Marx szerint az emberiség nevetve váljon meg a múltjától. Erre nincs is jobb eszköz, mint valamelyik Tropico rész. Hiszen a diktatúrák egyáltalán nem viccesek, de a német fejlesztők már 13 éve űznek gúnyt belőlük. Persze segíti a dolgukat, hogy inkább a banánköztársaságok színhelyét választották: a Karibi-térséget. Így sok-sok életből vett, de nevetséges dolgot tudtak összepakolni az elmúlt évtizedben. Mindezt ráadásul fantasztikus zenei aláfestéssel – amely ugyan egy idő után azért monotonná válik, de ez főleg annak köszönhető, hogy nagyon hosszú a játékidő...

Azonban a harmadik rész óta nem sok minden változott. Visszanéztem a harmadik és negyedik rész képeit, és csak egyes apróbb részletekből tudtam megállapítani, hogy melyik melyik. Így van ez az új, ötödik résszel is. A játék alapja semmit sem változott. Sőt, a kiadó is azzal reklámozza a játékot, hogy az épületek textúráit alapjaiból újra elkészítették. Ami nagyon szép dolog, de azért kevés a játékélmény újraértelmezéséhez. Ez persze lehet, hogy nem is baj: ha egyszer a Tropico első része sikeres volt, miért kéne azt alapjaiban megváltoztatni? Elég, ha hozzápakolnak olyan kis apróságokat, amitől még érdekesebb lesz az egész.

A Tropico 5-ben ez a plusz az időben való elhelyezés. Kormányzóként kezdünk a Karib-tengeren a gyarmati időkben, és családunkat dinasztiává fejlesztve kell átevickélnünk a történelem tengerén a világháborúk korán és a hidegháború időszakán keresztül a modern korba. Ez az új dimenzió, amelyre az újdonságok többségét felfűzték. Az épületek és az emberek ruhái is az adott korhoz igazodnak, de az előbbiek végig azt a kort tükrözik megjelenésükben, amelyben elérhetővé váltak. Így ahogy egyre előrébb haladunk az időben, különös hangulatot áraszt az előző korokban épült épületek kinézete. Szintén az időhöz kapcsolódik, hogy megjelent a tudományfa, amely ugyan nem túl bonyolult, és olyan dolgokat fejleszthetünk ki, amelyek az eddigi részekben eleve adottak voltak. Ráadásul az elérhető fejlesztések közül is csak azokat fedezhetjük fel, amelyek az adott időszakban már elképzelhetők voltak.

Intézkedéseink is több oldalra kerültek, de most nem témánként, mint korábban, hanem koronként. És természetesen csak olyan intézkedéseket hozhatunk, amelyek az aktuális korunkban (vagy korábban) elérhetőek voltak. Az intézkedésekhez hasonlóan, de újdonságként megjelent az alkotmány. Ebben államunkra vonatkozóan adhatunk meg szabályokat, amelyeket gránit szilárdságú módon csak pár évvel később változtathatunk meg. Ilyen beállítás például – a korábban a bevándorlási hivatallal bármikor módosítható – immigrációs politikánk, az egyház és az állam viszonya stb. Cserébe viszont elhagyták a választások előtti beszédet, ami egy színfolt volt ugyan, de a játék közepétől inkább már unalmas.

A korábbi kereskedelem is bővült egy lehetőséggel: kikötőnként lehet egy saját hajónk, amelyet az általános kereskedelmen kívüli üzletek lebonyolítására használhatunk (valahol a világpiaci ár alatt szerezhetünk be nyersanyagot, vagy picit drágábban tudjuk eladni saját terményeinket). Ezzel plusz pénzt, illetve néha külpolitikai befolyást szerezhetünk. A harcok is változtak picit – azért nem kell egy katonai stratégiai játékra gondolni –, de többféle katonai épület és harci egység található már. Szívszorító látni, ahogy a partjainkat elözönlik a T-34-es harckocsik, miközben gyarmati katonáink középkori erődökből próbálnak lövöldözni rájuk.

Ami személy szerint a legjobban tetszett, az az, hogy a kampányban nem kell minden következő küldetésben elölről kezdeni mindent. A korábbi részekben folyton egy lepukkant telepet kaptunk, amelyet nekünk kellett mozgásba hoznunk és felvirágoztatnunk. A Tropico 5-ben ott folytathatjuk, ahol az előző küldetésben abbahagytuk. Természetesen más feladataink vannak, és a helyzetünk is lehet homlokegyenest különböző, de nem kell a gazdaságot a nulláról gatyába rázni. Cserébe viszont két szigeten játszunk felváltva, azaz nem túl nagy a változatosság a terepben. Azonban érdekes kihívás a régi, működő rendszert átalakítani az új kihívásoknak megfelelően: lebontani a feleslegessé vált épületeket, hogy helyet adjanak (mert abból kevés van) az új épületeknek, amelyekre ebben az új küldetésben van szükségünk.

Tehát a Tropico 5-ben vannak nagyon jó változások, de a játék eredeti alapja semmit sem változott. Sőt, a harmadik rész óta a kinézete se nagyon. Azért vannak új zenék, amelyek továbbra is hangulatosak, valamint új szereplők, akik a kampány történetét apránként előadják. De a valódi verziószám-növekedést – ráadásul kettőt – nem nagyon értem. Ettől függetlenül a Tropico 5 egy nagyon jó játék. Pont olyan jó, mint a harmadik és a negyedik rész volt. Szóval aki már régen vette elő ezeket, de nagy rajongója volt annak idején, az most újra nekiláthat kis diktatúrája felépítéséhez.