Dead Nation (PS Vita)

A főleg low-budget és indie jellegű, ám igen sikeres alkotásokat fejlesztő Housemarque, akinek a Super Stardust szériát, az Outlandet vagy a PlayStation 4 egyik PS Pluson ingyenesként debütáló programját, a sokak által minden idők egyik legjobb shoot ’em up játékának nevezett Resogunt köszönhetjük, pár évvel ezelőtt a zombik által ellepett, posztapokaliptikus földi világba vezetett el bennünket. A Dead Nation első verziója még 2010-ben jelent meg, kizárólag PlayStation 3-ra, amelyet márciusban PlayStation 4-re, majd nemrég PS Vitára is portolt a Climax Studios. Akinek már megvolt az eredeti változat, annak ezt a változatot meg se kellett vennie, a cross-buynak köszönhetően ingyenesen megkapja, aki pedig csak most ruház be rá, egyszerre juthat a PS3 és PS Vita verzióhoz. Mi most a PS Vita verziót teszteltük, cikkünk ez alapján készült.

A Dead Nation sztorija nem túl eredeti, mondhatni mára igencsak elcsépelt: egy vírus kiírtja az emberiség majdnem teljes egészét, ám néhány „szerencsés” magányos farkas módjára küzdve próbál meg túlélni minden átkozott napot. Ehhez számtalan fejleszthető fegyver – úgy, mint pisztolyok, karabélyok, lángszórók, rakétavetők, bombák stb. – és felszedhető páncélzat áll a rendelkezésükre. Ezeket részint bizonyos boltként funkcionáló furgonokból, részint az itt-ott elhelyezett ládákból vagy autók csomagtartóiból szedhetjük össze. A kampánymód elején kiválaszthatjuk, hogy a férfi vagy a női főszereplővel kívánunk nekifutni a játék kihívásainak, de azon kívül, hogy a bevezető és átvezető filmekben kinek a hangja szólal meg és kit ábrázolnak a képek, gyakorlatilag semmi különbség nincs közöttük. Az ellenfelek eliminálásának számtalan módja van, csakúgy, mint azok fajtájának. Mi döntjük el, hogy egyszerűen lelőjük vagy lerohanjuk őket, megszólaltatjuk egy autó riasztóját, ami odavonzza azokat, míg mi csendben felrobbantjuk a verdát, eltereljük a figyelmüket egy fényforrás földre dobásával, de választhatunk számos egyéb, gyakran igen intuitív megoldás közül is. Az ellenünk rontó élőholtak szintén igen változatosak: ott vannak közöttük a jól megszokott, lassan araszolók, de vannak villámgyorsak is, akad, amelyik visítva hív erősítést, aki savat köp a talajra, aki ránk veti magát valahonnan fölülről, de olyan is létezik, aki mindössze egy-két csapással kinyír bennünket. A kampány gyakorta más játékokban már megszokott survival módba csap át, mert bizony sokszor megesik velünk, hogy miután azt hisszük, megtisztítottunk egy környéket, kiderül, hogy az még csak az első hullám volt az összesen négy-öt közül, vagy beragadunk valahová, és a felmentés (lift stb.) érkezéséig ki kell tartanunk. A fő sztorit tíz pályára osztották fel, amelyeken checkpoint rendszerben ment a program. Az egyszemélyes játék mellett ad-hoc vagy online kooperatív módban is játszhatunk egy barátunkkal. Eredményeink felkerülnek a világhálóra, ahol országonként is feltüntetik a top játékosok listáját.

A játékban minden egyes fegyver fejleszthető, és a talált új páncélok is számtalan stratégiai lehetőséget hordoznak, tekintve, hogy azok sebzésünkre, gyorsaságunkra vagy ügyességünkre különféle hatással bírnak – így aztán jól meg kell gondoljuk, mikor mit veszünk fel. Ha ehhez azt is hozzáadjuk, hogy arzenálunk sem fejleszthető a végtelenségig, és hogy az egyes pályákon teljesítményünk függvényében minden alkalommal más és más eredményt érünk el, illetve a bezsebelhető trófeáknak is szentelünk egy kósza gondolatot, azt hiszem, nem kérdéses, hogy a játék nem egy egyszer végigjátszós alkotás, főleg nem a maximalisták számára.

A Dead Nation képi világa leginkább a fény-árnyék effektek terén tűnik ki. Azoknak igen jelentős szerepe van láthatóságunk, illetve ellenfeleink megtévesztése szempontjából. A felső, izometrikus nézetű megvalósítás illik a játékhoz, és az utcák szétdúlt kihaltsága sokat segít a nyomasztó hangulat megteremtésében. Hangok terén nem tudok semmi kiemelkedőről, de ugyanakkor semmi gyengeségről sem beszámolni. Annak jellegéből fakadóan a program leginkább egy jó sötét szobában, egy méretes fülessel játszva a legélvezhetőbb – ekkor a hatás garantáltan nem marad el.
Számomra a leggyengébb láncszem ezúttal a vezérlés volt. Nagyon nem egyszerű a bal analóg karral menni, közben pedig a nagyon is – sőt, túlontúl – érzékeny jobbal célozni, főleg, hogy lőni pedig a jobboldali gombbal (a DualShock irányítók jobb 1-es gombjának megfelelő billentyűvel) tudunk, ráadásul a nagyobb erejű találathoz azt tovább kell lenyomnunk. Bevallom, csak nagyon nehezen tudtam ehhez hozzászokni, és nem is igazán élveztem a játék első néhány óráját.

A Dead Nation alapvetően nem rossz játék. Kellő kihívást tartogat akár egymagunk, akár egy barátunkkal vágunk annak neki. A számos upgrade-elési lehetőség, a nem kevés megtalálható páncél, az egyes pályákon elérhető eredmények változékonysága és a nemzetközi, országokra is lebontott leaderboardok, illetve a bezsebelhető trófeák számos végigjátszással kecsegtetik a fanatikusokat, ami egyszersmind a program nagyobb szavatosságát is jelenti. Az irányítás sajnos nem a legtökéletesebb, ami sokat ront a játékélményen, de ha egyszer valaki ráérzett, az túllendülhet ezen a bosszantó aspektuson. Aki szereti a zombihordákkal vívott harcokat és az ehhez rendszerint társuló posztapokaliptikus környezetet, könnyedén megtalálhatja a számítását ebben a játékban.