2009-ig általánosan elfogadott tény volt, hogy nem nagyon léteznek jó szuperhősös videojátékok. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a legtöbb ilyen alkotás valamelyik hollywoodi próbálkozáshoz kötődött, a filmes játékok pedig szinte törvényszerűen rettenetesek. Pedig kísérlet akadt bőven, számtalan játékot kapott már Pókember, feltűnt a monitorokon az X-men vagy épp Vasember, Macskanő és Hulk. Ezek döntő többsége mégis hamar eltűnt a süllyesztőben.
Aztán szinte a semmiből érkezett a Rocksteady Studios és Batman, akik megváltoztattak mindent. Ez a fejlesztőcsapat megmutatta, hogyan kell kitűnő akciójátékot összehozni egy sokmilliós rajongótáborral rendelkező hős főszereplésével. A Batman: Arkham Asylum két évvel későbbre egész várossá fejlődött a második részben (Batman: Arkham City), amely nem csupán a játszóterünket növelte többszörösére, de a ránk váró kihívásokat is. Szinte minden elemében az előd fölé tudott nőni. Éppen ezért a rajongókat szíven ütötte a bejelentés, miszerint a harmadik játékot már nem a Rocksteady fogja elkészíteni, hanem a WB Games Montreal, a kiadó egy másik stúdiója. A Batman: Arkham Originst éppen ezért sokan kétségekkel telve várták, hiszen nem lehetett tudni, hogy az új csapat mihez kezd majd a remek alapokon nyugvó projekttel. Ha tovább olvasol, megtudhatsz ezt-azt.

A Batman: Arkham Origins Bruce Wayne egyik első kalandját meséli el. Batman még korántsem az a híres bűnüldöző, akinek az utca söpredéke még a nevét sem meri kimondani. Gotham városában épp csak szóbeszéd járja, hogy egy különös sötét alak bukkan fel időről időre, és elvégzi azt, amire a rendőrség képtelen. Maga a rendőrfőnök, Gordon kapitány is azt hajtogatja minden interjújában, hogy Batman, mint olyan, nem is létezik.
Már hogyne létezne! Olyannyira, hogy bár igazán még bele se lendült a rosszfiúk aprításába, máris sikeresen rálépett a város legbefolyásosabb maffiavezérének tyúkszemére. Black Mask éppen ezért úgy határozott, csírájában fojtja el a kezdeményezést, és 50 millió dollárt tűzött ki a hegyes fülű fejére. A hír gyorsan szárnyra kelt, így karácsony estéjére már a világ 12 legveszedelmesebb bérgyilkosa áll készen, hogy rövidre zárja Batman karrierjét.
Nyomozásunk a Blackgate börtönben veszi kezdetét, ahol rögtön szembe is kerülünk egyik legádázabb ellenségünkkel, Killer Crockal.
„Uram, ugye tisztában van vele, hogy csupán annyit kell tennie, hogy ma estére itthon marad?” - kérdezte Alfred, miközben épp a páncélt igazgattam magamon, mire rezzenéstelen arccal azt válaszoltam: „Nem kockáztathatjuk ártatlanok biztonságát.”
Lényegében ezzel a párbeszéddel kezdődik a kaland, amely egyetlen éjszakát, karácsony éjszakáját öleli fel. Ennyi időnk van, hogy kézre kerítsük a város legnagyobb gonosztevőjét, felszámoljuk az őt körülvevő kiterjedt bűnszervezetet és persze likvidáljuk a ránk vadászó bérgyilkosokat. Ja, mindezt úgy, hogy menet közben a rendőrség is ott tesz nekünk keresztbe, ahol tud (vagyis valójában sehol).
Nyomozásunk a Blackgate börtönben veszi kezdetét, ahol rögtön szembe is kerülünk egyik legádázabb ellenségünkkel, Killer Crockal. Ő szolgáltatja az első hasznos információkat, amelyek alapján Black Mask nyomába eredhetünk.

