Több százezer játékos nem tévedhet, a Wargaming pedig nagyon jól ráérezhetett az ingyenes háborús játékok receptjére, miután az általuk készített World of Tanks a jelenlegi legnépszerűbb és legsikeresebb online játékok egyike. A fejlesztőcsapat azonban nem üldögél büszkén a learatott babérokon: ahogy arról már többször is beszámoltunk, további részeken dolgoznak, amelyek képzett pilótáikat a fellegekbe és a tenger mélyére is eljuttathatják. Jelenleg az első kitűzött célt érték el, néhány hete ugyanis hivatalosan is megjelent a hosszú időn át bétatesztelt World of Warplanes, mi pedig több óra dogfight után összegyűjtöttük számotokra tapasztalatainkat.

Első indításkor a tankos játékhoz hasonlóan egy tutorial módba érkezünk, amely elmagyarázza az alapokat. Lényegében az egérrel irányítjuk gépünket és célzunk, a W-vel felpörgethetjük a motort, hogy megnöveljük sebességünket (a túlmelegedés határain belül), a B-vel pedig az arra alkalmas gépekről bombákat szórhatunk. A csata során amellett, hogy elkerüljük a hegycsúcsokat és az ellenséges gépeket (az ütközésdetektálás pontos, ha két gépnek csak a szárnyaik találkoznak, azok bizony leszakadnak, és kezdődik a zuhanórepülés), arra kell ügyelnünk, hogy egy gép támadásakor az előtte haladó vörös karikába célozzunk, lövéseink ugyanis csak így találnak célt.
Ezt követően a World of Tanksből is ismerős hangárba érkezünk, ahol láthatjuk az aktuális repülőinket, alapból mind az öt ország felhozatalából (amerikai, német, japán, brit, orosz) egyet-egyet, illetve egy értékesebb, prémium kategóriás darabot. Wargaming veteránok semmilyen újdonsággal nem találkoznak az itteni menüsorban – a csatákban begyűjtött tapasztalati pontokból és pénzből fejleszthetjük, tuningolhatjuk gépeinket, haladhatunk lefelé a technológiai fákon (összesen 10 fejlettségi fok és nagyjából 100 gép érhető el jelenleg), valamint perkeket vehetünk a pilótáknak, amelyekkel kisebb-nagyobb előnyökre tehetünk szert, például nagyobb látótávolságra, vagy elolthatják a sok találat után kigyulladó tüzeket poroltó felszerelés nélkül is. Néhány Gold kategóriás gépet leszámítva minden megvásárolható játékbeli pénzzel, ami kellemesen gyors tempóban gyűlik teljesítményünknek megfelelően, hangárunkban pedig egyszerre legalább 7 repülőt tárolhatunk anélkül, hogy újabb helyekért kellene fizetnünk.
A játékmód alapértelmezésben a Standard Battle-re van állítva, és nem is sűrűn fogtok más opciókat válogatni. Még a legalacsonyabb szerverpopuláció esetén is legfeljebb fél perc várakozás után kezdődik a csata, kicsit kiegyensúlyozottabb játékosösszetétellel, mint anno a World of Tanks esetében (ahol eleinte egyes tankok között akár négy fokozatnyi különbség is lehetett). A cél az ellenséges csapat teljes likvidálása a tutorialben elsajátított módon, illetve szemét kamikaze akciókkal, amikor a kevesebb életerővel vagy gyengébb repülővel rendelkező játékosok szándékosan beleütköznek az ellenséges csapat tagjaiba – a gépek pusztulása miatt mindkét félnek jár érte pont. Ha esetleg a játékosok nagyon jók a pálya szélén bujkálásban, esetleg túl jól manővereznek, és a teljes likvidálás elhúzódik, a bombázásra képes és Attack Airfighter típusú gépek megsemmisíthetik az ellenséges csapat földi bázisait is (légelhárító ütegek, repterek), amelyekkel folyamatosan feltöltenek egy százalékos sávot, és ha ezen elérik a 100%-ot, ugyanúgy nyernek, mintha az ellenséges bázist foglalták volna el a World of Tanksben.

A 11 hatalmas, részletesen kidolgozott pálya nagyon jó helyszíneket nyújt a légicsatákhoz, a játékosoknak pedig a kevésbé népszerű Team Training opcióval lehetőségük van a gépeik fokozata miatt amúgy még nem játszható helyszíneken is gyakorolni, akár botok bevonásával. A grafika jelentős javuláson esett át a WoT óta, cserébe a gépigény is emelkedett (bár még mindig nagyon baráti), az összhang pedig, ahogy a 30 játékos a festői táj fölött lövi egymást, bombázza a földi bázisokat, miközben a Tanksben megszokott módon kellemes aláfestő háborús zenék szólnak, egyszerűen lenyűgöző.
Természetesen akadnak szépséghibák is. Például ameddig nem szerzünk megfelelő fokozatú gépeket, csak ugyanazokat a pályákat játszhatjuk újra és újra, ami egy idő után kissé monotonná válhat. A sikerhez elengedhetetlen a néha meglehetősen hiányos csapatmunka, a repülők fejlesztése pedig egy megadott fokozat elérése után meglehetősen lelassul, és így bár a 100 gép megnyitása és használatuk elsajátítása kellően hosszú játékidőt ígér, egy idő után kissé unalmassá válhat újra és újra ugyanazokat a pályákat, ugyanazokat a járműveket használni. A tutorial nem az igazi, az alapok elmagyarázásán túl semmit sem kapunk, így például a földi célpontok fontosságára és a Team Training szervezésére is magunktól kell rájönnünk. Az igazán rátermett játékosoknak pedig a kitartásuk sem kifizetődő, a sajtóaccounthoz kapott 10-es fokozatú csodafegyverekkel jelenleg még két perc keresés után sem találtam magamnak játékot.

De mindezektől eltekintve a World of Warplanesszel a Wargaming nem hazudtolta meg önmagát, gyorsan letölthető, nagyon könnyen megtanulható, a csaták viszonylag rövidek (öt-hat percnél hosszabb ütközetben még nem volt részem), a mesterévé válni viszont igazi kihívás mindenki számára. Azoknak is ajánlok egy próbát, akiket esetleg a World of Tanks nem ragadott annyira magával – a World of Warplanes folyamatos akciója és hangulata engem is jobban megfogott.
Megjegyzés: a fejlesztők még a gamescomon elmondták, hogy a játékot ugyanúgy honosítani tervezik minél több nyelvre, mint a World of Tanks esetében történt, így a jövőben várható, hogy a menük és képernyők anyanyelvünkön fognak megjelenni.