerezhető az AppStore-ból, és csak akkor kell érte 1-2 dollárt fizetni, ha a teljes kampányokat is meg szeretnénk venni hozzá. De a legolcsóbb – 0,89 euróba kerülő – brit kampánnyal is bőven el lehet napokig játszogatni. Aztán meg újra elővenni.
Cikkünk az iOS változat alapján készült, de nemrég PC-re is megjelent a játék, amelyhez a Steamen lehet hozzájutni. Személy szerint azonban – a Battle Academyhez hasonlóan – úgy érzem, hogy ez a játék is inkább tableten ütős, egy brutál PC-n furcsa casual játékot játszani. Az iPad azonban kiváló platform az ilyen hangulatos, körökre osztott taktikai játékokhoz (remélhetőleg előbb-utóbb Androidra is megjelenik majd).
