Hosszú fejlesztési időt követően néhány hete végre megjelent az NCsoft legújabb sikervárományos MMORPG-je, a WildStar. A bétáról korábban már összegyűjtöttem számotokra tapasztalataimat, azokból világosan kitűnt, mennyire lenyűgözött a játék világa, hangulata és egyedi, játékosokra hangolt tartalomrendszere. Az elmúlt napokban viszont feltelepítettem a teljes klienst, aktiváltam a kapott kódokat, és elérkezett az igazság órája: sikerült-e bővíteni a játékot a bétához képest, megoldották-e a stabilitási problémákat, bírják-e a szerverek a terhelést, van-e elég játékos... A Carbine azonban ezúttal is bizonyítani tudta, hogy számíthatunk rájuk, és fejlesztőik többéves tapasztalatára MMO-k terén.
Az alábbi sorok az első órák tapasztalatai alapján készültek, amelyek során karakteremmel 11-es szintet értem el, és a PvP-t, valamint a sokak által agyondicsért housing rendszert még nem próbáltam ki – azok majd egy későbbi, várhatóan 1-2 hét múlva megjelenő cikkben szerepelnek majd.
Miután a kliens elindult (és kivételesen nem is kellett többször újraindítanom csatlakozási hibák miatt, mint a béta esetén), stabilitásmérési célból felhúztam a beállításokat ultrára, majd nekiláttam új karakterem megalkotásának. A béta során legjobban megtetszett elemekből válogattam: Exile oldal, emberi faj (minden kasztot tudnak használni, valamint a kezdőhelyszínek közül a hozzájuk és a granokokhoz kötődő havas hegység tetszett a legjobban), spellslinger, foglalkozásként pedig telepes (az egyetlen út, amelyet nem próbáltam ki a bétában).
A tutorial immár negyedik változatlan végigsöprése után pedig bele is vethettem magam abba a hihetetlenül mély, tartalmas és őrült világba, amelyet a Carbine fejlesztői létrehoztak az évek során. Mostanában sok MMORPG tesztjébe, vagy velük kapcsolatos fórumokra írtam, hogy mennyi tennivaló van bennük, milyen jók a publikus eventek – azonban az összes eddigi általam kipróbált MMO elbújhat amellett az iszonyat mennyiségű tartalom mellett, amit a WildStar kínál. Azt már a béta alapján tudtam, hogy időnként a fő küldetésszál mellett óriási mellékküldetésláncokra is (hivatalos nevükön epizódokra) akadhatunk, amelyek az aktuális térkép amúgy felfedezetlen területeire visznek minket. Tudtam, hogy küldetésekre lehet akadni a térkép egyszerű bebarangolásával is, és arra is tisztán emlékeztem, hogy bizonyos helyeken nagyon jópofa és ötletes kihívásokra is bukkanhatunk, amelyek ráadásul nem kevés jutalommal kecsegtetnek a sikeres végrehajtásuk után. Viszont arra nem voltam felkészülve, hogy a játék teljes változatban a kezdőterület elhagyása után konkrétan ekkora mennyiségben találok ilyenekre! Nem egyszer áldottam az adóvevőt, amellyel a térkép bármely pontján, bármikor leadhattuk a teljesített küldetést és felvehettük a jutalmat. Gyakran hosszú órákra a városokon kívül ragadtam, mert amikor már azt hittem, jól végeztem a dolgomat, rögtön beleakadtam egy újabb történetszálba, egy újabb kihívásba (szinte ötpercenként futhatunk bele valamilyen időre menő, sikeres teljesítésért jutalmakkal kecsegtető kis feladatba, legyen az aknák hatástalanítása, esetleg alvó tehenek fellökése), vagy egyszerűen csak valamilyen érdekességre, amelyet mindenképp közelebbről is meg akartam nézni.
Ha pedig még ez sem lett volna elég, ott voltak a telepes saját küldetései. Csapatjátékosok számára ez az út talán a legjobb, ugyanis a pályákon elszórt, látszólag használhatatlan kacatokat képes összegyűjteni, majd a bázisok, nagyobb főhadiszállások depóinak segítségével különböző, bármelyik játékos által használható bővítéseket felhúzni – például egy árust, egy taxiállomást vagy egy XP-bónuszt adó automatát. Az élmény pedig, amikor láttam, ahogy az amúgy is hihetetlenül rendes és összetartó játékostábor (csapatban elvégezhető küldetésekre szinte mindig alig egy percen belül találtam partnereket) tagjai az én épületeim gyümölcsét élvezik, hihetetlenül felemelő érzés volt.
És természetesen még tonnaszámra vannak achievementek, előre kijelölt helyeken bizonyos időközönként public eventek indulnak egy-egy nagyobb csata megvívására, az aktuális frakcióhoz tartozó játékosokat is kihívhatod párbajra, a 10. szint környékén pedig választhatsz két crafting skillt is (esetemben ezek a favágó és építész voltak), természetesen önálló fejlődési fákkal, valamint számtalan, fejlesztésükre szánható órával.
Hamarosan eljutok majd az Exile fővárosba. A játék által kínált lehetőségeknek talán csak alig a felét próbálhattam ki eddig, viszont már ez is olyan sok, olyan szórakoztató és olyan jól használja a már unalomig ismert MMORPG elemeket, hogy így előzetesen is bármelyik érdeklődőnek bátran merem ajánlani a WildStart, garantált, hogy nem fog benne csalódni. További tapasztalatokkal hamarosan jelentkezem!
