Mint azt a szóban forgó játék előzetesében már megírtam, a brit Media Molecule csapata ezidáig leginkább a LittleBigPlanet című sorozatról volt híres, amely a Sony konzolparkjának egyik legbájosabb és legeredetibb alkotása mind a mai napig. A babzsákok világát soron követő, kizárólag PlayStation Vitára megjelenő alkotásukban immár a papírmasé figurák és kartonpapír makettek birodalmára cserélték fel, egy, az előzőnél nem kevésbé egyedi és bájos játék erejéig. Az alkotás a Tearaway címet kapta, és azon kevés programok számát bővíti, amelyek remekül aknázzák ki a kis kézi erőműben rejlő lehetőségeket – ráadásul mindezt igen kedvező áron teszi.
A történet nem túl bonyolult: kis papírmasé figuránk, Atoi vagy Iota (nemétől függően) nekünk, a játékosnak szeretne kézbesíteni egy különleges küldeményt. Ehhez a mi segítségünkre van nagy szüksége, hiszen számos akadályon és feladaton kell keresztülverekednie magát hozzá. Ilyen formán a játék másik főhőse mi magunk vagyunk, aki a kiterjesztett valóság eszközeinek – no meg a PlayStation Vita előlapi kamerájának – köszönhetően be is kerülünk a programba, mint a „mindent látó, mindenek felett uralkodó nap” arca. A roppant ötletes játékmenetbeli megoldások jóvoltából szinte beépülhetünk, szó szerint belenyúlhatunk a játékba, hiszen a hátoldali érintőfelületet megérintve mintegy áttörjük a gép kasztniját, és ujjainkkal segíthetjük tovább szorgos kis társunkat. Máskor színüket vesztett, kifakult élőlényeknek fotózhatunk új külsőt, amely, ha megtetszik nekik, rögtön meg is jelenik többi, hasonlóan járt társukon is. A különféle, a masina technikai specifikációiból adódó irányítási metódusok mellett természetesen a hagyományos, háromdimenziós platformerekre jellemző módszerek is szerepelnek a programban, így arról végképp elmondható, hogy mindent alkalmaz, amit egy mai, huszonegyedik századi kézikonzol arzenálja kínál, miközben végigjárjuk a program összesen három fejezetét. Közben a sok akadály leküzdése mellett segíthetünk a világot benépesítő papírmasé figurák ügyes-bajos dolgaiban is, így például saját kezünkkel kreálhatunk virtuális kartonpapírból hópelyheket vagy egyéb tárgyakat. Sőt, magunknak is készíthetünk mindenféle felszerelési tárgyakat, de azokat akár meg is vásárolhatjuk a programba épített készletből, így Babzsákékhoz hasonlóan Kartonékat is kedvünkre cicomázhatjuk.
A játék megvalósítása annak stílusához abszolút illik, és a csapat előző alkotásaihoz hasonló egyediség és báj itatja át annak minden szegletét. A figurákat a Lionheadtől átigazolt grafikus designer, Rex Crowle firkái ihlették, amelyeket előszeretettel hagyott szanaszét a Media Molecule főhadiszállásának legkülönfélébb helyein, míg a srácok végül felfigyeltek rá, és egy új játék világát és megjelenését építették rá. A zene és a hangok – különös tekintettel a szintén már megszokottnak mondható, mindent kommentáló, nagyon is kellemes és humoros narrációig – szintén remekül passzolnak a játékhoz. A játékmenetről és a vezérlésről már fentebb megírtam, hogy az mennyire jól átgondolt, és mennyire profi módon aknázza ki a kis Sony gép valamennyi adottságát. Őszintén szólva, egyedül a játék rövidségét tudnám felhozni negatívumként, de annak hangulata megelőlegez akár több végigjátszást is, így nem kötök bele ebbe komolyabban, csupán megjegyzem azt.
A LittleBigPlanet játékok után a Media Molecule ismét valami roppant egyedi és nagyon szórakoztató játékot készített, amely ezúttal a PlayStation Vita tulajdonosok gyűjteményét bővítheti. Szívből ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi, mit is tud az említett kézikonzol, és milyen egy annak valamennyi képességét és technikai adottságát prezentáló játék 2013-ban. Azt pedig szívből remélem, hogy elődjéhez hasonlóan kis kartonpapír barátaink kalandjai is sorozattá bővülnek, amelyre kiváló alkalmat kínálna a már a küszöbön álló PlayStaton 4 is. Úgy legyen!
