Amióta megjelent a PlayStation 4 és az Xbox One, egyszerre vártam és rettegtem azt a pillanatot, amikor egy igazi, vérbeli hardverpróbáló monstrum települ az asztali gépemre, hogy pontosan kimutassa, mennyit ér a jelenlegi konfigurációm. Ezért fogadtam örömkiáltással (a videokártyám pedig valószínűleg halálsikollyal) a bejelentést, miszerint a Capcom elmebeteg zombidarálós X1 nyitócíme, a Dead Rising 3 szeptember elején egy DLC-kkel és extrákkal megpakolt portot fog kapni.

Miután a tesztverzió 25 gigája a merevlemezemre csúszott a Steamről, elővigyázatosságból eleve kontrollerrel a kézben elindítottam a programot, kissé pesszimistán felkészülve egy összecsapott, optimalizálatlan lehúzásra. A Dead Rising 3 azonban sikerrel vette az első próbámat már a főmenüben és az opciók menüpontnál: a legtöbb konzolporttal ellentétben a grafikus beállítások és a felbontás hihetetlen részletességgel állítható, testre szabható, a kontroller pedig bár támogatott, a játék nagyon könnyen irányítható a bármikor újra kiosztható billentyűzettel és egérrel is.

A második próbám a játék gépigénye körül forgott. A játék Steames adatlapján található paraméterek némelyikét ugyanis a gépem egy-két fokkal alulmúlta vagy épp halálosan pontosan teljesítette (Radeon 7850, 8 GB RAM, Windows 7, Intel Core i5-4570 a jelenlegi főbb jellemzőim), így legjobb esetben arra számítottam, hogy minden beállítást minimumra húzva talán élvezhetően fog futni. A Dead Rising 3 viszont nagyon korrekt a gépigény terén is: a fenti perifériákkal 720p felbontásban, közepes beállításokkal simán tudtam játszani, anélkül, hogy akárcsak egy minimális fps-eséssel találkoztam volna – pedig nem ritkán futottam hatalmas nyílt területekre több száz zombival egyszerre a képernyőn. A látvány, amit kaptam, természetesen így csak egy szebb PS3 játék szintjét hozta, de a stabilitásért cserébe beértem ezzel, akinek pedig esetleg friss gamer PC-je van, vagy elég járatos az optimalizálásban, tuningolásban, az megkockáztatom, ugyanolyan szép, stabil élményben részesülhet, mint az Xbox One tulajok.

A harmadik próba pedig természetesen maga a játékmenet, a sztori, a karakterek és a zombimészárlás élvezetfaktora előtt állt. Bár a teljes végigjátszás még kissé odébb van, és ahogy azt a tavalyi bemutatók is kiemelték, közel sem hibátlan a játék, egy hihetetlenül őrült és pofátlanul élvezetes játékot hozott össze a Capcom, amely nemcsak a sorozat régi rajongóinak, hanem újoncoknak is ugyanolyan élvezetes. Hatalmas térkép, rengeteg zombi, a sorozattól megszokott őrült psycho-bossok, valamint ezer különböző tárgy, amelyek mindegyike kombinálható egymással a pályán elszórt tervrajzok segítségével, olyan állatságokká, mint a sebészkésekkel felszerelt távirányítós helikopter, a gépfegyveres játékmackó és a villámokat szóró Street Fighteres Blanca sisak.

Kedvcsinálónak ennyi fért mostani cikkünkbe, egy hét múlva pedig jön a teljes beszámoló és az értékelés – addig is, ha érdekel titeket a játék, és irigyeltétek az X1-tábortól, én bátran megelőlegeznék egy előrendelést Steamen...