Mindig is híve voltam az indie játékoknak. Az alacsony költségvetés ugyanis nagyjából minden esetben kizárja, hogy a játék a látványvilágával hódítson, ehelyett ún. ötleteket kell belepakolni a játékba ahhoz, hogy az kitűnjön a tömegből. Régi kedvencem például a Braid című zseniális platformjáték, amelyet egyetlen ember rakott össze az elejétől a végéig – oké, a zenéket nem ő írta –, és a mai napig az egyik legkreatívabb játéknak tartok, amellyel az utóbbi 20 évben játszottam. Persze a budget kategória általában teli van bosszantó vagy vicces programmal (utóbbira jó példa a hírhedt Big Rigs: Over the Road Racing), úgyhogy eléggé kétesélyes a dolog. Ettől függetlenül kapva kaptam a lehetőségen, hogy egy újabb játékot teszteljek ebből a kategóriából, amely ráadásul a magyar Zen Studios munkájának gyümölcse. A srácok eddig leginkább flipperjátékokat készítettek, ezúttal azonban egy huszárvágással valami teljesen mást hoztak ki.
Nehéz műfajilag behatárolni a CastleStormot. A játékmenet egyszerűen leírható: egymással szemben áll két vár, amelyekben van egy-egy zászló. A győzelemhez vagy a zászlót kell elrabolnunk, vagy az ellenség várát kell a földdel egyenlővé tennünk – teljesen nyilvánvaló, hogy a másodikat választja mindenki. A játék egy kicsit minden: tower defense amolyan Castle Attack stílusban, átlagos Angry Birds klón, ugyanakkor lehetőségünk van arra is, hogy az ellenséges vár és katonái ellen harcba küldjük saját bakáinkat, akik között van egyszerű ágyútöltelék és hatméteres troll is – ha pedig ez sem elég, mi magunk is beszállhatunk az adok-kapokba. Az ilyen mixekből elég fura dolgok szoktak kijönni, szerencsére azonban itt működik a dolog. A CastleStorm ugyanis mindenből a legjobb dolgokat vette át: a tömegével áramló ellenségeket jópofa és változatos fegyverekkel tehetjük ártalmatlanná, ugyanezekkel rombolhatjuk le az ellenséges várfalakat is, amelyek a fizika törvényeinek megfelelően, látványosan omlanak össze. A platformjáték része egyszerű, de szórakoztató hentelés, egységeink pedig sokfélék és viccesek. Az egész játék rajzfilmszerű, nem veszi túl komolyan magát, és teli van rengeteg aranyos/humoros elemmel, amelyeket a képek kiválóan visszaadnak: lőhetjük szivárványt pukizó birkával az ellent, a támadó sárkányokat egyetlen lövéssel pulykává változtathatjuk, amelyek hasonló agresszivitással, ám jóval kevesebb sikerrel próbálnak majd kárt tenni bennünk. Még a saját várunkat is mi rakhatjuk össze!
A mixekből elég fura dolgok szoktak kijönni, azonban itt működik a dolog: a CastleStorm mindenből a legjobb dolgokat vette át.
Ezeken kívül még számos küldetéssel találkozhatunk a kampányban, merthogy van ilyen is. A kerettörténettől persze nem kell túl nagy dolgokat várni, de azért a Barátok közt utóbbi négyezer részét magasan veri. A fejlesztők elég kreatív küldetésekkel oldották meg, hogy a hadjárat egy pillanatra se legyen unalmas, és ehhez a történet is teljesen jól asszisztál. Persze a „csak még egy szintet lejátszok” érzéshez remekül hozzájárul az is, hogy az új fegyvereket/egységeket/varázslatokat folyamatosan adagolva kapjuk, és ezeket ráadásul fejleszteni is lehet, ami újabb okot ad arra, hogy a mellékküldetéseket és a bónusz feladatokat (fejezd be a küldetést x idő alatt, tedd valamelyik egységet a nap „hősévé”) is elvégezzük némi extra aranyért. Mivel a játékmenet eléggé szórakoztató, ezek sohasem fárasztóak, a kitűzött bónuszfeladatok pedig közepes szinten második-harmadik nekifutásra teljesíthetőek. A játékban amúgy több oldal is választható, amelyek némileg eltérő fegyverzettel és egységekkel rendelkeznek, de azért a legtöbbnek megvan a párja a másik oldalon.
A CastleStormban természetesen van multi is: meglehetősen szórakoztató emberi ellenfél ellen játszani. Sajnos néhány apróság eléggé hiányzik, például a lobbiban nincs chat, és jó lenne valami jelzés arról, hogy van-e valaki online egyáltalán, mert az első játékhoz is vagy tíz percig keresett ellenfelet.
A zene és a hanghatások is remekül sikerültek, az egyik track komoly dallamtapadást okozott, amelyet szerencsére némi metalzenével sikerült gyógyítani. A párbeszédeknél viszont csak hümmögéseket lehet hallani: ez nyilván az indie kategória hátránya, egy profi szinkroncsapat alkalmazása – pláne angolul – elég horribilis összegekbe kerülhet.
A CastleStorm természetesen elérhető magyar nyelven is, ezúton szeretném azonban virtuálisan orrbavágni azt, aki szerint a nehéz és közepes fokozatok után a kazuár jön. Ennél idiótább szó a világon nincsen, teljesen megfelelt volna a könnyű is. A szövegek egyébként teljesen jók, és még a helyesírásukba sem lehet belekötni.
A CastleStorm tehát egy remekül sikerült budget játék, jelen pillanatban épp 9,99 euróért, azaz nagyjából 3000 forintért kapható a Steamen. Csak ajánlani tudom!
