A skandináv mitológia rengeteg érdekes történetből épül fel, a portugál Gojira új alkotásában ezek közül Munin legendájával ismerkedhetünk meg. A játék címszereplője az északi főisten, Odin egyik segítője, akit Loki megfosztott holló alakjától, halandó testbe száműzve őt. A történet szerint segítenünk kell Muninnak bejárni a kilenc világot, hogy tollait összegyűjtve visszaszerezhesse erejét és így újra elfoglalhassa méltó helyét Odin vállán.

Az oldalnézetes ügyességi játékban az egész világot forgatva szerezhetjük meg a tollakat, alkalmazkodva a hol ellenünk, hol mellettünk álló fizikai törvényekhez. Kalandjaink során megismerjük Yggdrasil 9 világát, a láva uralta Múspellsheimrtől a fagyos Niflheimren át egészen Asgardig. A Munin egy igazi logikai játék, amelyben minden döntésünknek súlyos következménye lehet. A pályák különböző blokkokra vannak osztva, ezeket forgatva tudjuk megalkotni utunkat a megszerzendő tollak felé, sok segítségre azonban ne számítsunk, mert az alapvető irányításon kívül mindenre magunktól kell rájönnünk, és ez sokszor Munin életébe kerülhet. A pályák stílusa mindig más, a természeti tényezők olykor segítségünkre vannak, mint a víz, olykor akadályoznak, mint a láva, de az is előfordul, hogy a felhasználható tárgy egyben veszélyes is ránk nézve, mint a sziklák. Előfordul olyan is, hogy egy számunkra kedvezőnek tűnő blokk elforgatásának eredménye egy, a nyakunkba zúduló lávafolyam lesz. Az adott világ akkor ér véget, ha minden pályán megszereztük a tollakat, függetlenül attól, hogy eközben hányszor haltunk meg. Összesen 77 pályát járhatunk be, változó nehézségű fejtörőkkel, esetenként pedig a logika mellett a gyorsaság is fontos tényező. A játék nem fokozatosan nehezedik, sokszor egy bonyolult pálya után egy jóval könnyebb következik. Egyetlen társunk a történet során Hugin, a főszereplő hollótársa, de neki csupán annyi szerepe van, hogy az összes toll megszerzése után átszállít minket a következő helyszínre. Ahhoz, hogy továbbjuthassunk, a történetben minden világot végig kell játszani, csak ezután válik elérhetővé a többi.

Külsőre a játékot egy mozgó festményhez tudnám hasonlítani. A forgatható pályaelemek mellett a háttér is dinamikus, az egyik világban például egy hatalmas kőóriás sétál el mögöttünk. A zenék hangulatosak, illenek a különböző világokhoz, viszont ha túl sok időt töltünk el egy-egy pályán, meglehetősen monotonná válnak. A zenén kívül csak a környezeti zajok vannak jelen, ugyanis egy monológnyi beszéd sincs a játékban. Az irányítás egyszerű, könnyen hozzá lehet szokni. Külön kiemelném a bugok hiányát, több órányi játék után csak egyetlen esetben találkoztam hibával. Ami nekem igazán tetszett, hogy a világokba való belépés előtt egy rövid történet kapunk azok létrejöttéről és tulajdonságaikról, ami talán felkészíthet a ránk váró feladatokra.

A Munin tipikusan az a játék, amelyet első ránézésre sokan messze elkerülnének, de miután kipróbálták, mindenféleképpen végig szeretnék vinni. A világok során nem sok izgalomban lesz részünk, de én nem is hiányoltam ezt egy percig sem. Egy-két pálya pár perc alatt könnyen letudható, viszont akadnak olyanok, amelyeken akár fél órát is eltölthetünk, mire kielemezzük és rájövünk a megoldásra. Sajnos a játék alapvetően elég rövid, maximum 7-8 óra játékidőt tartalmaz. Természetesen nem fog mindenkinek tetszeni, de a Munin nem egy rossz játék, sőt, az ügyességi és logika játékok szerelmeseinek kifejezetten ajánlani tudom. Remek időtöltés az akciójátékok kedvelői számára is egy kis kikapcsolódásra, viszont a hirtelenharagúaknak azt tanácsolnám, mielőtt nekiállnak, pakolják el a törékeny tárgyakat a közelükből.