Az „öreg kontinens” több prominens videojáték-fejlesztője és -kiadója germán illetőségű. Számos kiváló alkotást köszönhetünk nekik, a klasszikus kalandjátékoktól (Deponia sorozat, The Whispered World, The Book of Unwritten Tales) a szerepjátékokon át (The Dark Eye, Dungeons) a stratégiai játékok soráig (Sins of a Solar Empire, Tropico széria). A felsorolt címek egy jelentős része a Kalypso Media gondozásában, illetve részben fejlesztésében kerülhetett a tisztelt nagyérdemű elé, és legtöbbjük mára igen szép renomét tudhat a magáénak. A kiadó tulajdonában álló Gaming Minds Studios korábbi játékai – Port Royale 3, Patrician IV – után ezúttal a tizenötödik századi Itália kereskedővárosainak világába repít el bennünket a Rise of Venice című kereskedelmi stratégiai programban, ahol az egyik legerősebb ilyen polisz, Velence felemelkedésének lehetünk szerves résztvevői.
A reneszánsz korban járunk, amikor a hajdani Római Birodalom szívében, az Appennini-félszigeten független városállamok versengenek egymással a politika és a gazdaságot meghatározó tengeri kereskedelem hadszínterén. Ezek egyik legkiemelkedőbb tagja, a varázslatos Velencei Köztársaság éppen időlegesen felülkerekedett legnagyobb riválisán, Genován ebben a küzdelemben, amikor nagyapánk a halálos ágyához hívat minket. Arra kér utolsó kívánságaként, hogy hagyjunk fel a ránk addig jellemző szerencsevadász és kalandor életmóddal. Ehelyett vegyük kezünkbe a magunk és családunk sorsát, kezdjünk bele egy veszélyes, kockázatos és varázslatos utazásba, amelynek során egy mindössze egyetlen hajóból álló kereskedelmi kisvállalkozás vezetőjéből ügyes üzleti húzások, az ezek jóvoltából elérhető vagyonosodás, előnyös házasságkötés, a konkurens dinasztiák lenyomása, és végül gazdasági, politikai hatalom megszerzése által váljunk Itália legerősebb városállamának vezetőjévé. Feladatunk tehát adott, hiszen az utolsó kívánságokat illik teljesíteni, így neki is látunk a megvalósításának.
A játék a bevezetőben már említett Port Royale 3 és Patrician IV egyfajta szellemi örökösének, folytatásának is felfogható, miután készítői azok legjobb és legfontosabb tulajdonságait, elemeit szerették volna összegyúrni és továbbfejleszteni ebben a játékban. Egyik talán legszembetűnőbb változás azokhoz képest az irányítófelület leegyszerűsítése. Immár nincsenek külön városképernyők, hanem a térkép zoomolásával tudjuk a sürgő-forgó embertömeggel is benépesített településeket behozni. Itt az egyes épületekben végezhetjük el, állíthatjuk be a kívánt – és társadalmi, vagyoni rangunktól függő – lehetőségeinket az áhított és számunkra éppen elérhető szintre. A piac az egyik legfontosabb ilyen helyszín, hiszen itt zajlik a kereskedelem, amely által előrelépésünket tudjuk vagyonosodásunk révén előmozdítani. A városházán intézhetjük ügyes-bajos dolgainkat (kereskedelmi engedélyeket vehetünk újabb kikötőkbe, különféle engedélyeket szerezhetünk be stb.), de vannak még egyéb fontos helyszínek is. A kocsmában fellelhető sötét alakok felbérlésével szabotálhatjuk riválisaink törekvéseit, ellopathatjuk azok árukészletét és egyéb nem kifejezetten baráti gesztust tehetünk feléjük.
A játékban összesen huszonöt kikötőváros kapott helyet, amelyek egy része hozzánk, másik része legnagyobb vetélytársunkhoz, Genovához lojális, egy kis harmadik hányada pedig semleges. A saját szövetségeseinkkel való kereskedelem egyszerűbben kivitelezhető, bár itt is szükséges némi pénzbeli áldozat meghozatala a kereskedelmi és bizonyos áruk szállítási jogainak engedélyéért. Genova szövetségeseit bizony már komolyabb összegekkel kell megvesztegetnünk, ha mi is részesedni akarunk a velük való barterből, de a kettőnk között fennálló hadiállapot lehetővé teszi a kikötők blokád alá vonását vagy a hajóflották megtámadását is.