A játékmenet az előző (vagy épp az ezt követő?) két rész rajongóinak ismerős lehet, hiszen a lényegi elemek változatlanok maradtak. A várost járva különféle nyomok után kutatunk, feladványokat oldunk meg, bandákat számolunk fel. Az egész gyakorlatilag semmit sem változott az Arkham City óta. A közelharc ugyanúgy a támadásokból, kontratámadásokból, figyelemelterelésből és speciális kivégzésekből épül fel. Ismét vannak csendes vadász jelenetek is, amikor egyenként kell feltűnés nélkül becserkésznünk a fegyvereseket. Ilyenkor ismét számos megoldás közül válogathatunk: a magasból csaphatunk le áldozatunkra, a hátába kerülhetünk vagy a szellőzőkön keresztül ronthatunk rájuk.
Ismét nagy segítségünkre van a detektív mód, amely jól láthatóvá teszi környezetünk fontos részeit, könnyen kiszúrhatóvá teszi a továbbvezető utat, valamint a falakon keresztül is jól láthatjuk, hogy ellenségeink merrefelé mozognak, milyen lelki állapotban vannak és – ami még fontosabb – hogyan vannak felfegyverkezve.
Kütyükből ismét akad szépen, a batarangtől kezdve a robbanó zselén át egészen a füstgránátokig.
A fő történeti szál küldetései során időről időre ránk ront valamelyik bérgyilkos, akik közül van, akit gyakorlatilag egyetlen ütéssel le is tudunk, de a többség nagyon megizzaszt minket. Az első igazán nagy kihívást Deadstroke jelenti, de mellette felbukkan Bane, Copperhead, Deadshot, Firefly és Shiva is. Mindegyiküket más módszerrel lehet legyőzni, de mindenkire egyöntetűen igaz, hogy piszok kemény harcosok.
A dolgunk persze nem ennyire egyszerű, ugyanis úton-útfélen gonosztevőkbe botlunk, akik igyekeznek borsot törni az orrunk alá. Ezek a mellékküldetések alaposan kibővítik a játékidőt, hiszen az egyébként nem túl nagy várost feltöltik gyűjtögetnivalóval. A különféle jeladókat és adattárolókat azonban nem könnyű megkaparintani, mindegyikhez valamilyen furfangos úton lehet hozzáférni. Ugyanígy az egyes városrészek közötti gyors utazáshoz (vagyis a Batwing használatához) először fel kell törnünk az adott kerület zavaróállomását, máskülönben marad az ugrálás, futás és a batclaw használata.
Apropó, kütyük. Ezekből ismét akad szépen, a batarangtől kezdve a robbanó zselén át egészen a füstgránátokig. Ezek mind-mind ismerősek az előző részekből, ugyanakkor ötletes megoldás, hogy egy részüket csak most fedezzük fel magunknak vagy épp vesszük el őket egy rosszfiútól.

A küldetések között bármikor visszatérhetünk barlangunkba, ahol új páncélt vehetünk fel (feltéve, hogy ezeket a bónuszokat feloldottuk), de rendelkezésünkre áll a kiképzőközpont is, ahol begyakorolhatjuk a mozdulatokat. Ez remek módja az XP-szerzésnek, amelyre nagy szükségünk van.
A karakterfejlődés két alappillérre épül: fejleszthetjük páncélunkat, valamint eszközeinket. A különféle új kütyük nyújtotta új képességek automatikusan aktiválódnak, valamint akadnak olyan fejlesztések, amelyeket kihívások teljesítésével tehetünk elérhetővé.
A menüben egyébként rengeteg információt találunk: a térkép mellett van részletes adatbázis a fontosabb szereplőkről, a nyomozásunkról helyzetéről, valamint a legkeresettebb bűnözők ügyének állásáról is.
A grafika jottányit sem változott az előző két játékhoz képest. Ismét az Unreal Engine 3 teljesít, ismét nem rosszul. A karakterek és a város kidolgozottságával semmi gond nincsen, az animációk és az effektek is nagyon rendben vannak. Batman páncélja az idő előrehaladtával kopik, karcolódik, a palást itt-ott elszakad. Az optimalizáltsággal sincsenek komolyabb gondok, PlayStation 3-on csak nagyon ritkán akadt meg a játék. Az átvezető videók mind a játék motorjával készültek, némi utómunkával megspékelve. A karakterek mimikája (kiváltképp Batmané, már amennyit a maszk látni enged belőle) nagyon rendben van.

Persze ez a játék sem tökéletes, de a tökéletlensége pont az elődökhöz köthető. Az egészen nagyon érződik, hogy a WB Games Montreal kapott egy komplett csomagot a Rocksteadytől, amelyhez gyakorlatilag nem akartak, nem tudtak (esetleg a kiadó tiltotta meg nekik) hozzányúlni. A grafika és a játékmenet szinte semmit sem változott, olyan érzés lengi körül a játékot, mintha csak új küldetéseket kaptunk volna a Batman: Arkham Cityhez. Mindez persze nem feltétlenül baj, hiszen remekül illik rá a „jón ne változtass” mondás. Csak így egy kicsi hímes tojás jelleget kapott a játék, amelyre nagyon vigyáztak az új gazdái, nehogy valami baja essék. Egyszerűen nem mertek kockáztatni.
A régi hangulat ismét végigkísér bennünket.
A Batman: Arkham Origins többjátékos móddal is rendelkezik, amelyben a Blackgate börtönben tehetünk rendet. Három csapat játszik egymás ellen: Bane és Joker bandái, valamint a Batman-Robin duó. Előbbi kettőnek az ellenséges bandát kell hidegre tennie (bár eleve a hűvösön vannak, hehe...), míg Batmanék dolga, hogy levadásszák a bandatagokat. A két bűnbanda fegyverekkel szerezhet érvényt szavának, míg a denevér a jól ismert kütyüire támaszkodhat.

Összességében elmondható, hogy Batman első nagy kalandja tökéletesen azt nyújtja, amire előzetesen számítani lehetett. Nem mert nagyot kockáztatni, így érdemi újításokról nem beszélhetünk, ám remekül főzött abból, amije volt. A látvány és a játékmenet nem okozhat nagy meglepetéseket, cserébe a régi hangulat ismét végigkísér bennünket. A Batman: Arkham Origins teljes végigjátszásához több tíz órára van szükség, így a tartalom is kellően bőséges, sokáig leköti az embert. A színészi játékkal sincsen gond, a zenék pedig egyenesen zseniálisak (a főmenü baljós, mégis karácsonyi hangulatú zenéje nagyon üt). A WB Games Montreal végül csak nem csinált semmi rosszat a denevérrel, így a rajongók is megnyugodhatnak.