Aki valamennyire jártas az űrszimulátorok világában, már biztos hallott az X játékokról. Az X: Beyond The Frontierrel indult űrszimulátor-sorozat az évek során, ha nem is túl nagy, de igen hűséges rajongótábort gyűjtött maga köré. A legutóbbi rész, az X3:Terran Conflict és annak Albion Prelude kiegészítőjében teljesedett ki. Az X sorozat jellemzői eddig főként a bődületesen nagy játéktér (több mint 200 szektor), hatalmas hajó- és felszerelés-választék, valamint a szabad játékmenet voltak. A sorozatnak viszont voltak gyengeségei is: a játék öregedő motorja nem tudott lépést tartani az óriási univerzummal, így az MI néha elég buta dolgokra volt képest. A hatalmas szabadság és automatizálhatóság miatt pedig a játék kezelése is nehézkes és átláthatatlan volt, ami rengeteg kezdő játékost elijesztett. Ezért a sorozat maximum a hardcore szimulátor-rajongókat tudta megfogni, és nem igazán robbantott bankot az eladások terén.

Így aztán az Egosoft fejlesztői visszaültek a tervezőasztalhoz, hogy valahogy a nagyközönség számára is elérhetővé és fogyaszthatóvá tegyék az X-szériát. Ennek nyomán született meg jelenlegi cikkünk tárgya, az X Rebirth, amely a nevéhez hűen a sorozat újjászületését volt hivatott elhozni. Aki viszont rápillantott a cikk végi értékelésre, az már tudja, hogy ez nagyon nem sikerült. Miért? Ezért:
Mint bizonyára feltűnt, a játék már bő két hete megjelent, ez az ismertető mégis idáig késett. Ennek az az egyszerű oka, hogy a Rebirth a kiadáskor egész egyszerűen játszhatatlan volt. De azon keveseknek, akiknek egyáltalán elindult (nálam például nem), sem okozott túl sok örömöt. Fagyások és kilépések lépten-nyomon, az FPS pedig leginkább diavetítéshez volt fogható, még a legbrutálabb vasakon is, mindez minimum grafikán. Néhány barkácstrükkel ugyan sikerült működésre bírni a játékot, de abban sem volt túl sok köszönet. Persze a képekről és a trailerből ez nem derült ki, ugyanis húsz tonna shadert és post-processing effektet húztak rá mindenre, így első ránézésre minden szép, színes és állat leejtős, viszont magában a játékban már jóval árnyaltabb a helyzet. A grafika még az akadozáson túl is pocsék, a textúrák mosottak, az animációk beragadnak, a karaktermodellek pedig leginkább egy űrbéli idősek otthonára emlékeztetnek. De a grafikán túl a játékmenet is kész katasztrófa. Kiadáskor a játék sztori módját egyszerűen nem lehetett végigvinni a brutális bugtenger miatt, már az elején áthatolhatatlan falakba ütközött az ember. Például a kereskedést – amely a játék egyik bőszen hangoztatott alappillére – csak néhány kiváltságos játékos tudta valamennyire működésre bírni, a többieknek pedig csak a frusztrált keresgélés maradt. Újratöltögettésel és sokszori próbálkozással néha sikerült továbbjutni (már ha nem felejtett el az ember menteni, ugyanis automata mentési funkció nincs), de sok beharangozott funkció nem úgy működik, vagy egyáltalán nincs is benne a kiadott játékban.