A tengeri csaták talán a játék egyik legkevésbé kidolgozott, leggyengébb elemei. Flottánk méretétől függetlenül mindig csupán egyetlen hajót irányíthatunk, és a különféle manőverek, mint például az ellenséges hajók megcsáklyázása vagy elfogása ezáltal nem egy leányálom. Az is igaz ugyanakkor, hogy a kereskedelmi, politikai, gazdasági rész a program leghangsúlyosabb eleme, így mind a harci, mind pedig a kalózkodós játékelemek jelentősen háttérbe szorultak benne.
Ügyes és jól megfontolt kereskedelem, riválisaink gyakran nem igazán törvényes módon való legyűrése, és a városállam ranglétráján történő felemelkedés során eljuthatunk az azt irányító Tízek Tanácsáig, ahonnan egyenes út vezethet az áhított Dózse-palotáig. Ehhez azonban népszerűnek is kell lennünk, amit mellékküldetések teljesítése, a jól bevált vesztegetés és a mindennél jobban bevált zsarolás útján segíthetünk elő. Végül, ha mindent jól csináltunk, akkor az egyszemélyes „hajóhaddal” rendelkező kiskereskedőből a reneszánsz kor egyik legnagyobb hatalommal rendelkező uralkodójává válhatunk, beteljesítve ezzel nagyapánk – és az egyszemélyes kampány – akaratát. Többszemélyes módban maximum négy játékos küzdhet egymás ellen, a játékban szereplő négy rivális család valamelyikének élén. A győzelemhez ekkor is a lehető legnagyobb vagyon elérése vezet, de az egyjátékos mód valamennyi lehetősége (vesztegetés, zsarolás, szabotázs stb.) szintén a rendelkezésünkre áll mindehhez.
A játék képi világára nem lehet panaszom, még ha az nem túl széles skálán mozgó számú opcióval állítható is csupán a kívánalmainknak megfelelően. Cserébe a játék igen jól fut régebbi konfigurációkon is. Az átvezetők a ma már egyre jobban közkedvelt, állóképes, mesélős irányvonalat képviselik, de nem volt okom ezen fennakadni, ez illett a játék stílusához. A hangok és a szinkron szintén nem kiemelkedőek, de nem is mondhatók gyengén sikerültnek. Az oktató rész igen bőséges: végigjátszása során elsajátíthatjuk a Rise of Venice főbb mechanizmusait, és begyakorolhatjuk azokat – amire szükségünk is lesz, tekintve, hogy némelyik interfészt igencsak eldugták a készítők. Ezáltal a betanulási idő kicsit hosszabb, de azért nem vészesen, és utána már egyszerűen, rutinból végezzük a kereskedelmi útvonalak automatizálását, a jogok megvásárlását, emberek toborzását és fegyverek vásárlását hajóinkra, illetve minden egyebet. Sajnos a bakik terén is tapasztaltam egyet s mást, mert az például, valljuk be, igencsak különös jelenség, amikor hajóink gyakorlatilag legénység nélkül is simán közlekednek, de hát Istenem, a Fekete Gyöngy is képes volt erre.
A Rise of Venice ezúttal az 1400-as évek Velencei Köztársaságába kalauzolja el a kereskedelmi stratégiai játékokra fogékony játékosokat. Erős gazdasági, kereskedelmi játékrésze szemben áll a kicsit elnagyolt és elhanyagolt, tengeri csatákat szimuláló játékelemével, amelyet szintén ellensúlyoz a kellemes képi világ és az egyszerűsített interfész. Senki ne várjon tőle világmegváltó történelmi hűséget, ez a program nem arról szól. Ily módon, aki valós történelmi mélységet keres, az maradjon inkább az Europa Universalis IV-nél, aki azonban egy kellemes kereskedelmi és gazdasági, politikai elemekkel felvértezett programra vágyik, az nyugodt szívvel vágjon bele ebbe az ezen a téren jól teljesítő játékba.
