A kalandjáték, mint műfaj a ’90-es években elképesztő népszerűségnek örvendett. Olyan játékok, mint a Broken Sword, a Monkey Island vagy éppen a Day of the Tentacle nemcsak a kritikusok szemében, de anyagilag is hatalmas sikert aratott. Aztán jött a hanyatlás, a fókusz áttevődött az akciójátékokra. Ám az utóbbi években a digitális terjesztés és a közösségi finanszírozás robbanásszerű fejlődésének köszönhetően a nagy kiadók megkerülhetővé váltak (illetve a kis kiadók játékait mára bárhol a világon meg lehet venni online), aminek köszönhetően a műfaj feltámadt hamvaiból. Nem csupán új nevek jelentek meg – mint például a Sherlock Holmes sorozat –, de a régi klasszikusoknak is szépen lassan megérkeznek a folytatásai és remake-jei. A közösség „megfinanszírozta” a Broken Sword 5-öt, a LucasArts kiadta a Monkey Island régi-új részeit, és mindennél többet mond az, hogy az Activision Blizzard újraélesztette a kalandjátékok nagy úttörőjét, a több éve megszüntetett Sierrát. Arról nem is beszélve, hogy ha van műfaj, ami okostelefonra született, akkor a kalandjáték az.
Ennek az egyébként rendkívül pozitív folyamatnak a részese a Gabriel Knight: Sins of the Fathers 20th Anniversary Edition, amely értelemszerűen az 1993-ban megjelent klasszikus ráncfelvarrott változata. A sorozatból több rész is készült, így talán azoknak is ismerős lehet a játék, illetve a játék mögött álló designer-írónő Jane Jensen neve azoknak is, akik nem játszottak az eredetivel. Már az első hírek is arról szóltak, hogy a remake megtart mindent, ami az eredetit naggyá tette: a hátborzongató történetet, a kihívással teli feladványokat és a zseniálisan kidolgozott karaktereket. Ugyanakkor lesz új szinkron, természetesen új grafika, és az interfészt is a modern kor elvárásaihoz igazítják.
Az alapsztori egy mérsékelt tehetségű fiatal íróról szól, aki New Orleansban lakik, és a várost rettegésben tartó rituális gyilkosságokkal kapcsolatban nyomoz, hogy némi inspirációt szerezzen legújabb könyvéhez. A folyamatosan rátörő rémálmok valamilyen kapcsolatot sejtetnek közte és a gyilkosságok között. Persze a játékban hamar felbukkan egy nő is, ahogy ez lenni szokott...
A játék hagyományos point ’n’ click stílusú kalandjáték, ahogy a klasszikus is volt, csupán a külcsín változott az új verzióban. Nagyfelbontású rajzolt háttér előtt 3D karakterek mozognak, ahogy mostanság divat, a játéktér pedig többnyire hűen tükrözi New Orleanst. Hatalmas területet kell bejárnunk, ahogy a nyomozás újabb és újabb szálakra szakad szét. A preview verzió alapján a grafikára nem lesz panasz, és különösen tetszett az az apró újítás, hogy egyetlen gombbal kilistázhatjuk az aktuális jelenet összes interaktív tárgyát. Sokan csalást kiálthatnak ennek hallatára, én viszont mindenképpen pozitív újdonságnak tartom: a játékidő így nem pixelvadászattal telik, több idő jut arra, hogy a bonyolult feladványokon gondolkodjunk.
Különösen tetszett az, hogy a játék nem csak egyszerű remake: a jeleneteknél egyetlen kattintással behozhatunk egy ablakot, ahol képeket láthatunk a ’93-as eredetiből, vázlatos rajzokat a fejlesztés időszakából, valamint anekdotákat és idézeteket. Ezek roppant szórakoztatóak, és megteremtik a kapcsolatot a régi és az új változat között. A régi szinkrongárda lecserélődött (pedig olyan nevek is voltak benne, mint Mark Hamill!), de azt hiszem, az újra sem lehet panasz, remek hangulatot kölcsönöznek a játéknak.
Az előzeteshez érkezett tesztverzióban csupán két nap eseményeit játszhattuk le, így hamar végigpörgettem a játékot, amely egyből „beszippantott”. Sajnáltam, hogy vége, de szerencsére nem kell sokat várni: a játék hamarosan megjelenik PC mellett iPadre, Macre és Androidra is.
