A Legacy of Kain széria sokak számára az Eidos egyik legemlékezetesebb címe volt. Öt hihetetlenül hangulatos dark fantasy akciójátékkal sikerült játékosok millióit meghódítaniuk, és kora ellenére mind a mai napig képes számtalan remek órát nyújtani mind rajongók, mind újoncok számára (ezt az alig egy éve beszerzett majdnem teljes gyűjtemény fényében tanúsítani is tudom). Talán épp ezért is érthetetlen, hogy a fő történetszálat lezáró 2003-as Defiance óta miért nem kaptunk sem folytatást, sem előzményt, de még a jelenlegi divathoz hűen remake-et sem – illetve, mint nemrég kiderült, elvileg folyamatban volt egy új rész, új főhőssel PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra, de a fejlesztését félbeszakították. A kiadó (az Eidos felvásárlása után ugye a Square Enix) pedig ért hozzá, hogyan csigázza a játékosok kíváncsiságát: a Lara Croft and the Guardian of Lightban például Kain és Raziel letölthető skinként jelentek meg, tavaly pedig bejelentették, hogy egy free-to-play online TPS-t készítenek a sorozat világában, amely a Blood Omen 2 és a Soul Reaver első része között játszódik. Bár a rajongóknak (köztük nekem) nem tetszett túlságosan, hogy egy ilyen nagy múltú széria ilyen formában él tovább, ez nem akadályozott meg abban, hogy jelentkezzem a bétára, és összegyűjtsem számotokra az eddig eltöltött néhány óra tapasztalatait.
A Nosgoth 4v4-es Team Deathmatch játékokat kínál a címszereplő világ városaiban, ahol a Kain irányította vámpírklánok tagjai (Razielim, Dumahim, Zephonim stb.) csapnak össze az ellenük küzdő Sarafan vámpírvadász renddel. A Sarafan tagjai egytől egyig nyílpuskákkal, lőfegyverekkel vannak felszerelve, valamint különböző főzetekkel, robbanó és égő lövedékekkel, míg a vámpírok támadásai szinte kivétel nélkül közelharcra fókuszáltak, képességeik pedig az ellenség megzavarására, izolálására és gyors, csendes becserkészésére irányulnak. Bár elsőre nem úgy tűnhet, a rendszer jól kiegyensúlyozott: az erős csapatjáték és taktika mindkét oldalon kulcsfontosságú: míg az embereknek minél jobb pozíciót kell felvenniük és minél nagyobb távolságot tartani ellenfeleiktől, addig a vámpírok ereje pont a falmászásban, repülésben, gondosan kitervelt, összehangolt támadásokban rejlik. A Sarafan harcosai (scout, alchemist, hunter és prophet) meglehetősen hasonló „kasztok”, akik legfeljebb az általuk használt fegyverekben és képességekben különböznek, Kain gyermekeinél viszont gyökeresen más a helyzet. Míg a hatalmas tyrant az ellenfelek fellökésében, megrohamozásában jeleskedik, addig a reaver a hatalmas ugrásokat, gyors, halálos csapásokat részesíti előnyben, a szárnyas sentinel a nyílt területeket kedveli, és képes felkapni ellenfeleit, hogy aztán halálos magasságból ledobja őket, a deceiver pedig akár magára öltheti ellenfelei alakját is, hogy aztán hátba támadhassa a gyanútlan vámpírvadászokat. Szintén fontos különbség, hogy míg a vámpírok az elhullott ellenfelek szipolyozásával, illetve egy kis pihenő után automatikusan gyógyítani tudják magukat, addig a vámpírvadászoknak a kijelölt oltároknál kell feltölteniük az életerejüket és az elhasznált lőszert.
A Nosgoth természetesen más free-to-play játékokhoz hasonlóan mikrotranzakciós rendszert is használ, viszont a jelenlegi verzióban úgy tűnik, a jobbik fajtából. A boltban vehetünk magunknak új fegyvereket, másodlagos képességeket, amelyekre általában 4-5 csata után összegyűlik a pénz. Az új kasztok megnyitására (alapból csak 2-2 elérhető) a profilunk minden ötödik szintjén kapunk egy ingyenes tokent, sőt, meghatározott időnként ingyenes buffok és perkek is az inventoryba kerülnek. A jelenlegi verzióban egy bizonyos szint elérése után még a kasztok alternatív skinjeit is megnyithatjuk, így gyakorlatilag nincs olyan tartalom, amit az ingyenes játékosok nem szerezhetnének meg kellő mennyiségű játékidő után.
Az eddigi pályák hangulatosak, a sorozat rajongói számára egytől egyig ismerősek lehetnek (főleg a Blood Omen 2-ből), és remekül szemléltetik az emberek és vámpírok háborújának pusztító jellegét, bár felépítésüket tekintve eddigi tapasztalataim alapján a csata előbb-utóbb mindig lekorlátozódik egy viszonylag kis pályarészre, amit az emberek jól tudnak védeni. A grafika szép (Unreal Engine 3 hajtja), bár egyes textúrák, pályaelemek kissé kidolgozatlanok, és nagyobb csatáknál a béta hajlamos elég durva FPS-eséseket is produkálni, amelyek a harc gyorsasága és intenzitása miatt nagyon zavarónak bizonyultak. Ezen kívül fontos még kiemelnem, hogy bármennyire is vagytok tapasztalt játékosok különböző online játékokban, a Nosgoth egyedi jellege miatt elég sokáig fog tartani, amíg beletanultok a különböző küzdőfelek és kasztok megfelelő használatába – személy szerint az egyik legnagyobb élményem volt, amikor a 3. szint elérése után egy meglehetősen jó csapatba kerültem, és nem csak hogy megnyertük a csatát, de nem is a toplista alján végeztem.
A Nosgoth összességében egy érdekes, kellően egyedi és változatos free-to-play játéknak tűnik, amelyet érdemes mind a sorozat régebbi rajongóinak, mind egyszerű érdeklődőknek kipróbálni. Jó érzés visszatérni a Legacy of Kain világába – bár őszintén megvallva nem bánnám, ha a játék sikeres lenne, és a Square Enix végre komolyan fontolóra venné egy nagyköltségvetésű, teljes értékű folytatás elkészítését.