Az előző részekhez képest kegyetlenül le lett butítva az X Rebirth. Most már csak egyetlen hajót irányíthatunk, az Albion Skunkot (elég találó név), és az elérhető felszerelésekből is csak pár darab van, amelyekről elég nehéz eldönteni, mennyire jók, mivel gyakorlatilag semmi adatot nem kapunk róluk. Ehelyett viszont kapunk egy kéretlen másodpilótát, aki a dekoltázs-villogtatáson túl még állandóan bele is pofázik mindenbe az anyósülésről, ami hosszútávon elég idegesítő. Különálló szektorok helyett most egy nagyjából egybefüggő játékteret kapunk, amelyben kapuk helyett a szektorok között Freelancer-szerű űr-autópályákon mozoghatunk. Itt annyi az újítás, hogy ugrálhatunk a „sávok” között, és egy gyorsabb hajó mögé ugorva „draftingolhatunk” (szélárnyékban mi is felgyorsulunk). Kisebb állomások helyett immáron marha nagy űrvárosokat találunk mindenfelé, amelyeket valóban szépen megterveztek és részletesen kidolgoztak, viszont ahhoz, hogy megtaláljuk rajtuk a dokkot vagy a kereskedőpontokat, körbe kell repkednünk és egyesével le kell szkennelni a gigantikus állomások minden modulját, ami őrületesen unalmas és fárasztó hosszú távon.
Sajnos az űrharc is végtelenül pocsékra sikerült. Valamilyen agyament oknál fogva kivették a gravidart (3D-s űrradar), így maximum a cockpit szélén felbukkanó pici markerekből tudjuk, hogy arra valamerre van valami. Másrészt célzógombok sincsenek, így csak úgy tudunk célpontot váltani csata közben, ha a hajóval felé fordulunk és az egérrel rákattintunk a képernyőn, ami, mondanom sem kell, hatalmas baromság, és szinte lehetetlen egy nagy hirig közepén.

Ha meguntuk az űrben repkedést, leszállhatunk állomásokra és nagyobb hajókra is, és gyalogosan mászkálhatunk a fedélzeten. Ez nagyjából pár folyosót és egy dokkolótermet jelent, szóval ne számítsunk semmi különlegesre. Itt jön képbe az egyik legnagyobb „WTF” a Rebirth-ben, ugyanis úgy látszik, a mobiltelefon, az internet és úgy általában a távkommunikáció nem létezik a jövőben, ezért csak így landolva és NPC-ket levadászva tudunk gyakorlatilag bármit elérni a játékban. A vásárláson és hajónk javítgatásán át a legénység toborzásáig és a kereskedésig mindent csak és kizárólag FPS módban és NPC-ken keresztül végezhetünk. Ez azért is idegesítő, mert azon túl, hogy levadásszuk a dokkolóhelyeket a hatalmas állomás felszínén, amíg le nem szállunk és fel nem forgatunk odalent mindent, nem tudhatjuk, hogy az általunk keresett kereskedő vagy legénységi tag ott van-e egyáltalán a fedélzeten. Így aztán ez legtöbbször véresen unalmas macska-egér játékba züllik az unalomig ismert folyosókon. Arról már nem is beszélve, hogy a karakterek rémesen néznek ki, és kb. 80 évesnek látszik mindegyik.
Folytathatnám még a sort több oldalon keresztül, de őszintén szólva már így is többet vesztegettem az X Rebirth-re, mint amit megérdemel. A grafika optimalizálatlan, a szinkron pocsék, a játékmenet kritikán aluli és az egész fürdik a bugtengerben. (Az egyetlen értékelhető része az egész játéknak a zene, ami egész jó.) Ez egy hatalmas leégés az egész sorozat számára, amely idáig, ha nem is volt népszerű, de az egyik legjobb, legösszetettebb és legszórakoztatóbb űrszimulátor-sorozat volt. Már a kiadást is brutális felhördülés követte, nem is beszélve a mindenféle fórumokon a pénzüket követelő, átvert és szomorú játékosokról. Azóta már több patch is kijött a játékhoz, amelyek legalább elindíthatóvá tették ezt a szörnyűséget, és a modderek is bőszen dolgoznak, hogy betömködjék a fejlesztők által hagyott orbitális lyukakat, de ami tény, az tény: a Rebirth keserves leégés az X sorozat számára, amely nem hogy elérhetővé és fogyaszthatóvá tette az X univerzumot, hanem inkább elriasztotta a még meglévő rajongókat is. Bármennyire szerettem is a sorozat előző részeit, sajnos azt kell mondjam, hogy a Rebirth-öt senkinek nem ajánlom. Talán fél-egy év múlva, ha addigra sikerül összefoltozni valami játszható szintre, de most semmiképp. Sajnálom.